PK BH 1988/31
PK BH 1988/31
1988.02.01.
A szabadalmassal szembeni találmányi díjigény elbírálásánál a szabadalom hasznosításának ingyenes engedélyezésével azonos elbírálás alá esik a szabadalmasnak az a magatartása, ha a szabadalmi oltalomba részesült találmány hasznosításának tudomásra jutása ellenére a hasznosítóval szemben nem kíván fellépni, és a feltalálókat nem hozza olyan jogi helyzetbe (pl. engedélyezéssel), hogy a díjigényüket magában foglaló követelést a hasznosítóval szemben érvényesítsenek [1969. évi II. tv. 9. § (4) bek., 11. § (1) bek.; 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 1. § (1) bek., 2. § (2) bek.].
A „Komplex eljárás instabil talaj vagy kőzettartományok lokális stabilizálására” című szolgálati találmánynak szabadalmasa az I. r. alperes, feltalálói 15-15 %-os arányban a felperesek.
A felperesek kereseti kérelmükben azt adták elő, hogy az I. r. alperes a találmányt saját gazdasági tevékenységének körében hasznosította. Hasznosította a szabadalmat, továbbá a II. r. alperes is. Az I. r. alperes saját gazdasági tevékenységének körében történt hasznosítása után a felperesek személyenként 94 200 Ft találmányi díjat és kamatot igényeltek. A II. r. alperes részéről történt hasznosítás után pedig a szabadalmas munkáltatót és a tényleges hasznosítót (az I. r. és II. r. alperest) egyetemlegesen kérték kötelezni személyenként 42 000 Ft találmányi díjnak és kamatainak megfizetésére.
A követelések összege együttesen 270 400 Ft volt. Az I. r. alperes a saját gazdasági tevékenységének körében történt hasznosítás után a kereset jogalapját elismerte, és az elsőfokú eljárás ideje alatt kifizetett a felpereseknek 84 126 Ft-ot. Ezzel az összeggel a felperesek keresetüket leszállították. A II. r. alperes részéről történt hasznosítással kapcsolatban az I. r. alperes nem ismerte el, hogy ez után a hasznosítás után őt díjfizetési kötelezettség terheli, e vonatkozásban a vele (I. r. alperessel) szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte.
A II. r. alperes a vele (II. r. alperessel) szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a perbeli szabadalmat nem használta fel.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy a II. r. felperesnek 27 900 Ft-ot, a III. r. felperesnek pedig 55 392 Ft-ot és mindkét összeg késedelmi kamatát fizesse meg. Megállapította, hogy az előlegezett szakértői és útiköltség az I. r. alperest terheli. A II. r. alperessel szembeni keresetet elutasította. Kötelezte az I. r. alperest, hogy a felperesek javára, a felpereseket pedig arra, hogy az I. r. alperes javára perköltséget fizessenek. Ítéletének indokolásában a műszaki szakértői vélemény és a per egyéb adatai alapján megállapította, hogy a II. r. alperes a s.-i szállító alagút tömedékelési munkálatainál a szabadalommal védett eljárást alkalmazta, anélkül, hogy erre a szabadalmas I. r. alperestől licenciát szerzett volna.
A kereseti igény elbírálásánál az elsőfokú bíróság a 11/1983. (V. 12.) MT számú rendelet 10. §-ának (2) bekezdésére tekintettel a hasznosítás idején hatályban volt 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendeletet (továbbiakban: R.) alkalmazta. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperesek az 1969. évi II. törvény (a továbbiakban: Szt.) 9. §-ának (4) bekezdése, valamint az R. 1. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltatóval (a szabadalmas I. r. alperessel) szemben érvényesíthették igényüket. Az indokolás szerint az I. r. alperes nem az adott helyzetben elvárható módon járt el, és abból a körülményből, hogy a szolgálati találmánynak az ő engedélye nélküli hasznosítása miatt sem bitorlási pert, sem díjazás iránti igényt nem érvényesített, a feltalálókat hátrány nem érheti. A találmányi díj megállapításánál az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében megállapította, hogy a perbeli esetben jogszerűen milyen összegű licencia-díj lett volna kiköthető a szabadalmas javára, és a találmányi díjat ennek alapján határozta meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felek fellebbeztek.
A felperesek fellebbezésükben a II. r. alperes marasztalását kérték, de csak abban az esetben, ha a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a találmányi díj fizetésére nem az I. r. alperes lenne köteles.
Az I. r. alperes a vele szembeni kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a jogellenes hasznosítás a II. r. alperes részéről történt, és ebből neki hasznos eredménye nem származott.
A II. r. alperes az elsőfokú ítélet indokainak megváltoztatását kérte. Állította, hogy nem a szabadalommal védett eljárást alkalmazta, ezzel kapcsolatban további szakértői bizonyítást (ennek keretében az alkalmazott tömedékelő anyagra vonatkozó mintavételt) indítványozott.
Mindhárom fellebbezés a jogalapot érintette, az elsőfokú ítéletben megállapított találmányi díj összegszerűségét a felek a fellebbezési eljárásban nem vitatták.
A fellebbezések nem alaposak.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. A II. r. alperes fellebbezésében indítványozott további bizonyítást a Legfelsőbb Bíróslag mellőzte. A perben eseti szakértőként eljárt egyetemi docens alapos és aggálytalan szakértői véleménye, valamint a per egyéb adatai alapján bizonyított az, hogy a III. r. alperes által alkalmazott eljárás a perbeli szabadálom fő-igénypontjának valamennyi jellemzője együttesen megvalósította.
Az Szt. 9. §-ának (4) bekezdése szerint a szolgálati találmány feltalálóját díjazás illeti meg, amelyről külön jogszabály (R.) rendelkezik. A R. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a szolgálati találmány [Szt. 9. § (1) bek.] feltalálóját a munkáltató vagy más jogviszony alapján jogosult (a továbbiakban: munkáltató) köteles díjazni. A R. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a találmányért a díj a találmány értékesítése esetér jár. A R. 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy – egyebek között – értékesítésnek kell tekinteni a hasznosítás más részre történő engedélyezését [Szt. 11. § (1) bek.]. Az engedélyezés után pedig a R. 2. §-ának (2) bekezdése alapján díj akkor is jár, ha a hasznosítás engedélyezése térítés nélkül történt. [Ehhez hasonló rendelkezést tartalmaz a jelenleg hatályban levő 11/1983. (V. 12.) Mt sz. r. 2. §-ának (1) bekezdése is.]
A per adatai alapján nem állapítható meg az, hogy a szabadalmas I. r. alperes és a hasznosító (II. r. alperes) szabadalomhasznosítási (licencia) szerződést kötöttek. Bizonyított tény azonban az, hogy a II. r. alperes a szabadalmat hasznosította, és ez az I. r. alperesnek tudomására jutott, ennek ellenére a hasznosítóval szemben a szabadalmast megillető jogait nem érvényesítette. Az I. r. alperes magatartása következtében állhatott elő ezért olyan helyzet, hogy a követelhető ellenérték behajtásának elmulasztása miatt nála hasznos eredmény nem keletkezett. A szabadalom ingyenes engedélyezésével esik egy tekintet alá a szabadalmasnak (az I. r. alperesnek) az a magatartása, hogy a szabadalom hasznosításának tudomására jutása ellenére a hasznosítóval (a II. r. alperessel) szemben nem kívánt fellépni, és a felpereseket sem hozta olyan jogi helyzetbe (pl. engedményezéssel), hogy a díjigényüket magában foglaló követelést a hasznosítóval szemben érvényesítsék. A R. 2. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával ezért indokolt volt az I. r. alperes találmányi díj megfizetésére való kötelezése.
Nem alapos az I. r. alperes fellebbezése az őt terhelő perköltségre vonatkozóan. A felperesek eredeti kereseti kérelmét, az I. r. alperesnek a per során történi teljesítését, valamint a per bonyolultságát is figyelembe véve a megállapított perköltség helyes a Pp. 81. §-ának (1) bekezdésére tekintettel.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes részítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 265/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás