GK BH 1988/278
GK BH 1988/278
1988.08.01.
Gazdálkodó szervezetek között valamely termék kizárólagos forgalmazására vonatkozóan létrejött megállapodás harmadik személyekkel szemben csak akkor hatályos, ha erről őket tájékoztatják. Ilyen értesítés hiányában a vevő – a jogosult személyének tisztázásáig – nem esik fizetési késedelembe [Ptk. 280. § (1) bek., 302. § b) pont, 328. § (3) és (4) bek.].
Az I. r. alperes 1983. szeptember 30-án 1 db HSZ-900 típusú hidraulikus szerelőállványt rendelt a II. r. alperestől, aki a szerződési ajánlatot 280 000 Ft irányár közlésével igazolta vissza. A teljesítési határidő lejárta után 1985. május 23-án a II. r. alperes arról értesítette az I. r. alperest, hogy a szerelőállványt a BNV időtartama alatt a felperes pavilonjánál átveheti. A felperest ugyanezen a napon arról tájékoztatta, hogy az I. r. alperes a szerelőállványt megveszi. Mindezt megelőzően a felperes még 1985. március 21-én 8 db HSZ-900 típusú szerelőállványt vásárolt a II. r. alperestől 234 000 Ft-os egységáron, az állványokat a II. r. alperes saját telephelyén tárolta. A felperes és a II. r. alperes között létrejött megállapodás szerint a perbeli termék kizárólagos forgalmazója a felperes; a II. r. alperes által kötött szerződéseket is ő teljesíti. Az I. r. alperes által elszállított állvány ellenértékeként a felperes 1985. június 27-én 245 540 Ft-ot az I. r. alperesnek leszámlázott, aki annak megfizetésétől elzárkózott.
A felperes keresetében 245 540 Ft és ennek 1985. július 12-től, évi 20 % kamata megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni, majd keresetét kiterjesztette a II. r. alperesre is. Jogi álláspontja szerint az I. r. alperes a gépet átvette, a teljesítést elfogadta, ezzel a magatartásával az engedményezéshez hozzájárult. Azzal is érvelt, hogy az alperesek között az árban való megállapodás hiányában szerződés nem jött létre, a szerződés – ráutaló magatartással – közte és az I. r. alperes között keletkezett.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a felperessel nem állt jogviszonyban, a II. r. alperes viszont nem tájékoztatta arról, hogy a követelését a felperesre engedményezte. Álláspontja szerint a vételárat a II. r. alperesnek tartozik megfizetni, számlázás hiányában még nem teljesíthet.
A II. r. alperes előadta, hogy az állványok kizárólagos forgalmazója a felperes, a hozzá beérkezett megrendelések továbbításakor általában értesíti a vevőit arról, hogy a felperesnek kell fizetni, a perbeli esetben azonban ezt elmulasztotta.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 245 540 Ft-ban és ennek 1985. július 12-től, évi 20 % kamatában, valamint 14 730 Ft perköltségben marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes hozzájárult ahhoz, hogy az I. r. alperessel szembeni szerződéses kötelezettségét a felperes teljesítse. A teljesítést az I. r. alperes elfogadta. A teljesítés felajánlásával és elfogadásával az alperesek között fennálló jogviszony megszűnt, ugyanakkor a felperes és az I. r. alperes között adás-vételi szerződés jött létre. Az I. r. alperes a szállítólevél adataiból, valamint a számlából meggyőződhetett arról, hogy az ellenértéket, a szerződést teljesítő felperesnek tartozik megfizetni.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Szerinte a II. r. alperessel állt jogviszonyban, aki viszont nem tájékoztatta arról, hogy a szerződést ténylegesen a felperes teljesítette, ezért a felperesnek a vételárral nem tartozik. Azzal is érvelt, hogy a termék ára – az alperesek között létrejött tartozás-átvállalásra tekintettel – nem lehet több mint amennyiért azt a felperes a II. r. alperestől megvásárolta.
A felperes és a II. r. alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés a főkövetelés tekintetében alaptalan, a járulékos követeléseket illetően részben alapos.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vételárat az I. r. alperes köteles a felperesnek megfizetni. A felperes és a II. r. alperes között létrejött megállapodásnak megfelelően a szerződést a II. r. alperes helyett ténylegesen a felperes teljesítette, a szolgáltatás ellenértéke is őt illeti. A perben azonban semmiféle bizonyíték nem állt rendelkezésre, arra vonatkozóan, hogy a felperes a teljesítést saját személyében ajánlotta fel az I. r. alperesnek. Csupán arra nézve volt adat, hogy a II. r. alperes az I. r. alperest arról értesítette, hogy a szolgáltatást meghatározott helyen és időben átveheti. Mindebből az I. r. alperes nem juthatott kellő alappal arra a következtetésre, hogy a teljesítés nem a II. r. alperes, hanem harmadik személy részéről történt [Ptk. 328. § (3) bek.]. Az a tény, hogy a szerződést a felperes saját nevében teljesítette, és ezért a vételár is őt illeti, csak az elsőfokú eljárás során nyert bizonyítást.
E tényről a II. r. alperes nem tájékoztatta az I. r. alperest, és nem válaszolt arra a levélre sem, amelyben az I. r. alperes az iránt érdeklődött, hogy jogosult-e a felperes a vételárra. A II. r. alperesnek a felpereshez küldött és az I. r. alpereshez továbbított leveléből sem derült ki az, hogy a II. r. alperes nem tart igényt az ellenértékre. Önmagában a szállítólevél és a felperes által küldött számla nem nyújt kellő bizonyítékot arra, hogy a jogosult személyében változás következett be [Ptk. 328. § (4) bek.] Ilyen körülmények között bár a vételár a teljesítéssel a Ptk. 280. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében esedékessé vált, az I. r. alperes a Ptk. 302. §-ának b) pontjára tekintettel, a pénztartozás megfizetésével mindaddig nem esett késedelembe, amíg a jogosult személye tisztázást nem nyert. Késedelme csak az elsőfokú ítélet meghozatalával kezdődött, ezért a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján késedelmi kamatfizetési kötelezettsége is ehhez az időponthoz igazodik.
A vételár összegszerűségét illetően alaptalan volt az I. r. alperes jogi érvelése. A II. r. alperessel kötött szerződésben 280 000 Ft irányárban állapodtak meg, és a felperes ennél alacsonyabb áron számlázott.
A per adatai alapján megállapítható, hogy a felperes kizárólag a II. r. alperes együttműködést sértő magatartása miatt nem tudta kellően igazolni, hogy a vételárra jogszerűen tart-e igényt. Nyilvánvalóan kára származott abból, hogy a termék átadása után a vételárat nem kapta meg. Felróható magatartásáért a II. r. alperesnek a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, valamint 339. §-ának (1) bekezdése alapján helyt kell állnia, és olyan helyzetbe kell a felperest hoznia, mintha a vételárat kellő időben megkapta volna, ezért a késedelmi kamatokat az I. r. alperes késedelembe eséséig – kártérítés címén – meg kell fizetnie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján, figyelemmel a 389. § (2) bekezdésére, részben megváltoztatta és az elsőfokú ítélet meghozataláig járó késedelmi kamat megfizetésére a II. r. alperest kötelezte, míg az I. r. alperes kamatfizetési kötelezettségét az ezt követő időponttól kezdődően állapította meg.
Az I. r. alperes mindaddig, amíg a jogosult személye bizonyítást nem nyert, joggal tagadta meg a felperesnek járó ellenérték megfizetését, tehát a perre a II. r. alperes szolgáltatott okot, ezért az elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget a II. r. alperesnek kell viselnie. (Legf. Bír. Gf. I. 31 024/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás