PK BH 1988/353
PK BH 1988/353
1988.10.01.
Az egyenruha viselésére kötelezett személyek részére fizetett ruházati illetményt a gyermek tartásánál irányadó szempontok szerint nem az átlagkereset, hanem a gyermektartásdíj mértékének meghatározásánál lehet figyelembe venni [módosított Csjt 69/A–E. §-ai; 4/1987. (VI. 14.) IM sz. r. 10–13. §-ai].
A peres felek 1981. április 11-én kötöttek házasságot, amelyből 1981. október 5. napján Róbert nevű gyermekük született. A felek az életközösséget 1987. júniusában megszakították, a felperes 1987. július 1. napjától a közös gyermeket háztartásában egyedül neveli.
A felperes keresetében 1987. július 1. napjától kezdődően kérte tartásdíj megállapítását az alperessel szemben, majd a tartásdíj fizetésének kezdő időpontját – az alperes időközbeni teljesítésére figyelemmel – 1987. október 1. napjával kérte megállapítani. Az alperes a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének jogalapját nem vitatta.
A városi bíróság a felek kereseti kimutatásának beszerzése után ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy az 1981. október 5-én született Róbert nevű gyermeke tartására 1987. október 1. napjától kezdődően, havonta előre, esedékesen a bérköltség terhére kifizetésre kerülő minden díjazás 20 %-át, legalább azonban havi 1428 forintot, továbbá a rendelkezési és érdekeltségi alap terhére kifizetésre kerülő minden díjazás, így a prémium, célprémium, jutalék, nyereségrészesedés, illetményen kívül ruházati illetmény stb. 20 %-át tartásdíjként fizesse meg. A fenti rendelkezéseknek megfelelően a tartásdíjat az alperes munkáltatójánál letiltotta. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes a gyermektartásdíj megállapítására irányuló kereseti kérelmét 1987. július 8. napján terjesztette elő, az elsőfokú bíróság az ügyben 1987. október 17-én hozott ítéletet. A gyermektartásdíj megállapítását tartalmazó döntését a Csjt 60. §-ára, illetve a 12/1974. (V. 14.) MT számú rendeletre utalással indokolta.
1987. július 1. napján azonban hatályba lépett a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvény, melynek 24. §-a a Csjt VII. fejezetében foglalt rendelkezéseket a gyermektartásdíj mértékére vonatkozó 69/A-E. §-okkal egészítette ki. Ugyanezen jogszabály 39. §-ának (2) bekezdése pedig hatályon kívül helyezte a gyermektartásdíjról szóló 12/1974. (V. 14.) MT számú rendeletet.
Tévedett tehát a bíróság akkor, amikor a pert hatályon kívül helyezett jogszabályok alkalmazásával bírálta el.
A 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet végrehajtásáról szóló 8/1974. (VI. 27.) IM számú rendeletet a módosított Csjt végrehajtása tárgyában megjelent 4/1987. (VI. 14.) IM számú rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 57. §-ának (2) bekezdése helyezte hatályon kívül. A korábbi jogszabályban rendezett kérdéseket ugyanezen rendelet 10-13. §-ai szabályozzák.
A Vhr. 10. §-ának (2), bekezdése szerint a megállapítandó tartásdíj alapja elsősorban a tartásra kötelezett személy főállásban elért és a bérköltség terhére kifizetett összes munkabére, valamint az érdekeltségi, rendelkezési vagy más hasonló alap terhére kifizetett egyéb juttatása, illetve ha ez a gyermek, tartását nem fedezi, a (3) bekezdés alapján más, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem is.
Ez a jogszabályi rendelkezés tartalmát tekintve nem tér el a korábbi szabályozástól abban a kérdésben, hogy a tartásdíj megállapításához a munkaviszonyból származó bérjellegű juttatásokat rendeli figyelembe venni.
Az adott perben a bíróság jogerős ítéletével a tartásdíjat a kötelezett részére juttatott ruházati illetmény 20 %-a erejéig is megállapította.
A hivatásos katonák, a rendőrség állományában állók és más munkakörüknél fogva egyenruha viselésére kötelezett személyek részére fizetett ruházati illetmény azonban a gyermektartásdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe nem számítható be, és ezután százalékos mértékű tartásdíj nem állapítható meg. A ruházati illetmény meghatározott célt szolgál, melyet a munkáltató nem is a béralap terhére, hanem egyéb működési kiadásként számol el, tehát az így kifizetett illetmény nem bérjellegű juttatás.
Ezért a jogszabály módosítása nem teszi meghaladottá a Legfelsőbb Bíróság korábbi és többször (legutóbb a BH 1976/6. számában 264. sorszám alatt) közzétett állásfoglalását abban a kérdésben, hogy a ruházati illetmény címén adott pénzbeni juttatás nem képezi a tartásdíj alapját, abból meghatározott százalék tartásdíj címén nem vonható le.
Tévedett ezért a városi bíróság, amikor az alperes részére járó ruházati illetményből is elrendelte a gyermektartásdíj levonását.
Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egyenruha rendszeres viselésével a fegyveres testületek dolgozóinak a ruházattal összefüggő egyéb kiadásai alacsonyabbak, ilyen formában tehát az egyenruha biztosítása bizonyos vagyoni előnyt is jelent, amelyből a közös háztartásban élő gyermek is részesedik, ha szülei együtt nevelik. Ezt indokolt úgy értékelni, hogy a bíróság – amennyiben azt a gyermek tényleges szükségletei és mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyai megkívánják – az egyéb jövedelmek terhére megállapított tartásdíj százalékos mértékét és alapösszegét a Csjt 69/C. §-ának (1) bekezdésében feltüntetett, általában irányadó határok között magasabban határozza meg. Amennyiben az említett körülmények indokolják, úgy is rendelkezhet, hogy a gyermektartásdíj százalékos mértékét a bérköltség terhére kifizetésre kerülő járandóságok után, illetőleg az érdekeltségi alap terhére kifizetésre kerülő egyéb juttatások után eltérően állapítja meg.
A kifejtetteket alapul véve az adott esetben a Legfelsőbb Bíróság a hat és féléves gyermek indokolt szükségleteit, a szülők jövedelmi viszonyaiban az alperes javára mutatkozó jelentősebb különbséget (havi átlagjövedelme csaknem kétszerese a felperesének), valamint a felperesnél a gyermek saját háztartásában való ellátásának többlet-terhét is értékelve, mérlegeléssel azt látta indokoltnak, hogy az alperes a bérköltség terhére kifizetésre kerülő nettó járandóságainak 23 %-át, de legalább havi 1400 forintot, továbbá az érdekeltségi alap terhére kifizetésre kerülő juttatásainak 20 %-át legyen köteles gyermektartásdíj címén megfizetni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság ítéletét a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és – a ruházati illetményből a gyermektartásdíj címén történő levonásra és kifizetésre vonatkozó rendelkezést mellőzve – a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott. (P. törv. II. 20 097/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás