BK BH 1988/383
BK BH 1988/383
1988.11.01.
Életveszélyt okozó testi sértés kísérlete megállapításának feltételei [Btk. 16. §, 170. § (5) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletében állapította meg, ezért őt 1 év 6 hónapi -- végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás szerint a vádlott – aki özvegy családi állapotú – 1975-ben létesített élettársi kapcsolatot. A legkisebb – négy éves – gyermeke ebből az együttélésből származik.
A vádlott élettársa a vádbeli napon a munkaidő lejárta után az időt barátnője B. B.-né társaságában töltötte.
Miután a vádlott meggyőződött arról, hogy élettársa nemrég távozott B. B.-né szobájából, indulatba jött, az asztalról felkapott egy konyhakést, és azzal, kis-közepes erővel a sértettet jobb oldalon a bordája alatt megszúrta. Ezután még egy tányért is dobott a sértett felé, de az a sértettet nem érte.
A vádlott szúrása következtében a hasüreg megnyílt ugyan, de hasűri szerv sérülése nem történt. A gyógyulási idő két hétre tehető.
Bár a testüreg megnyitása a közvetett életveszély lehetőségét megteremtette, a szakszerű orvosi ellátás következtében ez nem jött létre.
A cselekmény elkövetése után a vádlott önként jelentkezett a rendőrségen.
A megalapozottnak elfogadott tényállás alapján okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés, és a cselekmény jogi minősítése is törvényes.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a vádlott cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősítette.
A Btk. 170. §-ának (5) bekezdésében írt életveszélyt okozó testi sértés bűntette – a törvényi rendelkezésből következően – eredmény-bűncselekmény. Befejezett alakzatának megállapításához tehát elengedhetetlen az életveszélyes eredmény – mint törvényi tényállási elem – létrejötte.
Mint ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelvében kifejtette, életveszélyről akkor van szó, amikor a testi sértés következtében megindult az a biológiai ok-folyamat, amely a halál bekövetkezéséhez vezethet, de rendszerint fennáll az életveszély megszüntetésének a lehetősége is.
Kétségtelen, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint nem csupán azok a sérülések életveszélyesek, amelyek közvetlen életveszéllyel járnak, hanem azok is, amelyekhez szövődményként fertőzéses, gyulladásos folyamatok társulhatnak, és így közvetett életveszélyt jelenthetnek. Ilyen sérülések lehetnek általában a testüreget megnyitó sérülések is.
Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette befejezett alakzatának megállapításánál azonban az előbb említett elv nem alkalmazható mechanikusan. Tüzetesen vizsgálni kell a bekövetkezett sérülés helyét, valóságos súlyosságát és főként azt a körülményt, hogy a szövődmények fellépésének a veszélye – az előzmények ismeretében – mennyire ítélhető meg reálisnak.
Amennyiben ugyanis a sérülés csak a fertőződés, a szövődmények fellépésének, kialakulásának a „veszélyét” jelenti: az életveszélyt okozó testi sértés bűntette befejezett alakzatának a megállapítása kizárt.
Az adott ügyben a vádlott egy késsel, kis-közepes erővel szúrta oldalba a sértettet, melynek folytán a hasüreg megnyílt. A szúrás ugyan testüreget nyitott meg, de a sérülés testüregi szerv sérülésével, jelentősebb kivérzéssel, sokkhatással nem járt, az ténylegesen két hét alatt gyógyult.
Tény, hogy a hasüreg megnyitása következtében a fertőződés, a szövődmények fellépésének elvi lehetősége megteremtődött. Ez a lehetőség azonban csupán eshetőleges maradt, a közvetett életveszélynek csak a lehetősége jött létre.
Ilyen körülmények között pedig a törvénynek megfelelően minősítette a bíróság a vádlott magatartását a szóban levő bűntett kísérletének. (Legf. Bír. Bf. IV. 126/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás