KK BH 1988/380
KK BH 1988/380
1988.10.01.
Kirendelt védő távollétében a tárgyalás törvénysértő megtartása [Be 49. § (2) bek. 112. § (1) bek., 250. § 11. d) pont.]
A katonai bíróság a honvéd vádlottat önkényes eltávozás vétsége miatt 4 hónapi – katonai fogdában végrehajtandó – fogházbüntetésre ítélte, és elrendelte a vele szemben korábban kiszabott, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását.
Az ítélet ellen a katonai ügyész fellebbezett a büntetés súlyosítása érdekében.
A tényállás szerint a vádlott engedélyezett szabadságáról alakulatához kellő időre nem vonult be. Oda két nap késéssel indult vissza, előzőleg azonban szerelemféltés miatt öngyilkossági szándékkal mintegy 100 db Valeriána gyógyszert vett be. Ettől Budapesten rosszul lett, és a Központi Katonai Kórházba szállították.
A katonai bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be 236. §-a (1) bekezdésének megfelelően felülbírálva a Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a katonai bíróság eljárási szabályt sértett.
A vétség miatt folyó eljárásban a tárgyalás kitűzésekor az 1/1985. Katonai Kollégiumi Tanácselnöki Értekezleti Állásfoglalás iránymutatásának megfelelően a bíróság a Be 49. §-ának (2) bekezdése alapján védőt rendelt ki, mivel ezt a vádlott érdekében szükségesnek tartotta. E kirendelés az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig hatályos [Be 50. § (1) bek.].
A védőt a Be 112. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Be 180. §-ának (2) bekezdése szerint a tárgyalásra megidézte.
A tárgyaláson a kirendelt védő azonban nem jelent meg. A bíróság a tárgyalás megnyitása után megállapította a kirendelt védő távollétét, valamint azt, hogy részvétele – amennyiben a kirendelésre nem került volna sor – egyébként nem kötelező. Ezután kérdést intézett a vádlotthoz, amelyre a vádlott úgy nyilatkozott, hogy a védő részvételét nem kívánja.
A katonai bíróság ezt követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tárgyalás megtartásának törvényi akadálya nincs, a tárgyalást lefolytatta, és a vádlottal szemben ítéletet hozott.
A bíróság ezzel megsértette az eljárás szabályait, mert a tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező. Az az eset ugyanis, amikor az ügyben a védő részvétele a Be 47. §-a alapján kötelező, továbbá amikor a bíróság a védő részvételét szükségesnek ítéli, és e célból a Be 49. §-ának (2) bekezdése alapján hivatalból védőt rendel ki, abból a szempontból, hogy a tárgyalás a védő részvétele nélkül megtartható-e, azonos megítélés alá esik (BH 1976. évi 5. sz. 201. sorsz. eseti döntés). Kirendelés esetén ugyanis a bíróság a védő személyes közreműködését elengedhetetlennek tartja, s ezért jelenléte nélkül a tárgyalás meg sem tartható. Ezért is kell a Be 49. §-ának (2) bekezdése alapján kirendelt védőt minden esetben idézni – nem pedig értesíteni – a tárgyalásra.
A Be 49. §-a (2) bekezdésének megfelelően kizárólag a bíróság hivatott elbírálni, hogy a terhelt érdekében a védő részvételét szükségesnek tartja-e. Mivel ezt a katonai bíróság a tárgyalás kitűzésekor – helyesen – szükségesnek ítélte, annak nincs jelentősége, hogy a védő távolmaradását követően a vádlott a védő részvételét a tárgyaláson nem kívánta, mivel az irányadó körülmények a későbbiekben sem változtak meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a katonai bíróság a tárgyalást olyan személy – a védő – távollétében tartotta meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező.
A Be 250. §-a II/d. pontja szerint ilyen esetben az ítélet hatályon kívül helyezése nem mellőzhető. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét, annak érdemi felülbírálata nélkül, a Be 250. §-a II/d. pontja alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. (Katf. II. 240/1988.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás