GK BH 1988/277
GK BH 1988/277
1988.08.01.
A kötelezett által vállalt, vagy a felek által közösen megállapított minden póthatáridő elmulasztása – akár többszörösen is – ismételten késedelmi kötbérfizetési kötelezettséget keletkeztet a kötelezett terhére. Végrehajtási eljárás során vállalt vagy megállapított póthatáridők elmulasztása esetén viszont csak a Vht. 103. §-ában előírt szankciók alkalmazhatók [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 21. § (1) bek. a) pont; Ptk. 300. § (3) bek.; 1979. évi 18. sz. tvr. (Vht.) 103. § (2) bek.; GK 23. sz.]
Az alperes kivitelező vállalta, hogy a felperes telepének energiaracionalizálási munkálatait elvégzi 1984. augusztus 30-i határidőre, 3 500 000 Ft átalánydíjért. Az alperes a szerződésben vállalt határidőt nem tartotta be, a teljesítésre póthatáridőként a felek 1984. szeptember 30-át, majd ennek elmulasztásakor újabb póthatáridőként 1984. november 20-t jelölték meg. Az alperes ez utóbbi határidőben sem teljesített.
A felperes keresetet nyújtott be, melyben kérte az alperes 420 000 Ft késedelmi kötbér megfizetésére való kötelezését, majd keresetét felemelve az újabb, 1985. június 30-i, illetve novembere 20-i póthatáridő elmulasztása miatt további 410 800 Ft és 407 000 Ft késedelmi kötbér – összesen tehát 1 237 800 Ft – megfizetésére kötelezni az alperest. A felperes eredeti keresetében kérte továbbá rövid póthatáridő megállapítását is. Az alperes a kötbérigényt 420 000 Ft erejéig elismerte, vitatta azonban a felemelt kereset összegszerűségét.
A Fővárosi Bíróság ítéletével az alperest a felperes módosított keresetének megfelelően 1 237 800 Ft késedelmi kötbér megfizetésére és arra kötelezte, hogy 1986. december 31-ig fejezze be a szerződés szerinti munkálatokat.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság határozatát részben megváltoztatva az alperes marasztalását 835 800 Ft-ra szállította le, póthatáridőként pedig 1987. január 31. napját jelölte meg, ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kötbér összegénél a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma 23. sz. állásfoglalását alkalmazva sem hagyható figyelmen kívül, hogy póthatáridő perrel csupán egy esetben kényszeríthető ki. Utalt a bíróság ebben a körben a GKT 2/1977. sz. állásfoglalást hatályon kívül helyező GKT 2/1979. sz. állásfoglalásra. A Legfelsőbb Bíróság ebből a gyakorlatból okszerűen levezethetőnek tartotta azt, hogy a késedelmi kötbér a maximumot legfeljebb két alkalommal érheti el.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ezen része ellen jogszabálysértés címén emelt törvényességi óvás alapos.
A jelen esetben az 1984. augusztus 30-i határidőt az alperes elmulasztotta, majd póthatáridőként vállalta 1985. június 30. és 1985. november 20. napját. Kötelezettségét ezekre a határidőkre sem teljesítette. Annak folytán, hogy az alperes a kijavításra vállalt póthatáridőt elmulasztotta, a felperesnek a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 21. §-a (1) be-kezdésének a) pontja értelmében minden határidővel kapcsolatban újabb kötbérigénye keletkezett.
Más megítélés alá esik az az eset, ha a bíróság által megállapított határidő (póthatáridő) elmulasztása miatt a jogosult végrehajtási eljárást kezdeményez, és az ennek során megállapított határidőre sem teljesít a kötelezett.
Ha a kötelezett a végrehajtási eljárás során a cselekmény elvégzésére megjelölt határidőt mulasztotta el, a jogosult valóban nem fordulhat a bírósághoz keresettel kötbér iránt. A végrehajtás során megállapított teljesítési határidő elmulasztása esetén a Vht. 103. §-ában előírt szankciók (pl. bírság) alkalmazhatók, éspedig a 103. § (2) bekezdésében meghatározott módon.
Ha azonban a kötelezett által felajánlott póthatáridő telik el eredménytelenül, a jogosult további kötbérigényt érvényesíthet. Ez következik a már hivatkozott jogszabályon kívül a Ptk. 300. §-ának (3) bekezdéséből is. Ellenkező esetben a póthatáridő nem töltené be azt a népgazdasági szempontból fontos szerepét, hogy annak elteltéig a szerződésszerű teljesítés megtörténjék, és hogy erre a felet a kötbérfizetési kötelezettség késztesse. Megfelelő vagyoni következmény hiányában a szerződését megszegő fél, ha a kötbér a legmagasabb mértékét már elérte, vagy a póthatáridő már eltelt, érdektelenné válna kötelezettségének teljesítésében, ami a szerződési fegyelem lazulására vezetne. Mind a jogi, mind a gazdasági szempontok tehát azt indokolják, hogy a póthatáridő elmulasztásához a szerződésszegés következményei fűződ jenek (GK 23. sz. állásfoglalás), s így a további kötbérfelelősség is fennálljon.
Az a körülmény, hogy az alperes nem egy póthatáridőt mulasztott, a fentieken nem változtat, ugyanis minden póthatáridő kötbérterhes, tehát ha a kötelezett egymás után több póthatáridőt mulaszt el, így mindegyik elmulasztása miatt kötbérfizetési kötelezettséggel tartozik. Téves tehát a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a késedelmi kötbér a maximumot legfeljebb két alkalommal érheti el. Mind a jogi, mind a gazdasági szempontok azt indokolják, hogy a vállalt, illetve a felek által megállapított minden egyes póthatáridő elmulasztásához a szerződésszegés következményei fűződjenek, aminek felső határát nem lehet a kötbér kétszeres maximumába korlátozni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság ítéletét a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Eln. Tan. G. törv. 31 312/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás