BK BH 1988/338
BK BH 1988/338
1988.10.01.
Mulasztással elkövetett emberölés megállapítása a minimális eredmény-elhárítás kötelezettség nem teljesítése esetén [Btk. 166. § (1) bek., 13. §].
A megyei bíróság a fk. vádlottat emberölés bűntette miatt 2 évi – a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó – szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A fiatalkorú vádlott harmadéves szakmunkástanuló volt, az iskolában kiemelkedő tanulmányi eredményeket ért el, intelligenciája, értelmi szintje az átlagot meghaladó, a cselekmény elkövetése idején a szüléssel járó fizikai fájdalom, a pszichikai megrázkódtatás és a jelentős vérveszteség összhatásaként közepes fokban korlátozott volt a beszámítási képességében.
A fk. vádlott terhes lett. A vádbeli napon reggel 5-6 óra között a szülési fájdalmai erősödtek, elfolyt a magzatvíz. A fiatalkorú vádlott 7 óra körül kivánszorgott a konyhába, ahol +10 fok körüli hőmérséklet volt, és a konyha műanyag padlóján fekve, egészséges, életképes leánygyermeket szült. Az újszülött megszületése után mozgott, és ezt észlelte is a vádlott. Ollóval elvágta a köldökzsinórt, majd rosszullét fogta el. Amikor magához tért, a gyermekhez nem nyúlt, felállt, s ekkor kicsúszott belőle a méhlepény, és erős vérzés lépett fel nála. Ezután a vádlott kiment a WC-re, ott kb. fél órát tartózkodott, majd visszament a konyhába. A gyermek még változatlanul a padlón feküdt, ekkor a vádlott meghallgatta a szívverését, s azt észlelte, hogy a gyermek nem mozog, s a szíve nem ver. Ezután lezuhanyozott, feltakarította a konyhát, a gyermeket egy műanyag szatyorba tette a méhlepénnyel együtt, és az orvoshoz indult. Útközben az egyik ház szeméttároló kukájába rakta a gyermeket a szatyorral együtt.
A gyermek halála néhány perccel a születése után, elsősorban kihűlés következtében következett be, de hozzájárulhatott ehhez az ellátatlan köldökseb és a nyákszívás elmaradása is.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megalapozott tényállásból helyesen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a védelemnek azzal a jogi álláspontjával, hogy a szándékosan, mulasztással elkövetett emberölés abban az esetben állapítható meg, ha megindul egy olyan okfolyamat, amely a halálos eredmény irányába vezet, és bár az elkövető felismeri ezt az okfolyamatot, de a halálos eredmény bekövetkezésének megakadályozását szándékosan elmulasztja, holott erre jogi alapon nyugvó kötelessége áll fenn, másrészt az eredmény beállásának elhárítására, a halálos következmény bekövetkezésének a megakadályozására reális lehetősége volt.
A védelem azonban a felmentésre irányuló fellebbezésében abból indult ki, hogy mivel a halál néhány percen belül bekövetkezett, és a vádlott a szülés után nyomban rosszul lett: így nem bizonyított, hogy a halálos eredmény bekövetkezésének az elhárítására képes lett volna, vagyis nem bizonyított, hogy az erre való objektív reális lehetősége megvolt, ennek hiányában pedig a vádlott büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság a védelemnek ezt az érvelését nem fogadta el. Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlott által előadott tények alapján állapította meg oly módon, hogy amikor a vádlott a köldökzsinórt elvágta, rosszullét fogta el, de amikor magához tért, a gyermekhez nem nyúlt. Amikor a vádlott magához tért, a beszámítási képességében csupán közepes fokban volt korlátozott, látta, hogy a gyermek ellátástalanul a hideg földön fekszik, és fizikailag is a reális lehetősége meg lett volna legalább a minimális eredmény-elhárításra, nevezetesen arra, hogy a gyermeket a földről felvegye, ruhába becsavarja, hiszen a WC-re is ki tudott menni. Ehelyett a vádlott a gyermekhez nem nyúlt, és semmiféle eredmény-elhárító magatartást nem tett, mert kívánta a halálos eredmény bekövetkezését. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen következtetett arra, hogy a vádlott egyenes szándékkal követte el a bűncselekményt, arra is tekintettel, hogy a vádlottnak a születést megelőző magatartása, a terhesség eltitkolása, az édesanyja segítőkészségének a visszautasítása, a szülés utáni magatartása is mind az egyenes szándékot támasztják alá.
Az elsőfokú bíróság azonban az enyhítő körülményeket nem megfelelő súllyal értékelte. A Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a kifogástalan magatartású, kiváló tanulmányi eredményt elérő vádlottal szemben – aki a cselekmény elkövetésekor közepes fokban korlátozott volt – eltúlzottan súlyos büntetést szabott ki az elsőfokú bíróság. A vádlott által elkövetett cselekmény jelentős tárgyi súlya mellett sem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott 16 és fél éves volt a cselekmény elkövetésekor, akinél a büntetés célja a Btk. 108. §-ának (1) bekezdése alapján annak előmozdítása, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék.
A cselekmény összes körülményére, a vádlott komoly megbánást mutató magatartására, a továbbtanulásának biztosítására is tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a fiatalkorú vádlottal szemben 8 hónapi végrehajtandó szabadságvesztés szükséges, de elégséges is a vádlott megnevelésére, mely kellő visszatartó hatást biztosít, és megfelel a büntetéskiszabás általános céljának is. Ezért a megyei bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta, és a szabadságvesztés tartamát enyhítette. (Legf. Bír. Bf. III. 610/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás