GK BH 1988/368
GK BH 1988/368
1988.10.01.
A bíróság nemzetközi vasúti fuvarozás során részlegesen vagy teljesen elveszett vagy megsérült küldemény után a fuvarozót abban a pénznemben kell kártérítésre köteleznie, amely pénznemben a címzett az áru ellenértékét megfizette. A tényleges kifizetés azonban a fizetés helyén és időpontjában érvényes árfolyamon átszámított forint összegben történik [Az 1986. évi 2. sz. tvr.-tel hatályba léptetett Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Egyezmény (CIM) 36. cikk 3. §-a, 37. cikk 2. §-a, 40. cikk 4. §-a, 52. cikk 1. §-a, 60. cikk 1-2. §-ai].
A felperes külkereskedelmi szerződés alapján vegyszert importált Ausztriából belföldi megrendelője, egy termelőeszköz-kereskedelmi vállalat részére. A küldemény vasúti fuvarozással érkezett meg 1986. május 20-án a rendeltetési állomásra. A kiszolgáltatás előtt felvett tényálladéki jegyzőkönyv árusérülést állapított meg, melynek következtében 2393,60 osztrák schillingnek megfelelő 8257,92 Ft összegű kár keletkezett.
Az alperes a peren kívüli eljárásban elzárkózott a kártérítés kifizetése elől.
A felperes keresetében a felszólamlásban megjelölt összeg és annak 1986. augusztus 8. napjától a kifizetés napjáig járó évi 5 %-os kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni, mert álláspontja szerint a kár a kíméletlen fuvarozás következménye.
Az alperes az 1986. évi 2. sz. tvr.-tel hatályba léptetett Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Egyezmény (CIM) 36. cikke 3. §-ának c) pontjára hivatkozva a kereset elutasítását kérte, azzal védekezve, hogy a zsugorfóliás csomagolás önmagában nem alkalmas a fuvarozással rendszerint együtt járó erőbehatással szemben az áru védelmére, a feladó a raklapokra helyezett küldeményt nem rögzítette megfelelően, a kár ezért a helytelen berakásra és az elégtelen csomagolásra vezethető vissza.
Az elsőfokú bíróság az alperest 4129 Ft és annak 1986. augusztus 8. napjától járó évi 5 %-os kamata, valamint 248 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a vasúti kárjegyzőkönyvből arra a következtetésre jutott, hogy a kár részben a csomagolással, részben a kíméletlen fuvarozással áll okozati összefüggésben, ezért 50 %-os kármegosztást alkalmazott.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és annak részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte, azzal érvelve, hogy a sérülés kizárólag a helytelen és elégtelen csomagolásra, valamint a raklapok rögzítésének hiányára vezethető vissza. Tagadta, hogy kíméletlen fuvarozás történt volna.
A felperes ellenkérelmében az ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a kiszolgáltatás előtt felvett tényálladéki jegyzőkönyvből megállapította, hogy a perbeli árut zsugorfóliával ellátott raklapokra helyezték el úgy, hogy a rakatokat középen egy műanyagpánttal kötötték át. A jegyzőkönyv 1. pontjából kitűnően a vagonban az áru kissé megcsúszott, a raklapokon az alsó zsákok egy része elnyomódott, 8 zsák kiszakadt és ezekből az áru elszóródott.
A CIM 36. cikkének 3. §-a szerint a vasút mentesül a felelősség alól, ha az áru elvesztése vagy megsérülése, a csomagolás hiánya vagy hiányossága, vagy a feladó által végzett berakás következménye (b) és c) pont).
A 37. cikk 2. §-a értelmében, ha a vasút azt állítja, hogy az elveszés vagy megsérülés – az eset körülményeihez képest – a 36. cikk 3. §-ában felsorolt különös veszélyekből vagy azok egyikéből keletkezhetett, azt vélelmezni kell. A jogosult azonban bizonyíthatja, hogy a kár oka nem lehetett ezeknek a veszélyeknek egyike sem.
A CIM 52. cikkének 1. §-a szerint, ha a vasút az áru részleges elveszését vagy megsérülését fedezi fel, vagy gyanítja, vagy a jogosult ilyent állít, a vasút köteles késedelem nélkül, és ha lehetséges, a jogosult jelenlétében jegyzőkönyvben rögzíteni – a kár természete szerint – az áru állapotát, tömegét, és ha lehet, a kár terjedelmét és okát, valamint keletkezésének időpontját.
A perbeli esetben az alperes által a kiszolgáltatás előtt felvett kárjegyzőkönyv hiányos, mert nem tartalmaz adatot arra nézve, hogy a megcsúszott raklapok a vagon melyik részén helyezkedtek el, ezért nem alkalmas arra, hogy az alperes a felelősség alól teljes egészében kimentse magát. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor helyesen állapította meg, hogy a feladó által alkalmazott csomagolás nem biztosított kellő védelmet a küldemény épségének megóvására, és helyes következtetéssel jutott arra a megállapításra is, hogy a kár keletkezése részben a nem megfelelő csomagolásra és berakásra, részben az alperes mulasztására vezethető vissza. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróságnak a Pp 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelését elfogadta a közrehatás arányát illetően.
Az elsőfokú bíróság a kártérítési összeg pénzneménél azonban figyelmen kívül hagyta a CIM 40. cikkének 4. §-ában foglaltakat, mely szerint a marasztalásnak külföldi pénznemben kellett volna történnie, és az ebben kifejezett összeget kell átszámítani a kártérítés kifizetésének napján és helyén érvényes árfolyamra. Erre annál is inkább szükség van, mert a 60. cikk 1-2. §-a szerinti visszkereseti joga a fuvarozónak elveszne, illetőleg annak érvényesítése jelentősen elnehezedne, ha a bírósági marasztalás nem a külföldi pénznemben történne.
A Legfelsőbb Bíróság a fentieknek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletének a marasztalási összeg pénznemére vonatkozó rendelkezését a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyebekben – a fellebbezéssel érintett rész vonatkozásában – az ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 609/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás