PK BH 1988/350
PK BH 1988/350
1988.10.01.
Szerződéses üzemeltetési megállapodás érvénytelenségének jogkövetkezményei [Ptk. 237. § (1) és (2) bek.].
A peres felek 1983. október 6-án az 1988. szeptember 30-ig terjedő időre, egy eszpresszó üzemeltetésére szerződést kötöttek. A szerződés megkötésekor az alperesnek rendezetlen leltárhiánya volt, ezért a felperes a szerződést felmondta. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felmondás érvénytelen. Az ítélet indokolásában arra utalt, hogy a szerződés megkötésekor az alperesnek leltárhiánya volt, ezért a felek nem köthettek érvényes szerződést. A felek szerződése a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A semmis szerződést pedig nem lehet felmondani, ezért „a Ptk. 237. §-a alapján az eredeti állapot visszaállításának van helye”. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A jogerős ítéletben a bíróság nem rendelkezett a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeiről.
A felperes ezért a jelen perben kérte az alperest 98 187 forint megfizetésére kötelezni, az általa közölt elszámolás alapján.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felek szerződését a határozathozatalig hatályossá nyilvánította, és kötelezte az alperest 98 187 forint, valamint 8985 forint perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a semmisség jogkövetkezményeként – a szerződés jellegére tekintettel – a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének rendelkezését kellett alkalmazni. A felek szolgáltatásainak különbözetét a szakértői vélemény alapján állapította meg, és annak megfelelően kötelezte fizetésre az alperest.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 7000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet indokolásában megállapította: helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felek jogviszonyát a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján kell rendezni, de a jogszabály rendelkezését helytelenül alkalmazta. „Az idézett törvényhely helyes értelmezéséből az következik, hogy ha az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, a szerződés nem válik érvényessé, de visszamenőleges felszámolásra nem kerül sor.
Tudomásul kell venni, ami megtörtént, és ennek megfelelően kell rendezni a felek vitáját, ez azonban nem eredményez azonos helyzetet azzal, ami a szerződés érvényessége esetén keletkezett volna. Az elsőfokú bíróság olyan elszámolást eszközölt a felek között, mintha a szerződés érvényes lett volna, tehát gyakorlatilag nem hatályossá, hanem érvényessé nyilvánította a szerződést. A helyes megoldás pedig az lett volna, ha a szolgáltatást és ellenszolgáltatást szembe állítja, és ahhoz képest dönt az esetleges ellenszolgáltatás nélkül maradó érték tekintetében.
A bírói gyakorlat a szerződéses üzemeltetés körében a már idézett törvényhelyet akként értelmezi, hogy az üzemeltető javára az általa viselt költségeket ítéli meg, valamint munkájának ellenértékét, amelynek összegét a hasonló munkakörben alkalmazott dolgozók munkabéréhez viszonyítva állapította meg. Ilyen módon tehát a bíróság az egyéb szerződések érvénytelensége esetén, szokásos módon gondoskodik az egymással szembenálló szolgáltatások elszámolásáról, valamint az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének megtérítéséről”.
A megyei bíróság az általa meghallgatott szakértő előadása alapján megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban adott szakértői véleményben írt elszámolás tételesebb kimunkálására – valójában az alperesnél elveszett bizonylatok hiánya következtében – már nincs lehetőség. A megyei bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes külső beszerzési forrásainak mennyiségét nem lehetett tisztázni: annak nincs jelentősége, az csak az alperes hasznát befolyásolta, amely az elszámolás körén kívül esik. Ezért a megyei bíróság az elszámolásnál csak az írásbeli szakvélemény 9. és 10. oldalain közölt adatokat vette figyelembe, és kifejtette, hogy „a megfelelő egyensúly akkor áll elő a felek között, ha az alperes további pénzfizetésre nincs kötelezve”. Végül arra is utalt a megyei bíróság, hogy a teljes körű elszámolás lehetőségének hiánya a felperest terheli, a nyereség mértékének bizonytalansága „az üzleti kockázatvállalás keretébe belefér”.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek közötti szerződés semmis, helyes tehát a bíróságoknak az az okfejtése, hogy a felek közötti jogvitát a Ptk. 237. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján lehet elbírálni. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. A 237. § (2) bekezdése pedig – egyebek között – úgy rendelkezik, hogy ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Ebben az esetben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. Nem tévedtek a bíróságok, amikor úgy látták, hogy a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, ezért a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése kerülhet alkalmazásra.
Az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítésével kapcsolatban azonban nincs olyan általánosan érvényesülő ítélkezési gyakorlat, amely a szerződéses üzemeltetés körében „az üzemeltető javára az általa viselt költségeket ítéli meg, valamint munkájának ellenértékét”. A helyes ítélkezési gyakorlat az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek alkalmazásánál – különösen a szerződés hatályossá nyilvánítása esetén – figyelembe veszi a felek szerződéskötési szándékát és a szerződés tartalmát is. Az adott esetben emellett szól az a tény is, hogy a szerződés hosszabb időn át zavartalanul funkcionált, s az átalánydíj befizetésére rendszeresen sor került. Ez egyúttal cáfolja az alperesnek azt az előadását is, mely szerint a szerződésnek a kikötött feltételek szerinti teljesítésére nem volt lehetőség. Ilyet a beszerzett szakvélemény sem állított, sőt hangsúlyozta, hogy az általa levezetett számítás a valós helyzetet nem takarja. Ennélfogva ebben az esetben is érvényesülnie kell annak az általános szabálynak, mely szerint a szerződéseket tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni [Ptk. 277. § (1) bekezdése].
A megyei bíróság a szerződésekre vonatkozó általános kötelmi jogszabályok mellőzésével az alperesre nézve egyoldalú előnyöket biztosító elszámolást alkalmazott, amikor a szerződési kikötéseket félretéve az alperesnek a szakértői véleményben kimunkált, bizonyítottan fennálló tartozását figyelmen kívül hagyta. Nincs indoka annak, hogy a szerződésben megállapított átalánydíj helyett az alperes (ennél kisebb összegű) befizetése kerüljön az elszámolásba.
Mindezekből az következik, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította, és az elsőfokú bíróság járt el helyesen, amikor a felek közötti elszámolást a szerződés lényeges tartalmát figyelembe véve végezte el, és az alperest a szakértői véleményben is kimunkált 98 187 forint megfizetésére kötelezte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletét a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (P. törv. III. 20 973/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás