BK BH 1988/342
BK BH 1988/342
1988.10.01.
A koránál fogva fejletlen gyermek sérelmére elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmény esetén a nemi szervek érintkezése csak akkor alapozza meg a befejezett erőszakos közösülés megállapítását, ha az elkövető szándéka közösülésre irányul, ellenkező esetben szemérem elleni erőszak valósul meg [Btk. 198. §, 197. §].
A városi bíróság a terheltet erőszakos közösülés bűntette miatt 2 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A nőtlen, munkáját jól végző, büntetlen előéletű terhelt szeszes italt fogyasztva az utcán, kerékpárján haladt, amikor összetalálkozott a 8 éves sértettel. A kislányt megszólítva kijelentette, ő „doktor bácsi” és meg fogja vizsgálni. A barátkozó természetű gyermekkorú sértett a terheltet egy bozótos területre követte, ahol a terhelt felszólította, hogy vegye le a bugyiját. A sértett ennek engedelmeskedett. A terhelt ekkor az ujjával a nemi szervébe nyúlt, majd elővette a hímvesszőjét, és azt a sértett nemi szervéhez tette. A néhány percig tartó cselekményét befejezve felszólította a sértettet, hogy húzza fel a bugyiját, majd megdicsérte, hogy „ügyes voltál, hazamehetsz”. Az ekkor már megrémült sértett futva távozott a lakására, és elmondta a történteket az édesanyjának.
A sértett édesanyja, mint törvényes képviselő ezen a napon előterjesztette a magánindítványát.
Az elsőfokú bíróság a terhelt javára enyhítő körülményként értékelte a büntetlen előéletét, míg terhére súlyosító tényezőként vette figyelembe, hogy cselekményét ittas állapotban követte el, a hasonló jellegű cselekmények országos és helyi elszaporodottságát, valamint azt a körülményt, hogy a gyermekkorú sértett sérelmére elkövetett cselekmény „esetleg olyan pszichikai nyomot hagy a sértettben, mely még most le sem mérhető.”
A megyei bíróság a terheltre kiszabott szabadságvesztés tartamát 4 évre súlyosította.
Ennek során a büntetés kiszabási körülményeket annyiban helyesbítette, hogy a 19 éves terhelt javára nem a büntetlen előéletét, hanem a fiatal-felnőtt korát értékelte enyhítő körülményként. Emellett úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal a súlyosító körülményeket. Megállapította, hogy „különösen nagy a nyomatéka annak a körülménynek, hogy a terhelt 8 éves kislány sérelmére követte el az erkölcsileg is nagyon elitélendő, közháborodást kiváltó cselekményt”.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen a bűncselekményt minősítő és a büntetést kiszabó rendelkezése ellen, a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A megalapozott tényállásból okszerű a terhelt bűnösségére vont következtetés. A sértett orvosi vizsgálata során nem találtak olyan sérülést, amely azt bizonyította volna, hogy a terhelt a koránál gyengébben fejlett sértett nemi szervébe a hímvesszőjével behatolt. Az eljáró bíróságok azonban a törvény szerint (Btk. 210. §) védekezésre képtelennek tekintendő gyermekkorú sértett sérelmére elkövetett cselekmény minősítésekor az állandó ítélkezési gyakorlatot vették alapul, amely szerint az erőszakos közösülés sértettje olyan fejletlen gyermeklány is lehet, aki az élettani értelemben vett közösülésre képtelen, és a közösülés „büntetőjogi szempontból” akkor befejezett, amikor a férfi a hímvesszőjét a nő nemi szervéhez érinti. Figyelmen kívül hagyták, hogy az ilyen magatartása csak akkor minősül (erőszakos) közösülésnek, ha az elkövető szándéka élettani (és köznapi) értelembe vett közösülésre irányul. Ha viszont az elkövető ilyen szándék nélkül érinti a hímvesszőjét a sértett nemi szervéhez (így kíván nemileg kielégülni) ez a cselekménye fajtalanság, és a szemérem elleni erőszak bűntettét valósíthatja meg [Btk. 198. § (1) bek].
A közösülési szándékra, illetőleg annak hiányára csak a bizonyítékok összege alapján lehet következtetni. Az ügyben sem a sértett vallomása, sem az orvosi vizsgálat alapján nem merült fel adat arra, hogy a terhelt szándéka közösülésre irányult volna, és ebben csupán a sértett nemi szervének fejletlensége akadályozta meg. A külső körülmények vagy a sértett ellenállása az ilyen szándék kivitelezését nem nehezítette volna.
Mindezekből a Legfelsőbb Bíróság arra következtetett, hogy a terheltnek nem volt közösülési szándéka, ezért cselekményének helyes minősítése nem erőszakos közösülés bűntette, hanem a Btk. 198. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szemérem elleni erőszak bűntette.
A lényegesen enyhébb minősítésre figyelemmel törvénysértően eltúlzott a bűncselekmény elkövetésének idején csupán 19 éves terhelttel szemben kiszabott büntetés mértéke is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, az ítéletek megtámadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, a terhelt cselekményét szemérem elleni erőszak bűntettének minősítette, ezért őt 2 év 6 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte. (B. törv. I. 656/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás