MK BH 1988/290
MK BH 1988/290
1988.08.01.
A dolgozó a munkaviszonyát szóban is felmondhatja, erre vonatkozó nyilatkozatának azonban egyértelműnek, világosnak és a munkaviszony felmondás útján történő megszüntetésére irányulónak kell lennie. Az indulati jellegű kijelentések, szóváltás során tett félreérthető nyilatkozatok nem tekinthetők a felmondási szándék kinyilvánításának [Mt 26. § (1)–(2) bek.].
A felperes 1981. január 6-tól állt az alperes alkalmazásában a b.-i, G. téri hús-hentes árudában. 1985-ben csirkés eladóként foglalkoztatták, majd két hónapi betegállománya után az üzlet vezetője arra utasította, hogy a pecsenyesütőben végezzen munkát, mert az előző munkahelyére más személyt alkalmazott.
1985. november 26-án a felperes és B. I. üzletvezető között a pecsenyesütő megnyitása kérdésében szóváltásra került sor, ennek következményeként a felperes kijelentette, hogy ezen a munkahelyen nem dolgozik, majd az árudát elhagyta.
A felperes 1985. november 27-én az alperes elnökét arról tájékoztatta, hogy G. J. hentes előző nap megtiltotta neki az üzlet kinyitását, és felszólította, menjen haza, mert „ki van rúgva”.
Az alperes 1985. december 5-én a felperes munkakönyvét „felmondás a dolgozó részéről” bejegyzéssel kiadta. A felperes kérte a november 27-i eset kivizsgálását, majd ezt követően a szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a munkaviszonya helyreállítását.
A szövetkezet döntőbizottsága a határozatával a kérelmet elutasította, amelynek megváltoztatása iránt a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, és ebben a kérelmében foglaltakat fenntartotta.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Érdemi döntését D. E. és B. I. tanúk vallomására alapította; amelyek szerint a felperes egymást követő hat napon át, igazolatlanul volt távol a munkahelyétől, írásbeli felszólítás ellenére sem jelent meg. Az alperes méltányosan járt el, mert a dolgozó munkakönyvét „kilépett” bejegyzéssel, is kiadhatta volna.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt 26. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A (2) bekezdés szerint a munkáltatónak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie.
E rendelkezések összevetéséből kitűnően a dolgozó a határozatlan idejű munkaviszonyát indoklási kötelezettség nélkül szóban vagy írásban felmondhatja.
A következetes bírósági gyakorlat azonban megköveteli, hogy a dolgozó szóbeli nyilatkozata egyértelmű, világos és valóban a munkaviszony felmondás útján történő megszüntetését célzó legyen. Az indulati jellegű kijelentéseket, szóváltások során tett félreérthető nyilatkozatokat nem lehet felmondási szándék bejelentéseként elfogadni.
Mindezekre tekintettel a perben azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a felperes szóban felmondott-e, vagy az alperes jogellenes intézkedése folytán szűnt-e meg a munkaviszony.
A bíróság a jogkérdés eldöntéséhez szükséges tényállást nem tárta fel, a bizonyítékokat nem szerezte be. Az ítélete mindezekre tekintettel megalapozatlan.
Az új eljárás során a bíróság feladata annak tisztázása, hogy a felperes részéről elhangzott-e olyan egyértelmű kijelentés, hogy munkaviszonyát felmondja.
Ha ilyen nem volt, a munkaviszony megszűnése az alperes intézkedésének az eredménye.
A jogellenes kilépés nem állapítható meg, miután maga az alperes sem értékelte annak a dolgozó magatartását. Az alperes nem alkalmazott kilépett bejegyzést a munkakönyvbe, ezáltal már minősítette is a jogi helyzetet, bár dolgozói felmondás hiányában a „felmondás a dolgozó részéről” bejegyzés is helytelen. (M. törv. I. 10 244/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás