BK BH 1988/386
BK BH 1988/386
1988.11.01.
Az eredmény-bűncselekmény akkor válik befejezetté, amikor a törvényi tényállásban szereplő eredmény bekövetkezik [Btk. 171. § (1) és (2) bek.].
Az ügyészség a terheltet halált okozó, foglalkozás közben elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségével vádolta.
A tényállás szerint a terhelt – aki gázszolgáltató vállalat üzemvezetője volt – 1983. novemberében a földgázelosztó hálózat bővítése során az egyik utcai gázvezeték kijavítását követően ellenőrizte a nyomáspróbát, majd a gázvezetéket üzembe helyezték.
1985. augusztus 28. napján az egyik lakásban robbanás történt, amikor Sz. L.-né és R. Gy.-né a gáztűzhely égőfejét meggyújtotta. Az elszenvedett súlyos égési sérülések folytán a két sértett meghalt.
A robbanás azért következett be, mert a gázelosztó vezeték egyik varrata a ház sarkától mintegy másfél méterre felrepedt, így a földgáz a földben nagy területen elszivárgott, és az épület padlózatán keresztül a lakás légterébe került, ahol végül a pb gáztűzhely égője berobbantotta.
A gázvezeték varrata nem felelt meg a gázvezetékek hegesztéséről, szereléséről és építéséről szóló technológiai utasításnak. A hiba egyébként vizuális, illetve méretellenőrzéses vizsgálattal kiszűrhető lett volna, ám a terhelt az üzembe helyezési munka szakszerű elvégzéséről kiadott utasítás, illetőleg a munkaköri leírás rendelkezéseit nem tartotta be.
A kerületi bíróság az 1987. március 3. napján jogerőre emelkedett végzésével a terhelt ellen indított büntetőeljárást – közkegyelem folytán – megszüntette. A végzés indokolása szerint az 5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, halált okozó, foglalkozás körében megvalósított gondatlan veszélyeztetés vétségét a terhelt 1983. november 17. napján követte el. A bíróság az eljárást a közkegyelem, gyakorlásáról szóló 1985. évi 3. számú tvr. 2. §-ának (4) bekezdése alapján, a Be 213. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel szüntette meg, arra hivatkozva, hogy előreláthatóan nem szabna ki 3 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést.
E végzés ellen – az eljárási kegyelem téves alkalmazása miatt – emelt törvényességi óvás alapos.
A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés törvényi tényállása az emberi életet, testi épséget sértő és az azokat veszélyeztető magatartásokkal szemben egyaránt védelmet nyújt. A Btk. 171. §-ának (1) bekezdésében írt alapeset megvalósulása egyfelől – akár kötelezettség elhanyagolásában, akár nem kellő teljesítésében jelentkező – foglalkozási szabályszegést tételez fel, másfelől az ezzel okozati kapcsolatban álló eredmény beálltát is, nevezetesen azt, hogy az elkövető a foglalkozása szabályainak megszegése révén más vagy mások életét, testi épségét, avagy egészségét közvetlen veszélynek tegye ki, vagy testi sértést okozzon. Ebből viszont értelemszerűen következik, hogy a foglalkozási szabályok körébe tartozó normák megsértése önmagában még nem büntetendő magatartás, bűncselekménnyé csak akkor válik, ha azzal okozati összefüggésben közvetlen veszélyhelyzet alakul ki, illetőleg más vagy mások testi sértést szenvednek.
Ezzel összefüggésben pedig nem a Btk. 171. §-a (1) bekezdése szerinti alapeset, hanem a (2) bekezdésben foglalt minősített eset állapítandó meg akkor, ha a foglalkozási szabályszegéssel oksági kapcsolatba hozhatóan a testi sértésnél súlyosabb eredmény – maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás, tömegszerencsétlenség, halál vagy halálos tömegszerencsétlenség – következik be.
A vád tárgyává tett tényeket alapul véve, nem kétséges, hogy a terhelt a neki felrótt munkaköri mulasztást 1983. novemberében valósította meg, ám a közvetlen veszélyhelyzet csak másfél évvel később, a csővarrat felrepedéséből eredő nagymérvű gázszivárgás folytán alakult ki, amely 1985. augusztus 28. napján gázrobbanást eredményezett, s ezzel összefüggésben a sértettek halála következett be.
A bíróság tehát helytelenül tekintette a bűncselekmény elkövetése kizárólagos időpontjának a mulasztás tanúsításának napját, hiszen az ahhoz tényállási elemként kapcsolódó halálos eredmény jóval később állt be.
A bűncselekmény elkövetési idejének helyes értelmezése mellett viszont – minthogy az a közkegyelem gyakorlásáról szóló rendelet hatályba lépése utáni időpontra esik – téves volt a büntetőeljárás megszüntetése.
Ezért a végzést a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, s az ügyet az eljárás lefolytatása végett az elsőfokú bírósághoz visszaküldte. (B. törv. II. 189/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás