PK BH 1988/308
PK BH 1988/308
1988.09.01.
A joggal való visszaélés megállapításának feltételei [Ptk. 5. §].
A perbeli lakóház a Magyar Állam tulajdonában áll, kezelője a III. r. alperes. A lakóházban két lépcsőház van: az utca felől a főlépcsőház személyfelvonóval, míg az udvarból nyílik a melléklépcsőház, ahol személyfelvonó nincs. Az épület eredeti kialakítása szerint az udvari lakásokhoz vezető függőfolyosó a főlépcsőház felől nem volt megközelíthető. Később, a nagy lakások megosztásakor, a nagyméretű előszoba terhére egyes emeleteken közlekedőt nyitottak a függőfolyosó felé, így az átjárás ezeken az emeleteken lehetővé vált az udvari lakásoktól a főlépcsőhöz, illetve a személyfelvonóhoz. Ilyen átalakítás a második emeleten nem történt, ott az udvari lakásokból a főlépcsőház és a személyfelvonó jelenleg sem közelíthető meg.
A felperes 1980 óta bérlője a II. emelet 1/a. szám alatti tanácsi bérlakásnak, ahol feleségével és kiskorú gyermekével lakik. Ez a lakás a függőfolyosóról nyíló második emeleti udvari lakás. Az I. r. és II. r. alperesek 1963 óta bérlői a II. emelet 2. szám alatti tanácsi bérlakásnak, amely lakás a főlépcsőházból közelíthető meg. Itt velük lakik a IV. r. alperes is, aki a II. r. alperes korábbi házasságából származó gyermeke.
A felperes – mivel lakását a főlépcsőn keresztül nem tudja megközelíteni – átjáró nyitását tervezte az I. r. és II. r. alperesek bérleményéhez tartozó előszoba terhére. Ehhez az I. és II. r. alperesek nem járultak hozzá, míg a III. r. alperes, mint bérbeadó attól függően adott hozzájárulást, hogy a lakás bérlői engedélyezik a lakásukhoz tartozó előszoba egy része igénybevételét és ezzel a közlekedő megnyitását.
A felperes az építési hatóságtól elvi építési engedélyt szerzett be a tervezett átalakítással kapcsolatban, a kiadott elvi építési engedély szerint a főlépcsőház és a függőfolyosó közötti átjáró a II. emelet 2. szám alatti lakás előszobájának egy részéből kerülhet kialakításra. A másodfokú építési hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesek hozzájáruló nyilatkozatának pótlását kérte a tervezett építkezéssel kapcsolatban, továbbá azt, hogy a kialakuló eredménynek megfelelően módosítsa a bíróság az I-II-IV. r., valamint a III. r. alperesek között fennálló lakásbérleti szerződést. Előadta, hogy a házban az I. és III. emeleten az átjárót már megnyitották, így csak az ő és a II. emelet többi lakója van elzárva attól, hogy a főlépcsőt, illetve a liftet használhassa.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy az a terület, amelyet a tervezett átalakítás érintene, az I-II. és IV. r. alperesek által bérelt lakás alapterületéhez tartozik. Erre áll fenn bérleti jogviszonyuk a III. r. alperessel, mint bérbeadóval kötött szerződés alapján. A Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében megkövetelt valamennyi feltétel nem áll fenn, mert hiányzik a felperesnél a különös méltánylást érdemlő magánérdek, illetve a nyomós közérdek, továbbá nem állapítható meg, hogy az érdeksérelem másképp nem hárítható el. Ezért a jognyilatkozat ítélettel való pótlására nincs lehetőség.
A szerződés módosítására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatban az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes nincs olyan jogviszonyban az alperesekkel, amely lehetővé tenné a Ptk. 241. §-ának alkalmazását.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperesek hozzájáruló nyilatkozatát az elvi engedély szerinti átalakításhoz ítéletével pótolta. Egyben az engedélyben foglaltaknak megfelelően az I-II. és IV. r., valamint a III. r. alperesek közötti lakásbérleti szerződést módosította. Kötelezte az alpereseket egyetemlegesen kétfokú eljárási költség megfizetésére.
Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy két kérdésben kellett állást foglalni. Egyrészt abban, hogy visszaélésszerű-e az alperesek joggyakorlása, az, hogy az elvi engedélyhez nem adták hozzájárulásukat, másrészt abban, hogy az alperesek között fennálló szerződés módosítható-e a felperes kérelmére. A másodfokú bíróság azt állapította meg: „a bérlemény főlépcsőház felőli bejárata és annak a függőfolyosó felőli kijárata által befoglalt átjáró-képződmény a függőfolyosó felőli részben még a háborús években lefalazásra került. A lefalazás előtt is létezett tehát az átjáró, ami az akkori rendeltetésnek megfelelően a bérlemény személyzetének megszabott közlekedését szolgálta. Ma már sem a „személyzeti” kijáró lakáshoz tartozásának és meglétének, sem pedig ezzel a kijárás, illetőleg átjárás megakadályozásának létjogosultsága nem lehet akkor, amikor ez együtt jár a ház más bérlőinek indokolatlan akadályoztatásával, a főlépcső és a lifthasználatot illetően.” Megítélése szerint az átjáró megnyitásával a perbeli lakás hasznos alapterülete és értéke nem csökken.
Rámutatott a másodfokú bíróság arra is: a visszaélésszerű joggyakorlás megállapítását nem gátolja az, hogy e megállapítás következménye szerződésmódosítás. A perbeli esetben a kereseti kérelem teljesítése – a jognyilatkozat pótlása – szükségképpen eredményezi a szerződés módosulását, illetve módosítását.
Kifejtette még, hogy az építési költségek megelőlegezését a felperes vállalta, ez azonban nem akadálya annak, hogy a felperes, mint bérlő – ha ennek feltételei fennállnak – az értékemelő beruházás miatt ilyen címen utóbb igényt érvényesítsen a III. r. alperessel szemben.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény tiltja a joggal való visszaélést. A (2) bekezdés kimondja, hogy joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen, ha a népgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására, vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. A (3) bekezdés pedig kimondja, hogy ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A jognyilatkozat pótlására különösen akkor kerülhet sor, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették függővé.
A felperes keresetében a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése alapján kérte az alperesek jognyilatkozatának ítélettel való pótlását. Az ilyen kereseti kérelem elbírálásánál mindenekelőtt abból kell kiindulni: megállapítható-e, hogy az alperesek magatartása – a felperes által kívánt jognyilatkozat megtagadása – joggal való visszaélésnek minősül.
A peradatból megállapítható, hogy a felperes az I-II. és IV. r. alperesek bérleménye egy részének igénybevételével kívánta a két lépcsőház közötti átjáró folyosót kialakítani. Erre figyelemmel az I-II. és IV. r. alpereseknek az a magatartása, amellyel bérleményük csorbítatlan birtoklásához ragaszkodnak, a lakásukban végzendő átalakítási munkákat nem kívánják, bérleményük területének csökkentését ellenzik, nem tekinthető joggal való visszaélésnek, mert nem ütközik a Ptk. 5. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakba.
Ebből pedig az is következik, hogy a joggal való visszaélés hiányában a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alkalmazása szóba sem kerülhet. Nem kerülhet sor az I-II. és IV. r. alperesek jognyilatkozatának pótlására azért sem, mert az ő vonatkozásukban nincs olyan „jogszabály által megkívánt nyilatkozat”, amelynek pótlása szükséges lenne.
Ami a III. r. alperessel szemben támasztott keresetet illeti: ez azért alaptalan, mert az építési és használatbavételi eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM sz. rendelet felperes által idézett 13. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint valóban szükséges lenne a felperes által tervezett átalakításhoz az e tekintetben rendelkezésre jogosultnak minősülő III. r. alperes hozzájárulása, annak megtagadása azonban nem minősíthető joggal való visszaélésnek. A III. r. alperes rendelkezési joga ugyanis nem terjed ki az I-II. és IV. r. alperesek által bérelt lakás alapterületének csökkentésére.
Mindezekre tekintettel tévedett a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperesek jognyilatkozatát pótolta. Helyesen döntött viszont az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította.
Téves a másodfokú bíróságnak a jognyilatkozat pótlása következményeként elrendelt szerződésmódosítással kapcsolatos okfejtése is.
A Ptk. 241. §-a értelmében a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy nem alkalmazható e jogszabályi rendelkezés, mert a felperes és az I-II. és IV. r. alperesek között nincs szerződéses jogviszony.
A felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság az I-II. és IV. r. alperesek, valamint a III. r. alperesek között fennálló lakásbérleti szerződést módosítsa. A Ptk. 241. §-ának idézett rendelkezése helyes értelme szerint a szerződés módosítására bírósági úton – ha annak egyéb feltételei fennállnak – akkor kerülhet sor, ha azt a szerződést kötő felek valamelyike kéri. A felperes nem alanya annak a bérleti szerződésnek, amely az I-II. és IV. r., valamint a III. r. alperes között létrejött, ezért a mások közötti szerződés módosítását a felperes nem kérheti.
Önmagában is téves a másodfokú bíróságnak az az okfejtése, hogy a jognyilatkozat pótlása szükségképpen a szerződésmódosítás következményével is jár. Ez ugyanis nyilvánvalóan feltételez meglevő szerződést, a jognyilatkozat pótlását igénylő fél és az alperesek között, de nem vonatkozik a mások között fennálló szerződésre.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság – érdemben helyes – ítéletét helybenhagyta. (P. törv. III. 20 106/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás