GK BH 1988/319
GK BH 1988/319
1988.09.01.
Az a gazdálkodó szervezet, amely építési munkára vállalkozik, hibás teljesítése jogi következményeinek elhárítása céljából nem hivatkozhat szakmai ismereteinek és gyakorlatának hiányára [Ptk. 339. §].
A felperes megrendelő keresetet indított az I. r. alperes kivitelező ellen óvoda épületének 1., 2. sz. kupolája, valamint a gazdasági helyiségei feletti tetőszigetelés kijavítása iránt. Előadta, hogy a létesítmény műszaki átadás-átvétele 1980. október 20-án történt, és már az utó-felülvizsgálati jegyzőkönyvben is rögzítették, hogy az épület beázik. Időközben az I. r. alperes javítást eszközölt, majd újabb beázások történtek. Legutóbb 1986. áprilisában jelzett beázást az üzemeltető.
Az I. r. alperes előkészítő iratában arra hivatkozott, hogy a kijavítást már a kereset benyújtása előtt elvégeztette. Az elsőfokú eljárás sarán megtartott tárgyaláson a felperes azt közölte, hogy az I. r. alperes által végzett javítás nem a keresetében megjelölt hibákkal kapcsolatos. Az I. r. alperes pedig a tárgyaláson kijelentette, hogy a kijavítást vállalja, amennyiben ahhoz terveket bocsátanak rendelkezésére.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő megállapította, hogy a megjelölt épületrészeken valóban beázások tapasztalhatók. Részletesen felsorolta azokat a hiányosságokat, amelyek a beázást okozzák. Megállapította, hogy a tervező is hibát követett el, továbbá kifejtette, hogy megfelelő kijavítás csak erre vonatkozó tervek alapján lehetséges. A kupolák beázása, illetőleg a helytelen csomópontok kialakítása miatt a tervezőt is felelősnek látta mintegy 10-15 %-os közrehatási arányban.
Az I. r. alperes a szakvéleményre adott észrevételében hangsúlyozta, hogy a létesítmény a tervek, illetőleg a tervezői művezetés szerint valósult meg, és a felhasznált anyagok is a tervező jóváhagyásával kerültek beépítésre, ő maga nem ismerhette a beépített anyagok kedvezőtlen tulajdonságait. Közölte, hogy nem ért egyet azzal a szakértői megállapítással, hogy a tervező a hibás tervezéssel összefüggő hibák miatt csak 10-15 %-os mértékben lenne felelős.
A felperes újabb beadványában keresetet indított a II. r. alperes ellen. Hivatkozott a szakvélemény megállapításaira, és kérte a II. r. alperes kötelezését a kijavítási tervek elkészítésére.
A folytatólagos tárgyaláson a II. r. alperes az ellene indított kereset elutasítását kérte elsősorban arra hivatkozással, hogy az I. r. alperes nem a tervnek megfelelően valósította meg a létesítményt. Az I. r. alperes a tárgyaláson keresetet indított a II. r. alperes ellen a kijavítási költségek részbeni viselése iránt, és erre vonatkozóan kifejtette, hogy álláspontja szerint a tervezési hibákra tekintettel az I. r. és a II. r. alperes felelősségének mértéke 50-50 %-os.
A II. r. alperes elévülésre hivatkozással is kérte az ellene, indított kereset elutasítását. Előadta, hogy az 1981. július 15-i igénybejelentést követően az I. r. alperes 1981. október 30-i határidőre vállalta a kijavítást, ezt követően pedig véleménye szerint az elévülés – a 6 hónapos elévülési határidőre tekintettel – 1982. április 30-án bekövetkezett. A tervezési hibákra vonatkozó szakértői megállapítással kapcsolatban azt adta elő, hogy a tervezéskor hatályos előírások szerint végezte a tervezést. Véleménye szerint az általa tervezett megoldás különösebb kivitelezési nehézséget nem jelentett.
A felperes újabb beadványában kiterjesztette keresetét, a per tárgyát képező épület 3. számú kupolája és attikafala hibáinak kijavítását is kérve. Kérte továbbá annak megállapítását is, hogy az alperesek milyen arányban kötelesek a kijavítási költségek viselésére.
Az elsőfokú bíróság elrendelte a szakvélemény kiegészítését, különös tekintettel a 3. sz. kupola hibáira, illetőleg a kijavítás során esetleg jelentkező értéknövelő költségekre. A szakvélemény szerint a 3. sz. kupola csatlakozási hibái tekintetében mind az I. r., mind a II. r. alperes mulasztása megállapítható, a tervező felelőssége pedig ebben a tekintetben meghaladja a 15 %-os arányt, és a létesítmény kijavítása során értéknövekedés nem keletkezik.
A kiegészítő szakvéleményre az I. r. és a II. r. alperes észrevételeket közölt. Az I. r. alperes vitatta azt a megállapítást, hogy értéknövekedés nem jelentkezne a kijavítás során, majd kifejtette, hogy a tervező felelősségét a fennálló hibák tekintetében 50 %-osnál is nagyobb arányúnak véli. A II. r. alperes szerint a kijavítás során feltétlenül értéknövekedés keletkezik, ugyanis új elemek beépítésére is sor kerül. A 3. sz. kupola hibáival kapcsolatban kifejtette, hogy ebben a szakszerűtlen kivitelezésnek van meghatározó jelentősége, és kifogásolta, hogy a szakértő a tervezői felelősséget 15 %-nál is nagyobb arányúnak ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte a II. r. alperest, hogy a per tárgyát képező kupolák csatlakozására, a gazdasági épület attikafal hő-technikai megoldására szolgáltasson kijavítási tervet, az I. r. alperest pedig arra, hogy a hibákat a kijavítási tervnek megfelelően javítsa ki. Megállapította, hogy a gazdasági épület folyosójának, valamint a 3. sz. kupola tetőszerkezetének beázásával, továbbá a helytelen csomópont kialakítással összefüggő hibák kijavítási költségének 85 %-át az I. r. alperes, 15 %-át a II. r. alperes, az egyéb hibák kijavításának költségeit pedig az I. r. alperes köteles viselni. A bíróság rendelkezett továbbá a szakértői költségek, illetőleg egyéb perköltségek viseléséről.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy a felperes követelése kártérítés címén „jogszerű és nem évült el” Ezért az alpereseket a Ptk. 310. §-ában, valamint a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 18. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján marasztalta. A bíróság a szakvéleményt elfogadta. A per tárgyát képező létesítmény megvalósítása során mind az I. r., mind pedig a II. r. alperes hibásan teljesített, a II. r. alperes felelősségét azonban a bíróság a tervezői mulasztással összefüggő hibák tekintetében 15 %-os arányban állapította meg. A bíróság rámutatott arra, hogy a kijavítás elvégzését követően az érdekelt fél az esetleg jelentkező értéknövelő költség megtérítése iránt pert indíthat.
Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. és a II. r. alperes fellebbezést nyújtott be.
Az I. r. alperes a fellebbezésében kérte az ítélet részbeni megváltoztatásával annak megállapítását, hogy a tervezői mulasztással érintett hibák kijavításának költségeit a II. r. alperes 50 %-os arányban köteles viselni. Arra hivatkozott, hogy kénytelen volt a perbeli tető kivitelezését vállalni, ezt azonban tervezői művezetéshez kötötte. Megismételte azt a kifogását, hogy a szakértő a tervezési hibák miatt helytelenül csak 15 %-os arányú felelősséget látott megállapíthatónak, és sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság kritika nélkül fogadta el a szakértői véleményt.
A II. r. alperes a fellebbezésében kérte az ítélet részbeni megváltoztatásával az ellene indított kereset elutasítását. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felperes követelése elévült. Erre vonatkozóan hangsúlyozta, hogy kártérítés jogcímén is a hibás teljesítésből eredő pénzkövetelésre irányulhat a felperesi követelés, ez az igény pedig a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egy év alatt elévül. Egyebekben hivatkozott arra, hogy a felperes a hibás teljesítés tényét már a műszaki átadás-átvétel során felismerte, illetőleg azt több alkalommal érvényesítette. Az I. r. alperes több esetben eredménytelen javítást végzett, illetőleg egy idő után azt megtagadta. Miután pedig a felperes az átadást követő két éves időszakban a peren kívüli rendezésben már nem bízhatott, a szavatossági igényre irányadó jogvesztő határidőn belül igényét bírósági úton indokolatlanul nem érvényesítette. E mulasztására tekintettel – álláspontja szerint – a felperes igényét kártérítés jogcímén sem érvényesítheti. Az ügy érdemére vonatkozóan ismételten hangsúlyozta, hogy az I. r. alperes nem a tervekben foglaltaknak megfelelően valósította meg a létesítményt, és a hibák erre vezethetők vissza. Ismét utalt arra, hogy a tervezéskor hatályos előírásoknak megfelelően készítette a tervet. Megjegyezte, hogy a kijavítás kellő időben való elvégzésének elmulasztása a hibákat súlyosbította.
A II. r. alperes fellebbezésére az I. r. alperes észrevételeket tett. Ebben hivatkozott arra, hogy a II. r. alperes által szolgáltatott tervek hiányosak voltak, ezért nem is lehetett a terv szerint elvégezni a kivitelezést, hangsúlyozta, hogy a perbelihez hasonló létesítményt korábban nem épített, és ezen a téren kellő gyakorlattal nem rendelkezett.
A fellebbezések nem alaposak.
A Legfelsőbb Bíróság elsősorban a II. r. alperes által a fellebbezési eljárásában is fenntartott kifogás megalapozottságát vizsgálta. Amint erre a felperes a fellebbezési tárgyaláson is hivatkozott, a szóban levő létesítmény hibáinak okaként megjelölhető tervezési hiányosságok csak a jelen perben készült szakértői vélemény alapján voltak megállapíthatók. A felperes ezt megelőzően nem szerezhetett tudomást tervezési hibákról. Erre utal egyébként az a körülmény is, hogy a felperes a keresetét eredetileg csupán az I. r. alperes kivitelezővel szemben indította meg, a tervezővel szemben pedig csak a szakvélemény elkészültét követően lépett fel. A felperes tehát az említett szakvélemény megismeréséig a szavatossági igényének érvényesítésében akadályoztatva volt, ezt követően pedig a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdésének megfelelően az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül az igényét a II. r. alperessel szemben is érvényesítette. A II. r. alperes elévülési, illetve a jogvesztésre vonatkozó kifogása tehát megalapozatlan volt.
A fellebbezési tárgyaláson a szakértő szóban is ismertette szakvéleményének főbb megállapításait, részletesen kitérve az I. r. alperes, illetőleg a II. r. alperes hibás teljesítésére. A szakértő annak hangsúlyozása mellett, hogy szakvéleményét változatlanul fenntartja, külön kitért arra, hogy a tervezési mulasztások csak egyes hibák létrejöttében hatottak közre, és ennek mértéke a kivitelezési hibákhoz képest lényegesen kisebb. A fellebbezési eljárás keretében sem az I. r. alperes, sem pedig a II. r. alperes nem tudott a szakértői vélemény megdöntésére alkalmas bizonyítékot szolgáltatni.
A fellebbezési eljárás eredménye alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a megalapozott, aggálytalan szakértői vélemény figyelembevételével a jogszabályoknak megfelelő ítéletet hozott. Egyértelműen megállapítható volt mind a tervezői, mind pedig a kivitelezői mulasztás a hibák bekövetkezésében. A kivitelezési mulasztásokkal kapcsolatban nem volt figyelembe vehető az I. r. alperesnek az a kifogása sem, hogy a per tárgyát képező épületszerkezet megvalósításában kellő gyakorlattal nem rendelkezett. Az építési-szerelési munkákra vállalkozó szakvállalattól ugyanis elvárható, hogy az általa vállalt munkák elvégzéséhez szükséges szakmai ismeretekkel, illetőleg gyakorlattal rendelkezzék, tehát ezek hiányára hivatkozással a kártérítési kötelezettség alól a Ptk. 339. §-a értelmében nem mentesül.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 31 982/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás