GK BH 1988/289
GK BH 1988/289
1988.08.01.
I. A fogyasztók megtévesztésének tilalmába ütköző magatartásként értékelhető, s ezért gazdasági bírság kiszabásának alapjául szolgálhat egyes előadásokon fellépő művészek személyének – a nézők megtévesztésére alkalmas módon való – propagálása [1984. évi IV. tv. 1. § (1) bek., 9. § (1) bek.].
II. A fogyasztóknak okozott „jelentős kár” meghatározásakor nem csak a pénzben kifejezhető, hanem a fogyasztókat ért, de pontosan meg nem becsülhető anyagi – és erkölcsi – hátrányokat is figyelembe kell venni [1984. évi IV. tv. 22. § (1) bek.; Ptk. 359. § (1) bek.; 32/1984. (X. 31.) MT sz. r. 5. §-a].
Az elsőfokú bíróság az I. r. eljárás alá vonttal szemben 200 000 Ft, a II. r. eljárás alá vonttal szemben 400 000 Ft gazdasági bírságot szabott ki, és kötelezte azokat szakértői költség, valamint eljárási illeték megfizetésére. A gazdasági bírság kiszabására tett indítvány, az eljárás alá vontak védekezése, valamint a per adatai, köztük a szakértői vélemény alapján azt állapította ugyanis meg, hogy az eljárás alá vontak 1985. december 31-én „Szilveszteri Óriáskerék” címmel több színházban és filmszínházban szórakoztató műsort rendeztek. A műsort hirdető, 1985. novemberében kiadott plakáton felsorolták a közreműködő művészek és együttesek nevét. A plakát azt a hat helyet is feltüntette, ahol a műsort több előadásban meg lehet tekinteni. A hirdetés szerepelt továbbá a „Pesti Műsor” 1985. évi 52. számában, amelyben ugyancsak felsorolták a fellépő művészek és együttesek nevét. Sem a plakát, sem pedig a hetilapban szereplő hirdetés nem tartalmazott utalást arra, hogy az egyes műsorokon pontosan kik lépnek fel.
Az I. r. eljárás alá vont az előadás művészi előkészítéséről és lebonyolításáról, a II. r. eljárás alá vont pedig a közönségszervezés és propaganda feladatokról gondoskodott. A jegybevétel, valamint az előadásokon történő áruk és szolgáltatások forgalmazásáért járó díj a II. r. eljárás alá vontat illette meg, míg az I. r. a költségei megtérítésén felül további 25 %-os működési költségtérítésben részesült.
A megtartott műsorokon a feltüntetett művészek egy része egyáltalán nem lépett fel, és a meghirdetett művészek sem tartottak előadást valamennyi műsorban. Ennek mind a sajtóban, mind a rádióban igen kedvezőtlen visszhangja volt, ezért az eljárás alá vontak a perbeli műsorokra váltott jegyüket megőrző nézőket 1986-ban olyképpen kártalanították, hogy a jegy bemutatása ellenében az I. r. eljárás alá vont által rendezett tavaszi műsorokra számukra ellenszolgáltatás nélkül biztosítottak jegyet.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli műsor után az I. r. eljárás alá vont 157 550 Ft, míg a II. r. 314 174 Ft nyereséghez jutott. A jegyüket bemutató nézőknek biztosított kártalanítás az eljárás alá vontak 1985. és 1986-os gazdasági eredményét nem érintette, mert az ezzel kapcsolatos veszteség más műsorok nyereségéből fedezhető volt.
Az 1984. évi IV. tv. 9. §-a (1) bekezdésének megsértése miatt a törvény 22. §-ának (1) bekezdése alapján az indítványt az elsőfokú bíróság a jogalap, valamint az I. r. eljárás alá vonttal szemben 157 550 Ft, a II. r. eljárás alá vonttal szemben 314 147 Ft bírságalap vonatkozásában alaposnak tartotta, és az eljárás alá vontakkal szemben 200 000 Ft, illetőleg 400 000 Ft gazdasági bírságot szabott ki.
Az ítélet ellen az eljárás alá vontak fellebbeztek, és annak megváltoztatását, a bírság megfizetése alól való mentesítésüket kérte. Az I. r. eljárás alá vont arra hivatkozott, hogy a műsorok szervezése és a propaganda tevékenység a II. r. feladatát képezte, és bár felelősségét nem vitatta a nézők megtévesztésére alkalmas propaganda-anyag kibocsátásáért, annak súlyát, különös tekintettel arra, hogy lényegében a műsorokon nyeresége nem keletkezett, csekélynek tartotta. A II. r. eljárás alá vont ugyancsak a bírság méltányosságból való elengedését kérte arra is figyelemmel, hogy az eljárás alá vontak a nézők jelentős részét önként kártalanították.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást körültekintően és helyesen állapította meg, az abból levont következtetése azonban részben téves. Nem volt ugyanis tekintettel a szakértői véleményben feltüntetett azon összegszerűsége, amely az eljárás alá vontak által kifizetett kártalanítást tartalmazta.
Helytelenül helyezkedett az elsőfokú bíróság – a szakértővel együtt – arra az álláspontra, hogy az eljárás alá vontak által kártalanításként magukra vállalt 1828 db jegy értéke a perbeli műsoron szerzett bevételüket nem érinti. A szakértő ugyanis az eljárás alá vontak gazdasági vezetőjével folytatott megbeszélésre hivatkozva azt az álláspontot fogadta el, hogy az I. r. eljárás alá vont által vállalt 162 100 Ft, illetve a II. r. eljárás alá vont által vállalt 137 900 Ft az 1985. és az 1986. év egész gazdasági eredményét nem befolyásolta.
Az eljárás tárgya azonban nem az eljárás alá vontak 1985. évi vagy 1986. évi gazdasági tevékenysége, hanem kizárólag a „Szilveszteri Óriáskerék” című műsorral kapcsolatos, a fogyasztókat megtévesztő magatartásukat, illetve az ezen szerzett anyagi előny. Ebben a vonatkozásban pedig az általuk vállalt kártalanítás összege már nem hagyható figyelmen kívül.
Figyelemmel tehát arra a nem vitatott tényre, hogy az I. r. eljárás alá vont 157 550 Ft-os nyereségével szemben 162 100 Ft-os kártalanítás, a II. r. 314 174 Ft-os nyereségével szemben 137 900 Ft-os kártalanítás áll, a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perbeli magatartással kapcsolatban az I. r. eljárás alá vont anyagi előnyre nem tett szert, míg a II. r. értékelhető anyagi előnye 176 274 Ft.
Az 1984. évi IV. törvény 22. §-ának (1) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy gazdasági bírságot kell kiszabni abban az esetben is, ha a jogi személy a törvény rendelkezéseinek megsértésével a fogyasztóknak jelentős kárt okoz. A fogyasztókat ért kár fogalma pedig nem csupán anyagi kárt jelent. Jelenti azt az erkölcsi kárt is, amely a fogyasztókat azáltal éri, hogy a szolgáltatás minőségével, művészi produktum esetén annak művészi értékével kapcsolatos bizalmuk jelentősen meginog.
A perbeli esetben az erkölcsi hátrányon túlmenően a fogyasztókat pontosan meg nem becsülhető anyagi hátrány is érte [Ptk. 359. § (1) bek.], mert a meghirdetés azt a látszatott keltette, hogy valamennyi előadáson az ott feltüntetett valamennyi művész és együttes fellép. Az a tény, hogy 1828 néző jelentkezett kártalanítási igényével, alátámasztja és megalapozza azt a feltevést, hogy a nézők jelentős száma nem vásárolta volna meg az egy-egy műsorra szóló jegyet, ha tudomása van arról, hogy az a művész, akinek a fellépését elsősorban várta, az előadáson nem fog szerepelni. A hasonló módszerek egyébként arra is alkalmasak, hogy a versenytársak érdekét, illetőleg a fogyasztók érdekeit sértsék, vagy veszélyeztessék, ily módon ez a magatartás a törvény 1. §-ának rendelkezésébe is ütközik.
Az eljárás alá vontak üzleti tisztességbe ütköző magatartását semmiképpen nem menti az a körülmény, hogy az egyes előadások előtt kiadott szórólapokon a műsorban valóban fellépő művészek nevét is közölték. A nézők ugyanis a jegyet már korábban a nagy plakát, illetve a hetilapban megjelent hirdetés hatására vásárolták meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a gazdasági bírság kiszabása mindkét eljárás alá vonttal szemben indokolt volt. A gazdasági bírság összege tekintetében azonban a fent már kifejtettek értelmében az indítványozó és az elsőfokú bíróság álláspontjával nem értett egyet.
A 32/1984. (X. 31.) MT számú rendelet 5. §-a értelmében az I. r. elvárás alá vonttal szemben 100 000 Ft, míg a II. r. eljárás alá vonttal szemben 250 000 Ft gazdasági bírság kiszabását tartotta a törvény céljával összeegyeztethetőnek.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az eljárás alá vontakkal szemben kiszabott gazdasági bírság, valamint az elsőfokú eljárási illeték összegét leszállította.
Az eljárás alá vontak fellebbezése részben sikerre vezetett, ezért a Pp 81. §-ának (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárási illetéket perveszteségük arányában kötelesek viselni, az ezt meghaladó illeték az államot terheli. (Legf. Bír. Gf. II. 31 009/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás