PK BH 1988/359
PK BH 1988/359
1988.10.01.
Hatályon kívül helyezést követően ugyanarra a kérdésre ismételten előterjesztett fellebbezésre az illetéket nem kell újból leróni [Pp 251–252. §-ok; 1986. évi I. tv. 1., 26. és 34-36. §-ai; 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 120. § (5) bek.].
A peres felek 1966. november 19-én kötöttek házasságot, amelyből 1967. augusztus 29-én Csilla, 1973. március 11-én pedig Balázs nevű gyermekeik születtek. Életközösségük 1982. őszén szakadt meg, majd a bíróság a házasságukat 1984. december 6-án felbontotta. A bontóperben a felek a házingatlanuk használatát egyezségileg szabályozták, ennek értelmében az alperest a kis szoba kizárólagos használata illette meg.
A felperes utóbb keresetet indított az alperes lakáshasználati jogának a megszüntetése iránt. Az alperes a kereset teljesítését ellenezte.
A városi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes lakáshasználati joga a lakás elhagyása folytán megszűnt.
Az alperes az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be, amelyen a fellebbezési illetéket lerótta.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a városi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A városi bíróság az újabb eljárásban hozott ítéletével az alperes lakáshasználati jogosultságát megszüntette, és őt a lakás birtokba bocsátására kötelezte azzal, hogy az alperes az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Az alperes viszontkeresete alapján a felperest a bíróság 6480 forint lakáshasználati díj fizetésére is kötelezte.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, a felperes azonban a fellebbezést visszavonta, így csak az alperes fellebbezése maradt fenn, amely a kizárólagos lakáshasználat iránti kereset elutasítására irányult.
A másodfokú bíróság az alperest felhívta, hogy a fellebbezési illetéket 8 nap alatt rója le, és minthogy az alperes ennek a felhívásnak nem tett eleget, végzésével a fellebbezést elutasította.
A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A beadványnak hiánypótlás elmulasztása miatti elutasítása esetén az erre vonatkozó végzés felülvizsgálata során az ítélkezési gyakorlat szerint vizsgálni kell azt, hogy a beadvány hiányosságainak megállapítása és az azok pótlására történt felhívás helyes volt-e. A beadvány elutasítására ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a beadvány a törvényben megállapított kellékeket valóban nélkülözte.
Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság vizsgálat tárgyává tette, hogy a másodfokú bíróság felhívása helyénvaló volt-e, vagyis hogy az alperes köteles volt-e a fellebbezési illetéket leróni. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá.
Az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény (tv.) 1. és 26. §-ai értelmében a bírósági eljárásért a törvényben megállapított illetéket kell fizetni.
A polgári eljárás – mint önálló, illetékköteles eljárás – jogorvoslati illetékéről a tv. 34-36. §-ai rendelkeznek: ezek azonban nem tartalmaznak a 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 120. §-a (5) bekezdésének megfelelő – szabályt arra az esetre, hogy ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi (Pp 251-252. §), és az újabb eljárásban fellebbezést nyújtanak be, hogyan alakul annak a félnek az illeték-lerovási kötelezettsége, aki a fellebbviteli beadvány után járó illetéket egyszer már lerótta.
A másodfokú eljárás célja a jogvita jogerős befejezése. Ebből következik, hogy a másodfokú eljárást az illetékfizetési kötelezettség szempontjából a jogerős határozat meghozataláig (a per megszűnéséig) egységes eljárásnak kell tekinteni.
Ha tehát a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi (Pp 251-252. §), és az újabb eljárásban új fellebbezést nyújtanak be, az a fél, aki a fellebbviteli beadvány után járó illetéket egyszer már lerótta, további jogorvoslati illetéket csak az alapeljárásban el nem bírált, vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke tekintetében tartozik fizetni.
Az alperes ennélfogva az újabb eljárásban hozott ítélet elleni fellebbezésén nem volt köteles fellebbezési illetéket leróni, az erre vonatkozó felhívás tehát helytelen volt.
Ezért a másodfokú bíróság nem utasíthatta volna el a fellebbezést, hanem a fellebbezéssel megtámadott ítéleti döntést érdemben kellett volna felülbírálnia.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 287/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás