PK BH 1988/351
PK BH 1988/351
1988.10.01.
Sorkatonai szolgálat teljesítése során elszenvedett balesetből eredő kártérítési igény elbírálásánál a károsult vétkes közrehatásának értékelése a kármegosztás körében [16/1978. (III. 1.) MT sz. r. 2. § (1) és (2) bek.].
A felperes a Magyar Néphadsereg egyik gyárában teljesítette sorkatonai szolgálatát őrvezetőként. Gépmesteri (gépbeállítói) munkakörben dolgozott. 1985. május 14-én az éjszakai műszak keretében a felperes és munkatársai azt a feladatot kapták, hogy az üzemcsarnokot takarítsák, rendezzék, mert másnapra magas szintű vendég látogatását várták. A katonák által összegyűjtött lemezhulladékot Diesel-motoros villástargoncán szállították el. A targonca vezetője este 11 óra körül a targoncát elhagyta úgy, hogy az indítókulcs a targoncán maradt. A felperes – aki targoncavezetői jogosítvánnyal nem rendelkezett – a munka folyamatosságának érdekében el akarta szállítani az összegyűjtött hulladékot, ezért a targoncát a hulladéktároló felé vezette. Útközben azonban egy emelkedőnél felborult. A baleset következtében a felperes bal lábszára összeroncsolódott, és azt térde alatt amputálni kellett. Ez alatt az idő alatt a munka felügyeletével megbízott munkavezető (polgári alkalmazott) az irodában tartózkodott.
A felperes keresetében 396 650 forint megfizetésére kérte kötelezni a Honvédelmi Minisztérium alperest, amelyből 19 520 forint a dologi károk és kiadások összege, 54 690 forint a rokkant-kocsi beszerzésének költsége, 300 000 forint pedig nem vagyoni kárpótlás.
Az alperes a jogalapot nem vitatta, a felperesre terhesebb 80-20 %-os kármegosztás alkalmazásával kérte a marasztalás összegét megállapítani, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperest 118 660 forint és annak 1984. augusztus 1-jétől december 31-ig járó, évi 5 %-os, 1985. január 1-jétől pedig a kifizetésig járó évi 8 %-os kamata megfizetésére kötelezte. Feljogosította az alperest, hogy az általa ugyanazon tételekre teljesített fizetéseket beszámítsa. Az ezt meghaladó keresetet elutasította, és az alperest perköltség fizetésére kötelezte.
A bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a balesetet mindkét fél magatartása okozta, és ezért a 16/1978. (III. 1.) MT számú rendelet 2. §-a alapján kármegosztást alkalmazott. Mérlegelte, hogy a felperes vezetői engedély és megfelelő gyakorlat nélkül vezette a targoncát, továbbá azt, hogy az alperes eltűrte, hogy a felperes folytassa a veszélyes munkát. A mérlegelés eredményeként a felperesre terhesebb 60-40 %-os kármegosztást alkalmazott. A felperes kárát összesen 296 650 forintban határozta meg, amelynek 40 %-át, tehát 118 660 forintot köteles az alperes kártalanításként megfizetni azzal, hogy az alperes időközi teljesítését a marasztalási összegbe beszámítja.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kármegosztás arányát és a kártérítés összegét helyesen állapította meg.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy a perbeli baleset a felperes sorkatonai szolgálata idején, a nevezett szolgálati viszonya keretében történt, ezért a balesetből származó kár megtérítésére a 16/1978. (III. 1.) MT számú rendelet rendelkezései alkalmazandók.
A 16/1978. (III. 1.) MT számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint a fegyveres erő, a fegyveres testület és a rendészeti szerv (a továbbiakban testület) az 1. §-ban meghatározott személynek, illetőleg hozzátartozójának (a továbbiakban: károsult) az ott meghatározott körben felmerült káráért – a 3-4. §-ban foglaltak figyelembevételével – vétkességre tekintet nélkül, teljes mértékben felel.
A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a károsult vétkes magatartása idézett elő.
E jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy az alperes a perbeli balesetből eredő kárért vétkességre tekintet nélkül felel. Figyelemmel arra, hogy olyan peradat nem merült fel, amely szerint a kárt az alperes működésén kívül eső elháríthatatlan ok vagy a károsult elháríthatatlan magatartása okozta volna, ezért az alperes csak annyiban mentesülhet a felelősség alól, illetve a kár azon része alól, amelyet a felperes vétkes magatartása idézett elő.
A bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes vétkes magatartására tekintettel kármegosztásnak van helye, tévedtek azonban a kármegosztás arányának megállapításában. A kármegosztás arányának meghatározásánál ugyanis megfelelően értékelni kellett volna az alperes vétkességre tekintet nélküli felelősségének súlyát, továbbá azt, hogy a munka felügyeletével megbízott művezető nem tartózkodott a munkaterületen, s nem tett intézkedést annak érdekében, hogy a felperes a targoncát ne vezesse.
A kármegosztás arányának megállapítása körében nem kellő súllyal mérlegelték a bíróságok azt, hogy a felperes felelősségét csökkenti, hogy a rá és munkatársaira kirótt feladat teljesítését igyekezett elősegíteni a targonca vezetésével, figyelemmel a munka sürgősségére is.
Mindezekre tekintettel a bíróságok akkor jártak volna el helyesen, ha az alperesre terhesebb 80-20 %-os kármegosztást alkalmaznak.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megismételt eljárásban az alperesre terhesebb 80-20 %-os kármegosztás alkalmazásával kell a felperest megillető kártérítés összegét meghatározni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első és másodfokon eljáró bíróságok ítéleteit hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 900/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás