PK BH 1988/307
PK BH 1988/307
1988.09.01.
I. Feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Érvénytelen tehát az a megállapodás, amely olyan személyt tüntet fel feltalálóként, aki a találmány megalkotásában nem vesz részt. Ha azonban a felek akarata nem a feltalálói minőség elismerésére, hanem egyéb tevékenység vagyoni ellenértéknek kikötésére irányult, a szerződés színlelt, és azt a leplezett szerződés alapján kell megítélni [1969. évi II. tv. 7. § (1) bek.; Ptk. 200., 207. §].
II. A munkáltatót, a szolgálati találmányt érintő jogvitában olyan érdekeltnek kell tekinteni, akinek perbeli részvétele csak abban az esetben mellőzhető, ha nincs a perbeli vitának rá is kiterjedő vagyoni jogi hatása [1969. évi II. tv. 9. § (1) bek.].*
A felperes 1978. július 28. napján szabadalmi bejelentést nyújtott be az Országos Találmányi Hivatalhoz. A szabadalmi bejelentés vizsgálata során az Országos Találmányi Hivatal (OTH) 1981. szeptember 23-án kelt határozatával hiánypótlásra hívta fel, mert az igénypontokat nem találta a szabadalmi eljárás lefolytatására alkalmasnak. A felperes 1981. szeptemberétől 1985. februárjáig külföldön végezte tanulmányait. Ezért elutazása előtt megbízta az alpereseket, hogy távolléte alatt a találmány szabadalmaztatásával kapcsolatos ügyek intézését lássák el. Az OTH által elrendelt hiánypótlás teljesítésére halasztást kért, és írásban bejelentette, hogy a szabadalmi eljárásban képviseletével az alperesek munkáltatóját bízza meg, előreláthatólag ezentúl a bejelentés szolgálati szabadalomként fog szerepelni. 1981. decemberében a felek megállapodtak abban, hogy a továbbiakban társszerzők lesznek, a felperes részesedése 50, az I. r. alperes részesedése 40, a II. r. alperesét pedig 10 %-ban határozták meg.
A hiánypótlás határidőre nem történt meg, ezért az OTH 1982. június 20-án kelt határozatával a szabadalmi bejelentést alaki okból elutasította.
1982. július 6-án az I. rendű alperes javasolta munkáltatójának a szolgálati szabadalom bejelentését az OTH-hoz azzal, hogy a feltalálók: a felperes 50, az I. r. alperes 40 és a II. r. alperes 10 %-ban. A munkáltató a szabadalmi bejelentést 1984. május 8-án nyújtotta be. A felperes 1985. szeptembere óta a munkáltató alkalmazásában áll. Az 1984. május 8-án benyújtott szabadalmi bejelentés alapján az OTH 1986. szeptember 23-án kelt határozatával szabadalmat adott.
A felperes 1986. június 26-án benyújtott keresetlevelében kérte megállapítani, hogy a megadott szabadalom kizárólagos megalkotója; az alperesek közreműködése nem volt alkotó jellegű, nem tekinthetők feltalálóknak.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolás szerint a felperes csupán az ötletet adta a találmányhoz, a szabadalmazásra alkalmas megoldás létrehozásához nélkülözhetetlen volt az alperesek munkája. A megállapított részesedési arány megfelel a megoldás megalkotásában való részvételnek.
A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Megállapította, hogy amennyiben az 1984-es bejelentésben leírt találmány azonos a felperes 1978. évi szabadalmi bejelentésében szereplő megoldással, akkor az utóbbi találmány szerzője a felperes. Az utóbbi bejelentés azonban olyan megoldásokat is tartalmaz, amelyek a korábbiban nem szerepelnek. Arra viszont nincs bizonyíték, hogy az 1984. évi találmány megalkotásában kizárólag a felperes vett részt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per tárgya annak a megállapítása, hogy az alperesek, akiket az 1984. május 8-án benyújtott szabadalmi bejelentés feltalálóként tüntet fel, az anyagi jogi szabályok szerint feltalálóknak tekintendők-e. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt) 7. §-ának (1) bekezdése szerint feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. A perben ezért azt kell vizsgálni, hogy végeztek-e az alperesek a szabadalommal védett megoldás kidolgozása során alkotó tevékenységet.
A szabadalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg (Szt 13. §). Az igénypontok körében a fő-igénypontok tartalmazzák a találmány összes lényeges tulajdonságát, ezeken belül a tárgyi kör a megoldás ismert elemeit tartalmazza. Ezért azt kell vizsgálni, hogy a fő-igénypont jellemző részében meghatározott megoldás létrehozásában az alpereseknek milyen lényeges szerepük volt.
A szabadalom részben eljárást, részben berendezést oltalmaz, az eljárásra az 1., a berendezésre a 4. fő-igénypont vonatkozik. A per tárgya ezért annak a vizsgálata, hogy e fő-igénypontok jellemző részében meghatározott megoldási lépések létrehozásában az alpereseknek milyen alkotó szerepük volt.
A Pp 164. §-ának (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A feltalálói minőséggel vagy részarányának meghatározásával kapcsolatban a szabadalmi bejelentésen alapuló vélelem [Szt 7. §-a (1) bekezdésének második mondata] megdöntésére irányuló perben az igényt érvényesítő fél tartozik bizonyítani, hogy azt ismerték el feltalálónak, aki nem vett részt a találmány megalkotásában, illetve, hogy a meghatározott részarány nem felel meg az alkotómunkában való részvétel arányának.
Az adott esetben a szabadalmi bejelentés tartalmával szemben a felperes állítja, hogy az alperesek nem feltalálók. Ezért ennek bizonyítása a felperest terheli. A felperes azt adta elő, hogy a szabadalmazott találmány lényegében azonos az általa egyedül kidolgozott és 1978-ban az OTH-hoz benyújtott szabadalmi bejelentés szerinti megoldással. Előadta továbbá azt is, hogy megoldásának a továbbfejlesztése is tőle származik. Erre bizonyítékokat is ajánlott fel, hivatkozott különböző levelezésekre, fényképekre, mintadarabokra. Mindezt az eljáró bíróságok indokolatlanul hagyták figyelmen kívül, nem derítették fel, hogy az egyes feltalálótársak milyen alkotó munkát végeztek a találmány létrehozásához.
Nem tűnik ki sem az első-, sem a másodfokú ítélet indokolásából, hogy a bíróság a II. rendű alperessel szemben milyen indokok, tények, és bizonyítékok alapján utasította el a keresetet. A II. rendű alperes előadása szerint „a szabadalom tárgyával nem foglalkozott”, szerepe csupán arra korlátozódott, hogy „közvetített” az I. rendű alpereshez, és megbeszélték a további teendőket. Egyébként a feladata csupán a „technikai kivitelezés” és az „adaptáció” lett volna, de valójában ezt sem végezte el. Le is kívánt mondani feltalálói részesedéséről, erről írásban is nyilatkozott.
Az I. rendű alperes személyes előadása szerint a felperestől származik az a gondolat, hogy a vízsugár-szivattyú alkalmas vákuumképzéses fejésre. Az nem tűnik ki az I. rendű alperes személyes előadásából, hogy milyen gondolat származik tőle. Ennek a felderítését nem pótolják azok a tanúvallomások, amelyek szerint a felek sokat tárgyaltak együtt.
A rendelkezésre álló peradatokból nem állapítható meg az sem, hogy a feleknek az alperesek feltalálói minősége elismerésére vonatkozó megállapodása nem irányult-e olyan vagyoni jogosítványok rendezésére, ami nem a találmány megalkotásával, hanem annak megvalósításával, értékesítésével kapcsolatos. Ha ugyanis a felek szerződési akarata nem az alpereseknek a találmány megalkotásából eredő személyiségi joga elismerésére, hanem egyéb tevékenységeik vagyoni ellenértékének a meghatározására irányult, szerződésük színlelt, ezért semmis, és azt a leplezett szerződés alapján kell megítélni [Ptk. 207. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság döntésénél nem vette figyelembe a felperesnek az észrevételét, amely szerint a bíróság által kirendelt szakértő olyan kérdésekben foglalt állást, amelyek nem tartoznak szakismereteinek a körébe, illetőleg ténykérdésben ad véleményt, ami nem a szakértő feladata. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá – a szakértő véleményével szemben -, hogy a feltalálói alkotó tevékenység nem a találmányi leírás szakszerű megszerkesztésében rejlik. Helyesen foglalt állást abban is, hogy az 1978. évi szabadalmi bejelentés teljes terjedelmében, a leírás, a rajzok stb. bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a felperes milyen tartalmú szellemi alkotást hozott létre. Tévedett azonban, amikor figyelmen kívül hagyta a másodfokú tárgyaláson becsatolt – a felperes előadásaként értékelendő, felkérésére készített – szakvéleményt, amelynek a tartalma ellentétes a bíróság által kirendelt szakértő véleményével.
A bíróság által kirendelt szakértő szakvéleményében azt adta elő, hogy a későbbi találmány bővebb, és csak kis részben támaszkodik az első találmányban felvetett ötletre. Nem határozta meg azonban, hogy mi ez a többlet, és létrehozása mennyiben jelentett alkotó tevékenységet. Ezzel szemben a felperes által csatolt szakvélemény szerint az 1984. évi találmány nem tartalmaz műszaki újdonságot, haladást, továbbfejlesztést az 1978. évi – kizárólag a felperes szellemi alkotását jelentő – szabadalmi bejelentéshez képest. A másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértőt a szükséges felvilágosítás megadására felhívja [Pp 182. § (3) bek.].
A perbeli találmány szolgálati jellegű. Ha a felperes keresete eredményre vezet, akkor a találmány szolgálati jellege is kérdésessé válik. Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból vagy más jogviszonyból folyó kötelezettsége, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldásokat dolgozzon ki [Szt 9. § (1) bek.]. A felperes csupán a találmány kidolgozása után lett a szabadalmas dolgozója, ezért munkaköri kötelezettsége nem lehetett a találmány kidolgozása. Erre figyelemmel szükséges a szolgálati szabadalmas perben állása is.
A munkáltatót ugyanis a szolgálati találmányt érintő jogvitában olyan érdekeltnek kell tekinteni, akinek a perbeli részvétele csak abban az esetben mellőzhető, ha nincs a perbeli vitának rá is kiterjedő vagyoni jogi hatása. A bíróságnak erről a Pp 146. §-ának (2)-(3) bekezdése értelmében a felperest tájékoztatnia, illetőleg figyelmeztetnie kellett volna.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. P. törv. 20 229/1988. sz.)
*Az Elnökségi Tanács e határozatát az 1988. évi 5. számban 139. sorszám alatt közzé tett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapján hozta.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás