GK BH 1988/324
GK BH 1988/324
1988.09.01.
Szerződéses üzemeltetésű boltegységnél észlelt tisztességtelen áralkalmazás miatt a szerződéses üzemeltetésbe adó gazdálkodó szervezet ellen nem, csak az üzletvezető magánszeméllyel szemben indítványozható gazdasági bírság kiszabása [38/1980. (IX. 30.) MT sz. r. 3. § (1) bek.; 1984. évi IV. tv. 17. § (1) bek.; 32/1984. (X. 31.) MT sz. r. 5. § (1) bek.].
A Tolna Megyei Tanács VB titkára – a 32/1984. (X. 31.) MT számú rendelet 2. §-ának d) pontja alapján, a 31/1984. (X. 31.) MT számú rendelet 9. §-ának a) és d) pontjára, valamint az 1984. évi IV. tv. 17. §-ára figyelemmel, a Belkereskedelmi Minisztérium Árosztályának 35 299/1987. számú állásfoglalására is hivatkozva – az eljárás alá vont vállalattal szemben gazdasági bírság kiszabását indítványozta. A módosított indítvány szerint az eljárás alá vont 1985. január 1. és 1987. április 30. napja között termékeknek részben nagykereskedelmi, részben kiskereskedelmi forgalmazásakor tisztességtelen ár érvényesítésével (kozmetikumok, egészségügyi cikkek és üdítőitalok kiskereskedelmi árrésének szűkítésével 39 587 Ft, részben az előbbi termékeknél aránytalanul magas nagykereskedelmi árakkal 70 560 Ft, a 110. számú szerződéses boltjában festékek, további 5 boltjában pedig szovjet pezsgő aránytalanul magasabb ára kialakításával 24 713 Ft, illetve 19 030 Ft), összesen 154 160 Ft jogtalan anyagi előnyt ért el.
Az eljárás alá vont azzal kérte az indítvány elutasítását, hogy jogtalan előnyre nem tett szert. Szerinte az indítványozó a 38/1984. (XI. 5.) MT számú rendelet 6. §-át és azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a szűkített árrést annak idején a vevői – a tőlük beszerzett és csatolt okiratok szerint – már előzetesen elfogadták. A kifogásolt nagykereskedelmi tevékenységével a DÉLKER-től és a PANNONKER-től – az ellátás javítása és a választék bővítése végett – hiánycikkeket szerzett be. A szerződéses boltjánál az árképzés az üzletvezető feladata. A szovjet pezsgőt más gazdálkodó szervezetek is 110 Ft fogyasztói áron forgalmazták. Vitatta azt is, hogy a bírságalapként megjelölt előny a felsorolt forgalmi adataihoz képest jelentősnek minősülne.
Az elsőfokú bíróság az eljárás alá vont vállalatot 220 000 Ft gazdasági bírság és 13 200 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A bírságalapot mintegy 40 %-kal meghaladó ítéletét – a fogyasztói érdeksérelem részletes kifejtése mellett – lényegében az indítványozó álláspontjának elfogadásával és azzal indokolta, hogy különösen méltánylást érdemlő körülmény nem áll fenn.
A fellebbező eljárás alá vont – a korábbi érvelését megismételve – a sérelmezett ítélet megváltoztatásával az indítvány elutasítását kérte.
Az ellenkérelem és a Legfőbb Ügyészség indítványa az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés túlnyomórészt nem alapos.
A döntéshez szükséges tényeket az elsőfokú bíróság kellően derítette fel. Ebből a jogszabályok helyes értelmezésével okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az eljárás alá vont ellen az indítvány alapján helye van a gazdasági bírság kiszabásának, kivéve mégis azt a részét, amelyet az indítványozó utóbb 24 713 Ft részbírság-alap erejéig a szerződéses 110. számú bolttal szembeni kifogásokra alapított.
A szerződéses forma lényegéből következik, hogy az eljárás alá vont – a gazdasági bírság vele szembeni kiszabásának törvényes előfeltételeként szükséges – anyagi előnyre ilyen esetben még akkor sem tesz szert, ha a vele szerződő üzletvezető a tilalmazott módon valóban többletjövedelmet érne el. A bolt jövedelmezőségétől ugyanis függetlenül, szerződés alapján – az abban kikötött összeg erejéig – áll fenn az üzletvezető díjfizetési kötelezettsége [34/1983. (IX. 22.) MT sz. r.-tel módosított 38/1980. (IX. 30.) MT sz. r. 3. § (1) bek.]. Az eljárás alá vont tehát ebben a részében az elsőfokú ítéletet megalapozottan támadta azzal az érveléssel, hogy az indítványozó ellen nem, hanem „- az előfeltételek fennállása esetén – közvetlenül a boltvezetővel szemben” léphet fel.
Az ezt meghaladó bírságalapnál viszont a gazdasági bírság kiszabását ténybeli és jogszabályi alap nélkül sérelmezte az eljárás alá vont. Ebben a részében az elsőfokú ítélet helytálló indokolása csupán annyiban szorul kiegészítésre, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium Árosztálya – előzetesen – az indítványozóval azonos álláspontra helyezkedett. Ehhez járul még, hogy az előbbiek folytán 129 447 Ft-ra csökkent bírságalap jelentős voltát az eljárás alá vont alaptalanul vitatta, amikor indokolatlanul – kizárólag a saját forgalmi adataiból kiindulva – az általa okozott lényeges érdeksérelmet figyelmen kívül hagyta. Ezért az eljárás alá vont az elfogadott bírságalapnak az elsőfokú döntéshez igazodó csaknem 40 %-kal történt felemelésével 180 000 Ft gazdasági bírságot köteles befizetni [32/1984. (X. 31.) MT sz. rendelet 5. § (1) bek.].
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendelkező rész szerint részben megváltoztatta, az eljárás alá vont által fizetendő gazdasági bírság összegét 180 000 Ft-ra leszállította. (Legf. Bír. Gf. I. 31 599/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás