BK BH 1988/306
BK BH 1988/306
1988.09.01.
Bíróság elé állítás folytán indult büntető ügyben a pótnyomozás törvénysértő elrendelése [Be 349 (3) és (4) bek.].
A városi bíróság a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt bíróság elé állítás folytán indult büntető ügy iratait nyomozás lefolytatása végett az ügyészségnek visszaadta.
A végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bíróság elé állításról készült feljegyzésben írt tényállás szerint a vádbeli napon délután a terhelt Lada személygépkocsijával az M7-es autópálya Budapest irányába vezető külső forgalmi sávjában haladt mintegy 100 km/óra sebességgel. Polgárdi térségében utolérte az azonos sávban 67 km/óra sebességgel haladó UAZ ponyvatetejű terepjáró személygépkocsit, amelyet C. J. gépkocsivezető vezetett.
A terhelt a sebesség-különbség téves felmérése mellett közelítette meg előzési szándékkal a terepjárót. Késedelmesen kormányozta balra a gépkocsiját, ezért annak jobbra eső részével – mintegy 40 cm átfedéssel és kb. 30 km/óra sebességkülönbség mellett – a terepjáró bal hátsó részének ütközött. Az ütközés következtében a terepjáró jobbra lehaladt az úttestről, az árok rézsűjének ütközve a hossztengelye körül megfordulva állt ismét a kerekeire. C. J. és K. J. a gépkocsiból kiestek és meghaltak, míg V. I. 8 napon túl gyógyuló bordatöréses sérüléseket szenvedett.
Az ügyész a terhelt balesetért való felelősségét a KRESZ 3. §-ának c) pontja szerinti súlyos figyelmetlenségre alapozta.
A bíróság a terhelt, valamint az igazságügyi műszaki szakértő és az igazságügyi orvos-szakértő tárgyaláson történt részletes meghallgatása után hozta meg a szóban levő végzést. A nyomozás lefolytatását annak megállapítása érdekében tartotta szükségesnek, hogy vajon nem a túlélő V. I. vezette-e a terepjárót, akinek a leheletét alkoholszagúnak találta az orvosi vizsgálat; és ha igen, úgy a két elhunyt sértett a gépkocsi első vagy hátsó ülésein utazott-e.
A terhelt büntetőjogi felelőssége szempontjából teljesen közömbös az, hogy a sértettek közül ki vezette a gépkocsit. A terhelt maga sem vitatta – és az eljárás eddigi adatai is egyértelműen igazolják – azt, hogy a baleset bekövetkezésére vezető veszélyhelyzetet ő okozta. Minthogy az így kiváltott veszélyhelyzet legmegfelelőbb elhárításának elmulasztása a vétlen sértettnek nem róható fel, az egyébként is merő feltételezésen alapuló, a sértetti közrehatásra hivatkozó védekezés teljességgel alaptalan.
Nem merült fel olyan adat, amely arra utalna, hogy a gépkocsit nem a gépkocsivezető C. J. vezette volna, de figyelmet érdemel e körben az orvos-szakértői vélemény is, amely szerint a hátulról történő nagy erejű ütközés következtében szenvedhette el a két elhunyt sértett az ostorcsapás mechanizmus folytán a fejgyám-leválást, következményes nyúltvelő-szakadást, amely halálos sérülés elszenvedése után kizárt a tudatos cselekvés. Ez a körülmény összhangban állónak látszik azzal a ténnyel, hogy az ütközés után a terepjáró az ütközés erejének és irányának megfelelően – kormányozatlanul – tért le az útról.
Amennyiben a bíróság V. I. tanúkénti kihallgatását szükségesnek találta volna, úgy a Be 349. §-ának (4) bekezdése alapján a tárgyalás elnapolásával ez megoldható lett volna, de pótnyomozás elrendelésére nem adott okot.
A kifejtettekre figyelemmel a Be 349. §-ának (3) bekezdése alapján törvényes ok hiányában rendelte el a bíróság pótnyomozás lefolytatása végett az iratok visszaküldését, ezért megsértette a törvény említett rendelkezését. Az előírt bizonyítás felesleges, erre tekintettel a végzés alaptalan, törvénysértő, és ellentétes a vádirat és tárgyalás kitűzése nélküli bíróság elé állítás – mint az ítélkezést egyszerűsítő és gyorsító eljárásmód – törvényes céljaival.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapítva a végzést hatályon kívül helyezte és a bíróságot az általános eljárási szabályok szerinti eljárás – pótnyomozás elrendelése nélküli – lefolytatására utasította. (B. törv. IV. 1319/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás