GK BH 1988/320
GK BH 1988/320
1988.09.01.
I. Kutatási-fejlesztési szerződéssel vegyes vállalkozási szerződés esetén, ha a vállalkozó ismeri a számítógépes rendszer kifejlesztésével kapcsolatos célt, a szoftver szükséges teljesítményét nem a megrendelőnek, hanem a vállalkozónak kell meghatároznia s ennek megfelelően teljesítenie. A megrendelő ezzel ellentétes utasítása (a szoftver szükséges teljesítményének téves megjelölése) esetén a vállalkozót figyelmeztetési kötelezettség is terheli [Ptk. 392. § (3) bek.].
II. Ha az egyetemlegesen kötelezett vállalkozók egyike nem is gazdálkodó szervezet, de ez a megrendelő gazdálkodó szervezettel szembeni tartozási magára vállalja, a megrendelő a vállalkozóktól szerződésszegés esetén – külön kikötés nélkül is – követelhet kötbért, illetőleg fizetési késedelem esetén 20 %-os mértékű kamatot [Ptk. 246. § (4) bek., 337. § (2) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. §, 41. § (1) bek.; 63/1983. (XII. 30.) PM sz. r. 1. §].
III. Ha az egységes pertársaságnak minősülő alperesek között természetes személy vagy gazdálkodó szervezetnek nem minősülő szervezet is részt vesz a perben, az eljáró bíróságnak nem a Pp XXV. fejezete, hanem annak általános szabályai szerint kell eljárnia [Pp 51. § a) pont; PKT–GKT 3/1974. sz. c) pont].
Az elsőfokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy 3 400 000 Ft-ot és ebből 1 700 000 Ft után 1986. március 4-től, további 1 700 000 Ft után pedig 1986. június 12-től évi 20 % kamatot, valamint 512 400 Ft meghiúsulási kötbért és 234 744 Ft perköltséget fizessen meg a felperesnek, az államnak pedig 4570 Ft szakértői költséget. Az I. r. alperessel szembeni keresetet elutasította. Ítéletében megállapította, hogy a peres felek műszaki fejlesztési szerződést kötöttek, amelyben az alperesek arra vállalkoztak, hogy a felperes műszaki fejlesztési tevékenysége során keletkezett és a jövőben keletkező dokumentációk felépítésének, kialakításának racionalizálását – korszerű számítógépre kifejlesztett rendszer segítségével – megvalósítják. Az alperesek a szerződésben meghatározott szoftver és hardver-szolgáltatásokat a beavatkozó és egy perben nem álló alvállalkozó közvetítésével teljesítették. Az átadott számítástechnikai berendezések részben használtak, részben hibásak voltak, az adatátviteli sebesség nem volt megfelelő, és a szerződésben kikötött DF ABKR adatbázis kezelő szoftvert az alperesek nem szolgáltatták. A kitűzött határidőben a hibát nem javították ki, illetve a hiányzó szoftvert nem adták át, ezért a felperes a bizonyított érdekmúlásra is tekintettel elállási jogát jogszerűen gyakorolta, így az időközben kifizetett ellenérték visszajár, és a szerződés felróható meghiúsulása miatt az alperesek kötbérfelelősséggel is tartoznak. Az I. és a II. r. alperesek közötti megállapodásra tekintettel, a felperessel szemben a II. r. alperesnek kell helytállnia.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, és elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet megalapozatlansága miatt annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, és újabb határozathozatalra történő utasítását kérte. A fellebbezés indokolása szerint a felperes elállásának sem ténybeli, sem jogi feltételei nem voltak meg. Az alperesek teljesítése szerződésszerű volt, a felperes utólag lépett fel olyan többletigényekkel, amelyeket a megállapodás alapján nem voltak kötelesek teljesíteni. A felperes az adatátvitel sebességét a szerződésben nem jelölte meg, tehát a szokásos 9600 baudos sebességgel működő számítógép nem tekinthető hibásnak. A felperes a részteljesítéseket jogfenntartás nélkül elfogadta, ezért a Ptk. 316. §-ának (1) bekezdése értelmében elállásra nem volt jogosult. A DF ABKR rendszer szolgáltatását a felperes együttműködésének hiánya hiúsította meg. A Ptk. 685. §-ának c) pontja értelmében nem minősül gazdálkodó szervezetnek, ezért a felek jogviszonyára a Ptk. általános szabályai az irányadók, ennek következtében kikötés hiányában kötbérfelelősség nem terheli, a késedelmi kamat mértéke is csak 8 % lehetne, és a per a Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiumának hatáskörébe tartoznék. A tényállás kellő felderítésének hiányában az ítélet megalapozatlan, marasztalásánál az elsőfokú bíróság nem értékelte a felperesnek a szerződés megkötése és teljesítése során tanúsított gondatlan magatartását.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Hivatkozott arra, hogy megalapozottan állt el a szerződéstől, mivel az alperesek a szerződés egy részét alkalmatlan minőségben, más részét pedig egyáltalán nem teljesítették. A rendszert a póthatáridő alatt sem tették alkalmassá, időközben a fejlesztést más vállalkozóval elvégeztette, ezért nála érdekmúlás következett be.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és abból helytálló jogi következtetésre jutott. A fellebbezésre tekintettel azonban az ítélet jogi indokolása a következő kiegészítésre szorul.
A felek között létrejött szerződésben az alperesek arra vállalkoztak, hogy a felperesnél már működő, de a megnövekedett követelményeknek meg nem felelő rendszert korszerű számítógépes rendszerrel váltják fel. Meghatározták a szolgáltatandó számítástechnikai eszközöket és az azokhoz tartozó szolgáltatások körét. A vállalkozói díjat az egyes szolgáltatások értékének részletezése nélkül egy összegben, 4 270 000 Ft-ban határozták meg.
A felek között a vita abból keletkezett, hogy az alperesi részteljesítés során kiderült: a MULTILINK adatátviteli szoftver teljesítménye a felperes részére nem megfelelő, mivel az általa biztosított adatátviteli sebesség (9600 baud) lassú, ami lehetetlenné teszi az adatbázis kezelését a felperes által tervezett rendszerbe. Ezt a tényt a szakértői vélemény is megállapította, és a II. r. alperes maga sem vitatta. Ezzel kapcsolatban az volt az álláspontja, hogy Magyarországon a számítógépek 90 %-a ilyen sebességgel működik, és ha a felperesnek nagyobb sebességre lett volna szüksége, azt a szerződésben ki kellett volna kötnie, ez esetben viszont a díj nem lett volt arányban a szolgáltatással.
Az alperesek védekezése szükségessé tette annak vizsgálatát, hogy a felek akarata milyen szolgáltatásra irányult, és ehhez képest az alperesi részteljesítés hibás volt-e. A felek által kötött szerződés meghatározta azt a célt és szükségletet, amelynek kielégítése végett a felperes a szerződést megkötötte. Ez a cél pedig egy olyan korszerű számítógépes rendszer kifejlesztése volt, amely a megnövekedett követelményeknek megfelel. Részletezték azokat a feladatokat is, amelyeket a rendszernek meg kell valósítania. E célkitűzésekből megállapítható, hogy a felperes szerződésben megjelölt igénye a puszta adatrögzítést jelentősen meghaladta. Az alperesek fejlesztői munkavégzést helyeztek kilátásba, a felperes igényeinek kielégítése céljából. Ebből következik, hogy az alpereseknek szerződéses kötelezettsége volt a felperes szükségletének felmérése, és az ahhoz igazodó korszerű rendszer megvalósítása. Az alpereseknek kellett volna meghatározniuk, hogy milyen átviteli sebesség teszi lehetővé az adatbázis kezelését. A felperes a szoftver teljesítményét nem kötötte ki, de még abban az esetben is, ha a 9600 baudos teljesítményt meghatározza, az alpereseknek a Ptk. 392. §-ának (3) bekezdése alapján az utasítás szakszerűtlenségére – kártérítési felelősség terhe mellett – figyelmeztetniük kellett volna a felperest.
A Ptk. 395. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a munka végzése során a körülmények arra engednek következtetést, hogy a teljesítés hibás lesz, a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére tűzött megfelelő határidő sikertelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat. A fentiek szerint a felperes alappal következtetett az alperesek részteljesítése után arra, hogy a szolgáltatás hibás lenne. Az alperesek a hiba kijavítását megtagadták, a javításra átvett berendezést nem szállították vissza, ilyen körülmények között a felperes a Ptk. 306. §-ának (3) bekezdésében írt elállási jogát jogszerűen gyakorolta. A Ptk. 316. §-ának (1) bekezdése a felperesi igényérvényesítésnek nem lehet akadálya, a szoftver alkalmatlansága ugyanis csak a teljesítés után, a hálózat kipróbálásakor derült ki. Az elállás a szerződést felbontotta, ezért a kifizetett ellenszolgáltatás visszajár. A jogvita eldöntése szempontjából a szolgáltatás egyéb hiányosságának már nem volt jelentősége, ezért a Legfelsőbb Bíróság ennek vizsgálatával nem foglalkozott.
Alaptalanul érvelt a II. r. alperes azzal, hogy a jogvita eldöntésénél a gazdálkodó szervezetre irányadó anyagi jogi szabályok nem alkalmazhatók. A II. r. alperes a gazdálkodó szervezetnek minősülő I. r. alperessel együtt vállalta a szerződés teljesítését, kötelezettségük tehát a felperessel szemben egyetemleges [Ptk. 337. § (2) bek.]. A II. r. alperes az I. r. alperes tartozását magára vállalta, ezért a felperesnek az I. r. alperest terhelő 20 %/ mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni.
Kutatási-fejlesztési szerződés esetén a Ptk. 413. §-ának (4) bekezdésére tekintettel kötbér csak kikötés esetén jár. A peres felek azonban vegyes típusú szerződést kötöttek, melyben az alperesek nem csupán fejlesztési munka végzésére, hanem a fejlesztés eredményének megvalósítására, és az ahhoz szükséges számítástechnikai eszközök szolgáltatására is vállalkoztak. Az alperesek teljesítése a vállalkozási részben bizonyult hibásnak – a megfelelő szoftver rendszer ugyanis készen kapható -, a szerződés tehát az alperesek felróható magatartása miatt hiúsult meg. Az említett tartozás átvállalásra is tekintettel a Ptk. 246. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 41. §-a, valamint 18. §-a alapján a II. r. alperest kötbérfizetési kötelezettség is terheli.
Nem volt helytálló az ítélet megalapozatlanságára hivatkozó, másodlagosan előterjesztett fellebbezési kérelem sem. Az ügy eldöntéséhez szükséges tényállás a meglevő bizonyítékok alapján megnyugtatóan megállapítható volt, azt ténylegesen a II. r. alperes maga sem vitatta, tehát további bizonyítás felvétele szükségtelen. Alaptalanul sérelmezte a II. r. alperes, hogy a felperes felróható magatartása értékelés nélkül maradt. A felperes a szerződéskötés során megjelölte azt a szükségletet, amelyet a szerződés megkötésével kielégíteni kívánt, olyan felperesi magatartásra, amely akadályozta volna a cél megvalósítását, a II. r. alperes hivatkozni nem tudott, ezért a hibás teljesítés objektív alapú jogkövetkezményeként a felperes elállása jogszerű volt, kimentés hiányában pedig a II. r. alperes teljes kötbérfelelősséggel tartozik.
Alaptalan volt a II. r. alperes hatásköri kifogása is. Az I. és a II. r. alperesek között a Pp 51. §-ának a) pontjában meghatározott egységes pertársaság állt fenn, a PKT-GKT 3/1974. számú állásfoglalás c) pontjára figyelemmel az eljárásra a Pp általános szabályai voltak irányadók. A pertárgy értékére tekintettel a perre a Pp 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a Fővárosi Bíróságnak volt hatásköre, nem pedig annak gazdasági vagy polgári kollégiumának. Az eljáró bíróságnak azonban nem a Pp XXV. fejezetét, hanem az általános szabályokat kellett alkalmaznia. Az iratokból megállapíthatóan a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma az elsőfokú eljárás során nem alkalmazott olyan különös eljárási szabályt, amely kizárólag a gazdálkodó szervezetek egymás közti perében lett volna irányadó.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 006/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás