BK BH 1988/341
BK BH 1988/341
1988.10.01.
Közúti baleset okozása esetén a maradandó testi fogyatékosság megállapításának megalapozatlan mellőzése téves szakértői vélemény alapján [Btk. 187. § (2) bek. a) pont; Be 68. §, 262. §].
Az elsőfokú bíróság a terheltet közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás szerint a terhelt a vádbeli napon, a város főutcáján haladt személygépkocsijával, és a lakótelep egyik házához kívánt balra bekanyarodni. A balra kanyarodást kis ívben, sebességét 15 km/órára csökkentve kezdte meg, és amikor gépkocsijával már átlépte a terelővonalat, akkor vette észre a vele szemközti irányból motorkerékpárral, tompított világítást használva, mintegy 70 km/óra sebességgel közeledő sértettet. Azonnal fékezett, de a balesetet elkerülni már nem tudta, a két jármű összeütközött.
A baleset következtében a sértett a halántékcsonton darabos, benyomatos törését, a keményburok szakadását és kisebb terjedelmű agyroncsolódást, a keményburok feletti vérömlenyt, valamint a bal sípcsont elmozdulásos törését és más kisebb horzsolásos sérüléseket szenvedett. A halántékcsont darabjainak műtéti eltávolítása folytán 4x2,5 cm csonthiány maradt vissza, amely – az elsőfokú bíróság által kifejtettek szerint – méreténél fogva nem minősül maradandó testi fogyatékosságnak.
A másodfokú bíróság a pénzbüntetést súlyosította. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit helyben hagyta.
A cselekmény jogi minősítésére kiható megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az ügyben eljárt bíróságok – az eredeti váddal és az ügyészi érveléssel szemben – az orvos-szakértő véleménye egyes részleteinek mechanikus idézése mellett nem látták megállapíthatónak a sértett maradandó testi fogyatékosságának a bekövetkezését. Szemben a megyei bíróság ítéletében írtakból levonható következtetéssel, a cselekmény jogi minősítése minden esetben kizárólag a bíróság feladata. Természetesen a sérülésnek a minősítésre kiható következményei tisztázása orvos-szakértő bevonása nélkül nem lehetséges, végső soron azonban a szakvélemény és az irányadó körülmények együttes vizsgálata után, azok gondos értékelésével a bíróságnak kell állást foglalnia a maradandó fogyatékosság fennállása kérdésében.
Ezt az eljárt bíróságok elmulasztották, ezért a jogerős határozat felderítetlenség miatt megalapozatlan.
Az ügyben eljárt igazságügyi orvos-szakértő véleménye szerint a sértett koponyacsont-hiánya önmagában azért nem minősül „büntetőjogilag” maradandó fogyatékosságnak, mert annak mérete nem éri el a 4x4 cm-t, és a későbbiekben plasztikai műtéttel pótolható.
Ha a bíróságok kötelességszerűen felülvizsgálták volna a szakértőnek ezt a megállapításait, úgy kitűnt volna az, hogy a szakértő nemcsak túllépte kompetenciájának a határait, hanem véleménye ellentétes az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetnek a testi sérülések és egészségkárosodások igazságügyi orvos-szakértői véleményezéséről kiadott 2. számú módszertani levelében, valamint a koponya- és agysérülések véleményezéséről kiadott 11. számú módszertani levelében kifejtettekkel is.
Ez utóbbi módszertani levél tartalmaz utalást arra nézve, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, ha a műtéti beavatkozás kapcsán létrejött koponyacsont-hiány legalább mogyorónyi, illetőleg a 2x2 cm-t meghaladja, ez önmagában is maradandó fogyatékosság. A Bírósági Határozatok 1982. évi 5. számában 178. sorszám alatt közzétett eseti döntésre hivatkozva utalást tartalmaz arra is, hogy a maradandó fogyatékosság jogi minősítése szempontjából a cselekmény közvetlen kihatása az irányadó, függetlenül attól, hogy a fogyatékosság utóbb orvosi beavatkozással esetleg megszüntethető. Hasonló állásfoglalást tartalmaz a BJD-ben 5079. sorszám alatt közölt döntés, amely kiemeli azt is, hogy a koponyacsonthiány olyan állandó jellegű állapot, amely az agyvelő hiányos védettségével jár, és ezért a sértett testi épségére veszélyes.
Az eljárt szakértő a módszertani levélben hivatkozott ítélkezési gyakorlat téves idézésével alakította ki a szakvéleményét, amelyet a bíróság ellenőrzés, felülvizsgálat nélkül fogadott el a tények megállapításánál és ebből következően a jogi minősítésnél.
Nem vizsgálták az eljárt bíróságok azt sem, hogy a sértettet a súlyos sérülései további életvezetésében, munkaképességében, mennyiben befolyásolják. Nem értékelték a sértett sérüléseit a maguk összességében és komplex hatásában sem.
Figyelmen kívül hagyták az orvos-szakértő azon nyilatkozatát, hogy az agysérülésre tekintettel ideggyógyászati szakvizsgálat alapján legalább 1 év múlva dönthető el a maradandó fogyatékosság kérdése. Figyelmen kívül hagyták továbbá a szakértőnek a tárgyaláson tett azt a véleményét is, hogy a sértett egészségromlása várható, de hogy ez milyen mértékű, azt csak 1 év múlva lehet megmondani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ügyben hozott első- és másodfokú ítélet megalapozatlan, és ezért azokat hatályon kívül helyezve az ügyet új eljárásra az elsőfokú bírósághoz visszaküldte. (B. törv. IV. 1469/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás