MK BH 1988/376
MK BH 1988/376
1988.10.01.
Ha a fegyveres testület őrszolgálatot teljesítő tagja a szolgálati feladatának teljesítése érdekében kifejtett tevékenységével kárt okozott, az annak folytán nyújtott társadalombiztosítási ellátások megtérítéséért a fegyveres testület tagját alkalmazó államigazgatási szerv tartozik a reá irányadó felelősségi szabályok szerint a társadalombiztosítás szervével szemben helyt állni [Ptk. 348., 349. §; Btk. 226. §; 1975. évi II. tv. 109. §; PK 42. sz.].
A felperes, aki rendőr volt, 1982. november 20-án, szolgálaton kívül, polgári ruhában tartózkodott az eszpresszóban italt fogyasztva. Ugyanitt tartózkodott és szintén italozott G. L. (a sérült), akinek vitája támadt az üzletvezetővel, és ennek során az italát az arcába öntötte. Erre a helyiségben tartózkodó egyik személy a sérültet meglökte, aminek következtében a földre került. Az egyik felszolgáló szólt a felperesnek, akiről tudta, hogy rendőr. A felperes egy önkéntes rendőr segítségével a sérültet kivitte az eszpresszó elé, a lépcsőről lelökte, belerúgott, majd amikor fel akart állni, nagy erővel fejbe rúgta. A sérült eszméletlen állapotba került, csak a hajnali órákban hívtak hozzá orvost. A bántalmazás következtében súlyos koponyasérülést szenvedett, egy évi betegállomány után rokkantsági nyugdíjas lett. A beszédkészségét nagyrészt elvesztette, írni-olvasni képtelen.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes ellen ebből kifolyólag indult büntető ügyben hozott ítéletében a felperes bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében és hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségében állapította meg. A felperesre a katonai bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamát négy évre és hat hónapra szállította le.
A sérült által a Belügyminisztérium ellen indított kártérítési perben másodfokon hozott ítéletében a Legfelsőbb Bíróság nem érintette az első fokon eljárt bíróságnak azt az álláspontját, hogy a minisztérium kártérítési felelőssége a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján áll fenn.
Az alperes társadalombiztosítási szerv az 1975. évi II. törvény 109. §-a alapján a felperes ellen fizetési meghagyási bocsátott ki. Ebben a felperest kötelezte a sérültnek 1984. november 30-ig kifizetett nyugdíj és a részére nyújtott egészségügyi szolgáltatások, összesen 30 044 forint, továbbá az 1984. december 1-jétől folyósításra kerülő nyugdíj mindenkori összegének megtérítésére.
A felperes a fizetési meghagyás ellen – annak hatályon kívül helyezése érdekében – keresettel fordult a bírósághoz arra hivatkozva, hogy a sérült káráért a munkáltató tartozik felelősséggel.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokai szerint a felmerült teljes kárért és a társadalombiztosítási költségekért kizárólag a felperest terheli az anyagi felelősség.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett Az ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Fellebbezésében fenntartotta azt az álláspontját, hogy az alperessel szemben nem ő, hanem a munkáltatója tartozik felelősséggel.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mert a munkaügyi bíróság ítéleti döntésével és annak indokaival egyetértett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 109. §-a szerint, aki a társadalombiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott társadalombiztosítási ellátást megtéríteni. A (2) bekezdés szerint a felelősség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes ellen folyamatban volt büntető perben hozott ítéletében a felperes cselekményét – a testi sértéssel halmazatban – a Btk. 226. §-ába ütköző, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségének minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 42. számú állásfoglalása szerint azt a kárt, amelyet a fegyveres testület őrszolgálatot teljesítő tagja a szolgálati feladatának teljesítése érdekében kifejtett tevékenységgel okozott, államigazgatási jogkörben okozottnak kell tekinteni.
A felperes által okozott egészségkárosodásból eredő kár tehát államigazgatási jogkörben okozott kár, amelyért az államigazgatási szerv felelőssége a Ptk. 349. §-a alapján áll fenn.
A Ptk. 349. §-ában szabályozott felelősség a kivételes esete a Ptk. 348. §-ában szabályozott felelősségnek, amelynek szabályai értelmében az alkalmazott munkakörében történt károkozásért a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a munkáltató felelős.
A felperes tehát az általa okozott kárért a polgári jog szabályai szerint nem tehető felelőssé. Anyagi felelősséggel csak az őt alkalmazó fegyveres testületnek tartozik az arra irányadó felelősségi szabályok szerint. Polgári jogi felelősség hiányában a társadalombiztosítási szerv sem érvényesíthet az 1975. évi II. törvény 109. §-ára alapozott megtérítési igényt a felperessel szemben. Az eljárt bíróságok a jogszabályoknak megfelelően akkor jártak volna el, ha az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezik. Az ezzel ellentétes jogerős ítéleti döntés téves. (M. törv. I. 10 025/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás