BK BH 1988/337
BK BH 1988/337
1988.10.01.
I. A névaláírás közjegyző hitelesítésével ellátott, valótlan tartalmú ajándékozási nyilatkozatnak a felhasználása nem a közokirat-hamisítás bűntettét, hanem a magánokirat-hamisítás vétségét valósítja meg [Btk. 276. §, 274. § (1) bek. b) pont, 312. § (1) bek. a) pont].
II. Az ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntette csak olyan közokiratok tekintetében valósulhat meg, amelyeknek bizonyító ereje kiterjed az elkövető közreműködésével benne foglalt tények valóságának a bizonyítására is [Btk. 274. § (1) bek. c) pont].
A városi bíróság a terhelt bűnösségét devizagazdálkodás megsértésének bűntettében, csempészet vétségében és magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg, és ezért – halmazati büntetésként – 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét pedig 90 forintban állapította meg, végül a terhelttől lefoglalt videó-készüléket – a hozzávaló csatlakozóval együtt – elkobozni rendelte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 890 NSZK márkához jutott, amelyet jogellenesen Bécsbe vitt ki, s ennek a külföldi fizetőeszköznek a felhasználásával egy videó-készüléket vásárolt, melyhez az eladó egy közjegyzőileg hitelesített ajándékozási nyilatkozatot is átadott. A terhelt Magyarországra visszautazva a valótlan tartalmú ajándékozási nyilatkozatot a vámáru-nyilatkozathoz csatolta, és az 51 000 forint belföldi forgalmi értékű műszaki cikk elvámolásához a devizahatósági engedélyt megkapta.
Utóbb derült fény arra, hogy az ajándékozási nyilatkozat valótlan tartalmú, ezért a videó-készüléket lefoglalták.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt a hamis ajándékozási nyilatkozat felhasználásával elkövetett cselekmény jogi minősítésének törvénysértő volta miatt. A törvényességi óvás azt tartalmazta, hogy a külföldi közjegyző által hitelesített és így közokiratnak minősülő, tartalmilag valótlan ajándékozási nyilatkozatnak a vámkezelés során, vagyis államigazgatási eljárásban történt felhasználásával a terhelt a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint ún. materiális közokirat-hamisítás bűntettét valósította meg, téves tehát az eljárt bíróságok határozatában foglalt az a rendelkezés, amely a valótlan tartalmú ajándékozási nyilatkozat felhasználását a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségeként értékelte.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást elutasította.
A legfőbb ügyész az alapügyben eljárt bíróságok, valamint a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen újabb törvényességi óvást emelt, az okirat-hamisítási cselekmény jogi minősítésére vonatkozó rendelkezések miatt.
Az újabb törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a közjegyző valóban csak az aláírás valódiságát igazolta, mégis a hitelesítés azt tanúsítja, hogy az ajándékozási nyilatkozat az azon feltüntetett személytől származik. Ebből pedig a bíróságnak azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy amikor a terhelt a tanúsítványt e valótlan tény bizonyítására használta, megvalósította a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott közokirat-hamisítás bűntettét, mert így minősül annak a cselekménye is, aki a más – nevezetesen az ajándékozóként feltüntetett személy – által elkövetett intellektuális közokirat-hamisítás útján létrejött okiratot felhasználja.
A törvényességi óvásban kifejtett további érvelés szerint még abban az esetben is, ha az ajándékozási nyilatkozat nem lenne ellátva közjegyzői tanúsítvánnyal, a terhelt cselekménye a közokirat-hamisítás bűntettét valósítja meg, mert a vámhatóság a valótlan tartalmú ajándékozási nyilatkozatot irányadóként tekintette, amikor az áru vámkezelését engedélyezte, és a devizahatósági engedélyt megadta. Minthogy tehát a terhelt közreműködött abban, hogy az államigazgatási eljárás során a vámáru származására nézve valótlan tényt foglaljanak közokiratba: ezzel megvalósította a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a megtámadott bírósági határozatok ellen emelt törvényességi óvást alaptalannak találta.
1. Az ajándékozási okiratnak a közjegyző által történő hitelesítése annak az igazolására szolgál, hogy a magát ajándékozóként megjelölt személy a közjegyző előtt megjelent, és ott nyilatkozatot tett. Ugyanakkor a közjegyző által történt hitelesítés a névaláírás valódiságán túlmenően nem alkalmas annak igazolására, hogy a magát ajándékozóként feltüntetett személy valójában ajándékként, ellenérték nélkül adta a megajándékozottnak feltüntetett személy részére a szóban levő műszaki cikket.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi törvényességi határozata helyesen mutatott rá arra, hogy a büntető jogszabályok nem határozzák meg sem a közokirat, sem a magánokirat fogalmát, ezért a polgári perrendtartás idevonatkozó rendelkezései alapján kell elsődlegesen állást foglalni abban a kérdésben, hogy a közjegyző által hitelesített ajándékozási nyilatkozat a közokirat vagy a magánokirat fogalma alá tartozik-e. A törvényességi határozat helyesen utal a Pp 196. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezésre, amely szerint: „A magánokirat az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta vagy magára kötelezően ismerte el, feltéve, hogy ... a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van.” Az említett jogszabályi rendelkezés alapján helyes jogi következtetésre jutott a Legfelsőbb Bíróság, amikor megállapította: a közjegyző az utólagos hitelesítéssel nem az okirat tartalmának a valóságát, hanem a magánokirat kiállítójának a névaláírását igazolta. Minthogy pedig ez a magánokirat valótlan tartalmú: ennek a vámhatóság előtt a terhelt által történő felhasználásával a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétsége valósult meg. Az említett törvényhely szerint ugyanis, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ: a magánokirat-hamisítás vétségét valósítja meg.
Az Elnökségi Tanács egyetért azzal a korábbi törvényességi határozatban kifejezésre juttatott állásponttal, amely szerint annak megítélésénél, hogy a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt közokirat-hamisítás bűntette, avagy a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétsége valósult-e meg, annak van alapvető jelentősége, hogy a közjegyzőnek az ajándékozási nyilatkozatra vezetett hitelesítési záradéka, mely részében bizonyítja a benne foglalt tények valóságát, s minthogy ez a záradék kizárólag annak a ténynek az igazolására szolgál, hogy a közjegyző előtt ki jelent meg, mely időpontban, és ott milyen tartalmú nyilatkozatot tett: Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt közokirat-hamisítás megvalósulása szóba sem kerülhet.
Téves tehát az újabb törvényességi óvásból kicsendülő az az álláspont, amely szerint a közjegyzői hitelesítés annak a bizonyítására is alkalmas, amely szerint az ott megnevezett személy részéről valójában ajándékozási jogügylet történt.
A közjegyző által hitelesített, valótlan tartalmú ajándékozási nyilatkozat tehát magánokirat, s ennek a valótlan tartalmú okiratnak az államigazgatási (vámhatóság előtti) eljárásban felhasználása – a felhasználó részéről – a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségeként minősül. Helyesen jártak el tehát az alapeljárásban a bíróságok, és nem tévedett a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata, amikor ezzel egyezően foglalt el jogi álláspontot, illetőleg a törvényességi óvást elutasította.
2. A legfőbb ügyész által emelt újabb törvényességi óvás hivatkozik arra is, hogy ha a közjegyző által hitelesített ajándékozási okirat a magánokirat fogalma alá esnék, avagy a nyilatkozat közjegyzői hitelesítése egyáltalán elmaradt volna: a nyilatkozatnak a felhasználásával a devizahatósági engedély kieszközlése abban az esetben is közokirat-hamisítás, nevezetesen a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntette megállapítására alkalmas, minthogy a valótlan tartalmú okirat az államigazgatási határozat folytán közhitelességgel igazolja, hogy az abban feltüntetett áru a belföldi áruforgalom tárgya lehet, jóllehet ez nem felel meg a törvényes helyzetnek. A terhelt tehát közreműködött abban, hogy a vámhatóság által lefolytatott államigazgatási eljárás során a vámáru származására nézve valótlan tényt foglaljanak közokiratba, így az intellektuális közokirat-hamisítás bűntette megállapításának van helye.
Az Elnökségi Tanács álláspontja szerint az újabb törvényességi óvásnak ez az álláspontja téves, mely a törvényi tényállás helytelen értelmezésén alapszik. A Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét az valósítja meg, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba.
Az ún. intellektuális közokirat-hamisítással kapcsolatban kialakult és egységesnek tekinthető ítélkezési gyakorlat szerint ez a bűncselekmény csak abban az esetben állapítható meg, ha a közokirat bizonyító ereje kiterjed a benne foglalt – az elkövető közreműködésével bevezetett – tények valóságának a bizonyítására, vagyis azok tartalmának a tanúsítására is.
Az említett bűncselekmény megvalósulása szempontjából az ítélkezési gyakorlat különbséget tesz az ún. „bizonyító” és „rendelkező” okiratok között: bizonyító közokiratok azok, amelyek kiterjednek a benne foglalt tények, nyilatkozatok és adatok formai valóságának a bizonyításán túl, azok tartalmi valóságának a bizonyítására is, és az okirat feladata éppen az, hogy ezt teljes közhitelességgel tanúsítsa. (Ilyenek pl. az anyakönyv; a személyi igazolvány; az iskolai bizonyítvány; a földhivatali nyilvántartás stb.) Ezzel szemben az ún. rendelkező közokiratok kizárólag annak a bizonyítására alkalmasak, hogy az ott írt hatóság a megjelölt helyen és időben a rendelkező részben írt határozatot hozta, ezzel kapcsolatban milyen rendelkezést tett, de a közokirat bizonyító ereje nem terjed ki a határozat belső tartalmára, az abban foglalt ténymegállapítások, tényállásbeli és jogi érvek helyességére (pl. bírósági ítélet, államigazgatási eljárás során hozott határozat stb.).
Az adott esetben a devizahatósági engedély és a vámolás engedélyezésével kapcsolatos államigazgatási határozat kizárólag annak a bizonyítására volt alkalmas, hogy a vámhatóság a vámárunak a belföldi forgalom számára való vámkezelését engedélyezte, de magának az ajándékozási jogügyletnek a megtörténtét vagy annak a hiányát nem bizonyította, illetőleg annak a bizonyítására alkalmatlan volt.
Téves tehát az újabb törvényességi óvásban kifejtett az az álláspont is, hogy a vámeljárás során a valótlan tartalmú ajándékozási nyilatkozat felhasználása – annak folytán, hogy a devizahatósági engedély a valótlan tartalmú ajándékozási nyilatkozatban foglalt előadás elfogadásán alapult – intellektuális közokirat-hamisítás bűntette megállapítására alkalmas, ezért az Elnökségi Tanács a törvényességi óvást a Be 291. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Eln. Tan. B. törv. 676/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás