BK BH 1988/339
BK BH 1988/339
1988.10.01.
Az erős felindulásban elkövetettkénti minősítést nem zárja ki egymagában az ittas állapot [Btk. 167. §].
A megyei bíróság a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt 4 évi szabadságvesztésre ítélte azért, mert idült alkoholista férjét, a sértettet – aki őt ittasan, durván szidalmazta, bántalmazta, kést fogott rá, majd a kisgyermekét karjában tartó vádlottat úgy orrba vágta, hogy orra vére eleredt – felindultságában megölte egy kalapáccsal leadott ütéssel.
A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész a téves minősítés miatt és a büntetés súlyosításáért, a vádlott és a védő pedig enyhítésért fellebbezett.
A minősítés kérdésében az ügyész az eltérő jogi álláspontját azzal indokolta, hogy a vádlott és a sértett között korábban és számtalanszor volt veszekedés, tettlegesség, a vádbeli esetet pedig közös italozás előzte meg. Végül a sértett bántalmazását a vádlott is visszavonta, így a váratlanság és szokatlanság hiánya miatt a vádlott egyébként indulatos állapota nélkülözte az erős felindulás ismérveit.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet ezzel a jogi állásponttal, és egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel. A fellebbezési indokokra tekintettel azonban szükséges a következők kiemelése.
Az idült alkoholista sértett többször tettlegességben is megnyilvánuló viselkedését a vádlott éveken át eltűrte anélkül, hogy maga is átvette volna férje felelőtlen, züllött, iszákos életmódját. Ennélfogva a férjének a tettlegességben is jelentkező, többször ismétlődő jogellenes magatartásait – vagyis a távolabbi előzményeket – a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy azok jelentősen kihatnak a vádlott tűrési készségére, és elősegítették az aktuális személyiségének kialakulását. Az ezzel szemben álló – a váratlanság és szokatlanság hiányára utaló – következtetéses okfejtés ekként téves.
Az ölési cselekményekre gyakran jellemző, hogy az elkövetéshez vezető indulatot a szeszes ital által befolyásolt állapot váltja ki. Ez utóbbit – vagyis az önhibából történő leittasodott állapotot – az ítélkezési gyakorlat nem tekinti az elkövető személyén kívül álló olyan külső oknak, amely megalapozhatja az ölési cselekménynek a Btk. 167. §-a szerinti minősítését. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egymagában az elkövető ittassága kizárná az ölési cselekménynek erős felindulásban elkövetettkénti minősítését. Ha ugyanis az erkölcsileg méltányolható külső ok az ittasságtól függetlenül is alkalmas volt az elkövető felindultságának kialakulására: ez a Btk. 167. §-ában foglalt minősítésnek nem akadálya.
A jelen esetben pedig a sértettnek a vádlott irányában tanúsított durva tettlegességét erkölcsileg méltányolható okra visszavezethető külső oknak kell tekinteni. A sértett előbb szidalmazta, utána megütötte feleségét, majd kést fogott rá, végül a karjában kisgyermekét tartó vádlottat úgy megütötte, hogy annak eleredt az orra vére. Ilyen súlyos ok mellett az erős felindultság keletkezésében a vádlott legfeljebb enyhe fokú alkoholos befolyásoltságának szerepe nem volt meghatározó.
Az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés neme és mértéke megfelelően igazodik a bűncselekmény súlyához, a bűnösség fokához, valamint az egyéb büntetéskiszabási tényezőkhöz. Utóbbiak azonban részben helyesbítésre szorulnak a következők szerint.
A vádlott alkoholos állapotához büntetést növelő hatás nem fűzhető, mert az a bűncselekmény elkövetésében szerepel nem játszott. Hasonlóképpen nem súlyosító tényező az ilyen cselekmények gyakorisága sem. Ugyanakkor a kétszeres értékelés tilalma folytán a sértetti közrehatásnak nem tulajdonítható büntetést csökkentő hatás.
A büntetéskiszabási tényezők ilyen változtatásával a megyei bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 1056/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás