GK BH 1988/367
GK BH 1988/367
1988.10.01.
A tervezőnek figyelmeztetnie kell a megrendelőt arra, hogy a szerződésük alapján szolgáltatott tervek nem elegendőek a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő zajszinten működő berendezés megvalósítására [1976. évi II. tv. 40. §, 41. § (1) bek.; Ptk. 392. § (2) bek.; GK 25. sz.].
A peres felek 1978. április 29-én szerződés kötöttek a felperes asztalos-üzeme por- és forgácselszívó berendezésének tervezésére. Az alperes által szolgáltatott tervek alapján a felperes valósította meg a berendezést.
A berendezés üzemeltetése során 1984. augusztus 31-én az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal illetékes felügyelősége zajszint-mérést végzett, és megállapította a környezetvédelmi előírásokban meghatározott szintet meghaladó zajkibocsátást. A felperes részére zajkibocsátási határérték megjelölése mellett a hatóság 1985. február 28-i határidőt szabott meg a zajszint-csökkentési intézkedések megtételére. Mivel pedig az 1985. június 14-én, illetve 25-én végzett zajszint-mérés még mindig a határértéket meghaladó eredményt mutatott, a felperest 450 000 Ft bírsággal sújtotta.
A felperes a keresetében 450 000 Ft kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy nem az előírásoknak megfelelő berendezést tervezett. Az alperes védekezésében arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a tervezési szerződés alapján nem volt kötelessége akusztikai tervek készítése, továbbá hogy a zajszint csökkentésére tett javaslatait a felperes késedelmesen hajtotta végre.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét, mert megállapítása szerint a peres felek által kötött tervezési szerződés nem tartalmazta a zajszintre is kiterjedő tervezést. Az ítélet indokolásában utalt arra is, hogy a felperes a berendezés üzemeltetése időszakában további két szerződést kötött az alperessel zajszint-csökkentő javaslatok megtételére.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és ebben – keresetét leszállítva – kérte az alperes kötelezését 225 000 Ft kártérítés és késedelmi kamata megfizetésére. A fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva kötelezte az alperest 225 000 Ft-nak a felperes részére való megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletének indokolásában utalva a GKT 90/1973. sz. állásfoglalásra, megállapította, hogy a tervezésre vonatkozó részfeladatok elkészítésének, illetve az erre irányuló figyelmeztetési kötelezettségének elmulasztásával az alperes jogellenes magatartást tanúsított, és erre tekintettel a felperes a Ptk. 310. §-ában, valamint a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 18. §-ában foglaltak alapján megalapozottan követelhette a bírság kiszabása miatt keletkezett kárának 50 %-os arányú megtérítését. A kártérítés ezen mértékét azért is megalapozottnak látta a Legfelsőbb Bíróság, mert a felperes is közrehatott a kár bekövetkezésében.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt.
Az óvás a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának határozata szerint az alábbi értelemben alaposnak bizonyult.
Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. tv 40. §-ában foglaltak szerint tilos a települési környezetben káros és veszélyes zajok, más rezgések és sugárzások előidézése. A tv. 41. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint pedig nem szabad üzemben tartani a települési környezetben olyan gépeket, munkagépeket, gépjárműveket és más közlekedési eszközöket, amelyek káros mértékű zajt, illetve káros vagy veszélyes rezgést okoznak.
A fent hivatkozott rendelkezésekből következik, hogy az alperes által szolgáltatott tervek hiányosak voltak azon törvényes kellékek tekintetében, amelyek a jogszabályban meghatározott zajszint biztosításához szükségesek voltak. A berendezés által kibocsátott zaj szintjének meghatározására vonatkozó akusztikai tervek tekintetében az alperest a tervezési, illetőleg figyelmeztetési kötelezettség terhelte. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletének indokolásában helyesen állapította meg tehát, hogy a szükséges részlettervekre irányuló figyelmeztetési kötelezettség elmulasztása a tervezési szerződés hibás teljesítését eredményezi. A kialakult bírósági gyakorlat elvei szerint pedig a hibás teljesítésből eredő jogok érvényesítésének lehetősége attól függetlenül fennáll, hogy a felek a kijavításra vonatkozóan külön szerződést kötöttek. Mivel azonban a felperesnek a jelen perben érvényesített kára nem csupán az alperes által szolgáltatott tervek hiányosságaival hozható közvetlen okozati összefüggésbe, ezért az alperes kártérítési felelősségének megállapítása tekintetében a másodfokú ítélet megalapozatlan.
A Legfelsőbb Bíróság GK 25. sz. állásfoglalása szerint a vállalkozót figyelmeztetési kötelezettség terheli a megrendelő olyan utasításával szemben, amely szerint valamely beruházást a környezetvédelem követelményeinek mellőzésével kell megtervezni vagy kivitelezni. Ennek figyelembevételével megállapítható, hogy a perbeli esetben az alperest terhelte az általa tervezett berendezéssel kapcsolatos zajvédelmi előírások betartására vonatkozó figyelmeztetési kötelezettség. Meg kell tehát azt is vizsgálni, hogy az alperes e figyelmeztetési kötelezettségének az általa készített tervek átadásakor mennyiben tett eleget.
A per adatai szerint a tervek átadását követően – a hatóság által végzett zajszint-mérés, illetve a zajszint-csökkentés érdekében tett intézkedés hatására – az alperes a felperessel kötött szerződés alapján két ízben is tett javaslatot a berendezés zajszintjének csökkentésére. A peres eljárás keretében azonban nem történt meg annak vizsgálata, hogy az alperes által adott javaslatok – különösen az 1985. május 31-én szolgáltatott második javaslat – megfelelő megoldást tartalmazott-e a hatósági határozatban előírt zajszint-csökkentésre. Az alperes védekezése és az óvás indokolásában kifejtettek szerint is a felperes késlekedett az alperesi javaslatok megvalósításával, ennek tisztázására azonban a bizonyítás nem terjedt ki. Végezetül arra irányuló vizsgálat sem folyt, hogy a per tárgyát képező berendezés zajszintjének megfelelő csökkentése kizárólag az alperes által javasolt megoldással, vagy további egyéb beavatkozással történt-e.
A bizonyításnak a fenti szempontokra kiterjedő kiegészítése alapján hozható megalapozott döntés az alperes kártérítési felelőssége, illetőleg annak mértéke tekintetében. A megjelölt valamennyi tényállási elem tisztázása után lehetséges csak annak megállapítása, hogy a felperesnek a bírság kiszabása miatt felmerült kára mennyiben hozható okozati összefüggésbe az alperes jogellenes magatartásával.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp 274. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróságnak az óvással érintett ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az Elnökségi Tanács határozatának iránymutatása szerint az alperes tehát akkor mentesíthető a kár részletes viselése alól,
- ha a tervek átadásakor a Ptk. 392. §-ának (2) bekezdésében írt kötelezettségének megfelelően figyelmeztette a felperest arra, hogy akusztikai tervek hiányában nem állapítható meg, hogy a berendezés a megengedett zajterhelést nem lépi túl,
- javaslatai alkalmasak voltak arra, hogy maradéktalan megvalósításuk esetén a berendezés zajszintjét a megengedett határ alá szorítsák,
- a zajterhelés megengedett szint alá szorítása e javaslat következménye.
Az alperes a megismételt fellebbezési eljárásban állította, hogy a tervek átadásakor és azt követően is figyelmeztette a felperest a magas zajszint bekövetkezésére, továbbá állította azt is, hogy az ő tevékenységének eredményeként csökkent a zajszint a megengedett mérték alá. A felperes előadása szerint viszont a saját beavatkozása csökkentette a zajszintet.
Mindezen kérdések tisztázása szakértő igénybevételét teszi szükségessé. A vitás kérdések tisztázása érdekében nagy terjedelmű bizonyítási eljárást kell lefolytatni, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az első fokon eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárásban a feleknek bizonyítani kell állításaikat. Meg kell vizsgálni a perben eddig még nem csatolt írásbeli dokumentumokat, és az alperes által bejelentett tanúk kihallgatásával kell tisztázni a tényállást. Az alperes felelősségének megalapozott elbírálásához – az Elnökségi Tanács határozatában megadott szempontok szerint – indokolt megfelelő szakértelemmel rendelkező igazságügyi szakértő bevezetése a perbe. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 391/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás