PK BH 1988/311
PK BH 1988/311
1988.09.01.
A cselekvőképtelen személy sem közvégrendeletet, sem magánvégrendeletet érvényesen nem tehet, még akkor sem, ha az okszerűnek illetve indokoltnak tűnne [Ptk. 17. §, 18. § (2) és (3) bek., 648. §].
Sz. P.-né örökhagyó az 1971. július 19-én kelt végrendeletében minden vagyonát a felperesi jogelődre hagyta. Utóbb az 1976. május 23-án kelt adásvételi szerződéssel a házas ingatlanát eladta a felperes jogelődjének, majd 1978. július 22-én tett újabb végrendeletében minden ingó és ingatlan vagyona örököséül a külföldön élő leányát, az alperest nevezte meg, és pert indított a felperes jogelődje ellen az adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt. A perben hozott jogerős ítélet megállapítatta, hogy az örökhagyó a szerződéskötés időpontjában gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen állapotban volt, ezért az adásvételi szerződés érvénytelen.
Ezt követően a felperesi jogelőd keresetet indított annak megállapítása iránt, hogy az örökhagyó 1978. július 22-én kelt végrendelete érvénytelen, mert a végrendelkezés időpontjában az örökhagyó teljesen cselekvőképtelen volt, és ennek folytán az 1971. július 19-én alkotott végrendelet alapján ő az örökhagyó örököse.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, és a végrendeletet az örökhagyó cselekvőképtelensége miatt érvénytelennek nyilvánította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint „nem volt vitás, hogy az örökhagyó 1978. július 22-én az alperes javára alkotott végrendelet idején cselekvőképességgel nem rendelkezett, ezért jognyilatkozata érvénytelen. A Ptk. 18. §-ának (3) bekezdése értelmében a gondnokság nélküli cselekvőképtelenség miatt nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna. A jogszabály ezen rendelkezésére az alperes nem hivatkozott, a bíróság pedig elmulasztotta az erre történő kioktatását”.
A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 18. §-ának (3) bekezdése – a Ptk. 17. §-ához kapcsolódóan – egy különleges szabályt fogalmaz meg. Eszerint a gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen nagykorú személy jognyilatkozatát cselekvőképtelenség miatt nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna.
Ez a rendelkezés azonban csak az élők közötti jogügyletekre, közelebbről – a 18. § (2) bekezdésével összhangban – a forgalmi ügyletekre vonatkozik, de nem alkalmazható a végintézkedésekre. Ez következik a fenti szabály rendszerbeli elhelyezéséből, amely teljesen elkülönül az öröklési jogra vonatkozó rendelkezésektől, de ez a következtetés vonható le a hozzá fűzött miniszteri indokolásból is, mely e rendelkezéssel kapcsolatban mindvégig szerződéseket említ.
Más szabályok vonatkoznak azonban a végintézkedésekre. A teljesen cselekvőképtelen személy sem közvégrendeletet, sem magánvégrendeletet érvényesen nem tehet, függetlenül attól, hogy végrendelkezése okszerűnek, indokoltnak tűnik-e. A cselekvőképesség hiánya okából érvénytelen végrendelet érvénytelenségének orvoslására csak a Ptk. 648. §-ában meghatározott esetben van jogi lehetőség.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróság végzése a fenti körben jogszabályt sért. Egyebekben a másodfokú bíróság végzését – ideértve az 1978. július 22-én kelt végrendelet érvénytelenségére vonatkozó megállapításokat is – a határozat nem érintette. (P. törv. II. 21 072/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás