KK BH 1988/292
KK BH 1988/292
1988.08.01.
A bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt személygépkocsi elkobzásának mellőzése [Btk. 77. § (1) bek. a. pont, (5) bek., 229. §; Be 376. §].
A katonai bíróság a honvéd terheltet közúti veszélyeztetés bűntette, hivatalos személy elleni erőszak büntette és ittas járművezetés vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt, börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre, továbbá a közügyektől és a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt alakulatát engedély nélkül elhagyva, személygépkocsiját vezetői engedély nélkül, ittasan vezette. Az éjszakai órákban egyik szórakozóhely előtt három társával a tulajdonát képező személygépkocsi mellett tartózkodott, amikor a szolgálatot teljesítő rendőrjárőr tagjai igazoltatni akarták. A rendőröket észlelve azonban beült személygépkocsijába, és a helyszínről elhajtott. A rendőrjárőr tagjai szolgálati gépkocsival megkülönböztető jelzéseiket használva követni kezdték. A terhelt a város belterületén a rendőrjárőr elől menekülve, járművét több mint 100 km óránkénti sebességgel vezette, ennek során egyirányú utcákban a megengedett haladási iránnyal szemben is közlekedett. A város belterületén folytatott üldözésbe bekapcsolódott egy másik gépkocsizó járőr is. Az üldöző járőr-gépkocsi vezetője járművével, több alkalommal meg akarta előzni a vádlott által vezetett személy gépkocsit, a terhelt azonban járművét ennek megakadályozása végett balra kormányozta. Lakott területen kívülre érve a járőr-gépkocsi vezetője az útkanyarokban többször megközelítette a terhelt által vezetett személygépkocsit, majd a szélesebb útszakaszokon előzésbe kezdett. Ezt a terhelt járművének balra kormányozásával ismételten megakadályozta, a rendőrségi gépkocsit több esetben leszorította az útpadkára, egyidejűleg annak vezetőjét hirtelen fékezésre kényszerítette. Emiatt többször fennállt annak a közvetlen veszélye, hogy a rendőrségi gépkocsi felett a jármú vezetője uralmát elveszti, és súlyos baleset következik be.
Végül a rendőrjárőr parancsnoka szolgálati fegyveréből előbb riasztólövéseket adott le, majd azok eredménytelensége után célzottan lőtt a terhelt járművének kerekeire, aminek folytán azok levegőt veszítve a gépkocsit üzemképtelenné tették. Így sikerült a rendőröknek a terheltet elfogni.
Az eljárás jogerős befejezése után a katonai ügyész indítványt terjesztett elő a terhelt tulajdonát képező, s a bűncselekmények elkövetéséhez eszközül használt személygépkocsi különleges eljárás keretében történő elkobzása végett. Arra hivatkozott, hogy a Btk. 77. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kötelező elkobzásról az alapügyben eljárt bíróságok nem rendelkeztek.
Az elkobzás iránti indítványt a katonai bíróság tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével méltányosságból elutasította. Ezt követően a katonai ügyész erre irányuló kérelmére az ügyben tárgyalást tartott. Annak eredményeként meghozott határozatával azonban korábbi végzését hatályában tartotta.
E végzés ellen a katonai ügyész fellebbezett az elkobzás elrendelése érdekében.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést – az alábbiak szerint – nem találta alaposnak.
A Btk. 77. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint el kell kobozni azt a dolgot, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, ha az az elkövető tulajdona vagy egyébként is, ha birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti.
Az e körben kialakult ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – BH 1979/6-93. sz. – a törvényi rendelkezésnek az a megfogalmazása, amely szerint a bűncselekmény elkövetéséhez „eszközül használt” vagy „arra szánt” dolog esik elkobzás alá, azt jelenti, hogy elkobzásnak a Btk. 77. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében csak szándékos bűncselekmény elkövetése esetén van helye. Az elkobzásnak ez a lehetősége azonban a szándékosan elkövetett bűncselekmény minden változatánál fennáll. Igaz, hogy a közúti veszélyeztetés bűntette – Btk. 186. § – ebből a szempontból vegyes bűncselekmény, miután az elkövető szándéka csupán a veszélyhelyzet létrehozására terjed ki, míg az esetleges eredményért csak gondatlansága miatt terheli felelősség; az adott esetben azonban a terhelt a vele szemben jogszerűen intézkedő rendőrök életét és testi épségét tette ki szándékosan közvetlen veszélynek, hogy ezáltal fenyegetett helyzetbe hozva, eljárásukban meggátolja őket. Ezzel pedig mindenben megvalósította a Btk. 229. §-ában írt hivatalos személy elleni erőszak bűntettét is, amely pedig egyértelműen szándékos bűncselekmény. Így miután a terhelt e bűncselekmény elkövetéséhez használta eszközül gépkocsiját, az elkobzásnak Btk. 77. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt feltételei valóban fennállnak.
A terhelt tulajdonában levő személygépkocsi elkobzása azonban a terhére megállapított bűncselekmények súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányt eredményezne. A terheltnek a közúti veszélyeztetést és a hivatalos személy elleni erőszakot képező cselekménye a sértettek testi épségét kétségtelenül közvetlenül veszélyeztette, balesetet azonban nem okozott, és sérülést sem idézett elő. Erre figyelemmel a nagy értékű gépkocsi elkobzása a kiszabott büntetésen túlmenően olyan aránytalan hátrányt jelentene, amely nem ált összhangban a terhelt cselekményének súlyával.
A Btk. 77. §-ának (5) bekezdése szerint pedig az (1) bekezdés a) pontja esetében az elkövető tulajdonában levő dolog elkobzása kivételesen mellőzhető, ha az elkobzás a bűncselekmény súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányt jelentene.
A Legfelsőbb Bíróság erre tekintettel megállapította, hogy törvényesen utasította el a katonai bíróság az elkobzás iránti indítványt, ezért a végzést változatlanul helybenhagyta. (Legf. Bír. Katf. II. 387/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás