PK BH 1988/32
PK BH 1988/32
1988.02.01.
Filmvetítésnek államigazgatási hatóság által történt engedélyezése nem zárja ki a szomszédjogi szabályok alkalmazásával környezetvédelmi igény érvényesítését [Ptk. 100. § (3) bek.; 1976. évi II. tv. 2. § (2) bek., 9. § (1) bek. f) pont, 37. § (1) bek., 40., 41., 43. §; 4/1984. (I. 23.) EüM sz. r.].
A peres felek telekszomszédok. Az alperesek ingatlanukon vendéglátóegységet üzemeltetnek, és kertmozi néven hetenként két alkalommal filmvetítést tartanak. A vetítés a MEOCLUB 16 típusú hordozható filmvetítővel történik, amelyhez 15 Watt maximális teljesítményű hangszóró tartozik. A vetítővászon a felperesek lakóépületétől körülbelül 70-80 cm távolságra van. A vetítőhöz tartozó hangszóró által kibocsátott zajszint – rendes beállítás esetében – 5 percen át 75 dB, 10 percen keresztül 72 dB, körülbelül 50 percig 60 dB és 55 percig 50 dB értékű. Ha torzításig hangosítják a készüléket, a zajszint átlagos 8 dB-lel nő. A felperes nyári konyhájában nyitott ajtó és ablak esetében az átlagos zajszint 34,5 dB, csukott ajtó és ablak esetében átlagosan 31 dB; torzításig erősítve zárt ajtó és ablak mellett a zajszint 35,5 dB.
A felperesek egyebek mellett azt kérték keresetükben, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a filmvetítés megszüntetésére, mert a filmvetítés zavarja a nyugalmukat.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy a filmvetítést minden alkalommal 22 óráig fejezzék be, és a filmhangot ne a legnagyobb erősítési fokozattal sugározzák.
Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint nincs olyan jogszabály, amely a megengedett zajra számszerű értéket írna elő. A zajszint mérések eredménye alapján a felperesek nyugalmát a filmvetítéssel járó zajok nem zavarják olyan mértékben, amely szükségessé tenné a vetítés megszüntetését. A zaj csökkentése érdekében a felpereseknek is lehetőségük van a vetítés idejére az ablakok bezárására. Ezért elegendőnek látta a vetítés idejét 22 órán túl korlátozni és azt előírni, hogy ne alkalmazzák a legnagyobb hangerőt.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet lényegében indokai alapján.
A jogerős ítéletnek a filmvetítéssel kapcsolatos rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peradatok szerint az alperesek a filmvetítést a mozi-üzemi vállalattal kötött szerződés alapján végzik. Arra azonban nincs adat, hogy az államigazgatási szervek a kertmozi üzemeltetésének rendjét milyen feltételekkel engedélyezték. Az államigazgatási engedély a kertmozi üzemeltetésének előfeltétele, ennek hiánya a filmvetítéstől való eltiltást eredményezheti. Nélkülözhetetlen ezért az államigazgatási szerv engedélyének beszerzése, amelynek becslatolására az alperesek kötelesek.
A filmvetítés engedélyezése azonban nem jelenti azt, hogy a szomszédjogi szabályok megsértésével lehet e tevékenységet folytatni. A Ptk. 100. §-a előírja, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Ez a tilalom összefügg az emberi környezet védelmével is. Az erre vonatkozó külön előírásokat [Ptk. 108. § (3) bek.] az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. tv. rendelkezései tartalmazzák. E törvény 2. §-ának (2) bekezdése szerint minden állampolgárnak joga van arra, hogy emberhez méltó környezetben éljen. Az emberi környezet megóvása érdekében védelem alatt áll – többek között – a települési környezet [9. § (1) bek. f) pontja].
A települési környezet védelme kiterjed a lakóterületekre [37. § (1) bek.] Tilos a települési környezetben káros és veszélyes zajok előidézése (40. §). Nem szabad üzemben tartani a települési környezetben olyan gépeket, amelyek káros mértékű zajt okoznak (41. §). Káros mértékűnek kell tekinteni általában azt a zajt, amely meghaladja az előírt határértékeket. A zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V. 12.) MT számú rendeletben írt felhatalmazás alapján a zaj- és rezgésterhelési határértékeket a 4/1984. (I. 23.) EüM számú rendelet rendelkezései állapítják meg. E rendelet 1. számú melléklete tartalmazza az üzemi létesítményekben folytatott tevékenységből származó zajterhelési határértékeket. A szórakoztatóipari létesítményekben alkalmazott hangosító berendezések üzemben tartásával kapcsolatban külön zajvédelmi szabályok nincsenek, így az előbb említettek erre az esetre is irányadók.
A zaj károsító hatása szempontjából ugyanis annak van jelentősége, hogy milyen hatást fejt ki a környezetben. A táblázat szerint a megengedett egyenértékű hangnyomásszint 22 óráig 45 dB, 22 órától 35 dB. Az ezt meghaladó zajt a környezetvédelmi rendelkezések alkalmazása szempontjából káros hatásúnak kell tekinteni. Ezt a mértéket pedig a szakértő által mért zajszint lényegesen meghaladta, mert a zaj átlagértéke 65 dB-t tett ki. Ugyanakkor a szakvéleményekből az is kiderül, hogy a mért zaj – a filmbeli cselekményektől függően – 5 percen belül 75 dB, további 10 percen át 72 dB értékű is volt.
A fentiekből következően az alperesek a filmvetítéssel a települési környezetben káros mértékű zajt okoznak. Ezért lehetőség van az 1976. évi II. tv. 43. §-ának alkalmazására, amely a károsodás korlátozását, megszüntetését vagy megfelelő védekezés kialakítását írja elő.
Az adott esetben a legmegfelelőbb megoldás alkalmazását a bíróság a felek részletes személyes meghallgatása és további bizonyítás lefolytatása után állapíthatja meg.
A bíróság arra tévesen hivatkozott, hogy a felperesek a károsító hatás csökkentése érdekében a filmvetítés idejére zárt ablakok mögött tartózkodhatnak. Nem támasztható ilyen követelmény a felperesekkel szemben az alperesek jövedelemszerző tevékenységének előmozdítása érdekében.
A további eljárás során lehetőséget kell adni annak bizonyítására, hogy az alperesek a szakértői szemle előtt nagyobb teljesítményű hangszórót használtak. A felperesek ugyanis ezt állították, és erre nézve tanúbizonyítást is felajánlottak. A zajszint károsító hatása csak a valós adatok ismeretében állapítható meg, ezeknek az adatoknak pedig a károsító hatás kiküszöbölése, illetőleg csökkentése érdekében szükséges megoldás meghatározásánál van döntő jelentőségük.
Téves az ítéleti rendelkezésnek az a része, amely az alpereseket arra kötelezi, hogy a filmvetítést „ne a legnagyobb erősítési fokozattal sugározzák”. Ez a követelés nincs kellően meghatározva, ezért végrehajthatatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte mindkét fokú ítéletnek az óvással támadott rendelkezését, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp 274. § (3) bek.]. (P. törv. I. 20 444/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás