MK BH 1988/330
MK BH 1988/330
1988.09.01.
A tagsági viszony megszűnésekor a termelőszövetkezet köteles a volt tagjának a munkakönyvét kiadni, vagy pedig a tagot írásban felszólítani a munkakönyve átvételére. Ha a termelőszövetkezet mindezeket elmulasztja, a tag ebből eredő kárát köteles megtéríteni [1967. évi III. tv. 89. §; Ptk. 340. § (1) bek.; 12/1967. (X. 20.) MüM sz. r. 22. §; 8/1979. (VII. 12.) MüM–MÉM sz. r. 10. §].
A felperes 1981. április 1-jétől 1984. december 31-ig – a tagsági viszonya megszűnéséig – traktorosként dolgozott az alperes termelőszövetkezetben. Tagsági viszonya a saját kezdeményezésére szűnt meg, 1984. december 13-án az egészségi állapotára hivatkozva kérte a kilépésének tudomásulvételét. 1984. július 11-én porckorongsérv műtétet hajtottak végre rajta, emiatt korábban is és a műtét után többször volt keresőképtelen beteg.
Az alperes az 1985. január 15-én kelt levelében értesítette a felperest, hogy a kilépéséhez a szövetkezet vezetősége 1984. december 30-i hatállyal járult hozzá. Egyben felhívta, hogy a szövetkezetnél fennálló tartozását ki kell egyenlítenie, mindezekkel kapcsolatban keresse fel a bércsoportvezetőt.
A felperes 1985. szeptember végéig az alperes által biztosított tanyán lakott, jószágok nevelésével foglalkozott. Elköltözése után az alperes ajánlott levélben felhívta a munkakönyvének átvételére. A felhívást a posta azzal küldte vissza, hogy a felperes a megadott címen ismeretlen. A felperes a munkakönyvét – ügyészi intézkedésre – 1986. január 17-én kapta kézhez.
A felperes ilyen előzmények után a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordult a munkakönyv késedelmes kiadásából származó kárának megtérítése iránt. A döntőbizottság a kérelmét elutasította.
A felperes ezután a munkaügyi bírósághoz fordult. A többször módosított kereseti kérelmében végül is 295 180 forintban jelölte meg az alperessel szemben érvényesíteni kívánt kárigényét. A követelésének egy része az annak folytán kiesett kereset és elmaradt családi pótlék, hogy munkakönyv hiányában nem tudott munkaviszonyt létesíteni, a másik része pedig az állatállomány tartásával összefüggésben felmerült kára.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatva az alperest 39 480 forint és ennek 1986. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 8 % kamatának megfizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint az alperesnek kötelessége volt a tagsági viszony megszűnésekor a felperesnek a munkakönyvét átadni, ha pedig erre valamilyen oknál fogva nem kerülhetett sor, a felperest fel kellett volna szólítania a munkakönyve átvételére. Az alperes e kötelezettségének nem tett eleget, ennélfogva a munkakönyv ki nem adásából származó kárát köteles a felperesnek megtéríteni. A felperest is mulasztás terheli azonban, mert kötelessége lett volna – akár személyesen, akár írásban – a munkakönyv kiadását kérni. Mulasztása folytán a keletkezett kár 50 %-át maga köteles viselni.
Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a felperes – egészségi állapotára tekintettel -a jelenlegi munkakörével azonos portás munkakörben havi 3500 forint keresettel tudott volna munkaviszonyt létesíteni. Az elmaradt keresetben jelentkező kára az 1985. évben 42 000 forint, ugyanerre az időre 36 960 forint családi pótlékot kapott volna. Az összes kára tehát 78 960 forint, amelyből – a kármegosztás arányának megfelelően – az alperes 39 480 forintot köteles megtéríteni. Az állattartással összefüggésben felmerült kár nem hozható okozati összefüggésbe a munkakönyv visszatartásával, ezért a felperes további kárigényét a munkaügyi bíróság elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes a fellebbezésében a kármegosztás mellőzésével a marasztalás összegének 78 960 forintra való felemelését, az alperes pedig az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve a megfellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A felperest 6000 forint első- és másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperesnek nem is állt szándékában elhelyezkedni. Nagyszámú állat tartásával foglalkozott, ami lekötötte az idejét és erejét. Az egészségi állapota miatt sem tudott volna elhelyezkedni. Ha komolyan szándékában állt volna munkaviszony létesítése, kérte volna a munkakönyvét, hiszen a termelőszövetkezet területén, annak tanyájában lakott. Így kár hiányában jogszerű kártérítési igénye nem keletkezett.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 8/1979. (VII. 12.) MüM-MÉM számú együttes rendelet 10. §-a értelmében a tagsági viszony megszűnésekor az alperes köteles lett volna a felperesnek a munkakönyvét kiadni. Ha pedig akkor erre nem volt lehetőség, a felhívott rendelet 1. §-a értelmében alkalmazandó 12/1967. MüM számú rendelet 22. §-a értelmében a felperest írásban fel kellett volna szólítania a munkakönyve átvételére. Mivel mindezekre nem került sor annak folytán, hogy az alperes felhívását a posta nem tudta kézbesíteni, mulasztása folytán az alperest az 1967. évi III. törvény (Tv.) 89. §-a alapján kártérítési felelősség terheli. Minthogy a Tv. 89. §-ának (4) bekezdése szerint a kártérítés más kérdéseiben a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, a Ptk. ekként irányadó 340. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperesnek a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében az adott helyzetben általában elvárhatóan kellett volna eljárnia. Kötelessége lett volna tehát az alperesnél kezdeményező lépéseket tenni a munkakönyv kiadása iránt. Mivel e kötelezettségének nem tett eleget, a kár ebből származó részét nem kell megtéríteni. Ez utóbbi rendelkezéssel van összhangban a munkaügyi bíróság által alkalmazott 50-50 %-os arányú kármegosztás.
Téves a megyei bíróságnak az a következtetése, hogy a felperesnek nem is állt szándékában az elhelyezkedés. Ezt cáfolja, hogy a munkakönyvének kiadása után rövid időn belül elhelyezkedett portás munkakörben, s már korábban is kísérletet tett a MÁV-nál történő elhelyezkedésre, amire lehetőség is lett volna váltókezelői munkakörben, de alkalmazására – munkakönyv hiányában nem kerülhetett sor.
Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg az alperes kártérítési felelősségének fennállását és annak mértékét. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. (M. törv. I. 10 213/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás