BK BH 1988/387
BK BH 1988/387
1988.11.01.
A személyi szabadság megsértése aljas indokból elkövetettként minősül, ha az elkövető az általa összevert sértettet azért zárja be a lakásba, hogy a testi sértési cselekmény miatti felelősségre-vonást elkerülje [Btk. 175. § (2) bek. a) pont].
A megyei bíróság a fiatalkorú vádlottat, életveszélyt okozó testi sértés bűntette, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette, valamint személyi szabadság megsértésének bűntette miatt halmazati büntetésül 4 évi – a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó – szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a vádlott kényszergyógyítását, ugyanakkor a közveszélyes munkakerülés vétsége miatt indított büntetőeljárást a Be 213. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján megszüntette, figyelemmel a Be 205. §-ában foglaltakra.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott édesanyját súlyos betegsége miatt havi 2800 forinttal nyugdíjazták. A vádlottnak, aki nem dolgozott, a rendszeres italozáshoz és játéktermi szórakozáshoz pénzre volt szüksége, ezt mindig az édesanyjától, a sértettől kérte, és amikor nem kapott, rendszeresen bántalmazta, ütlegelte, így kényszerítette őt a pénz átadására.
A vádbeli napon, amikor az édesanyja ismét nem adott pénzt, a vádlott ütlegelni kezdte őt úgy, hogy a sértett bútoroknak, majd mellkasával a varrógép élének esett, és ettől eltörött a szegycsontja. A vádlott az ezt követő hetekben is tovább bántalmazta az anyját.
Ezt követően történt, hogy a sértett nem akarta a nyugdíját átadni a vádlottnak, aki erre ököllel úgy bántalmazta, hogy a sértett több bútornak is nekiesett, majd hogy a sérüléseket mások ne lássák, és hogy ellene eljárás ne induljon, a vádlott az édesanyját bezárta a lakásba. Ez a helyzet kb. 3 héten át tartott, és a vádlott ezalatt is bántalmazta az édesanyját.
Mindezek eredményeként a sértett 8 napon túl gyógyuló, közvetlenül életveszélyes sérüléseket szenvedett.
A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, de részben tévedett a cselekmények minősítésekor. Az irányadó tényállás szerint a vádlott azért, hogy az általa okozott sérüléseket más meg ne lássa, és hatósági eljárás ellene ne indulhasson, az édesanyját a lakásba bezárta, és az egyetlen lakáskulcsot magához vette, ily módon meggátolva, hogy a sértett a lakást elhagyja. Tehát a vádlott az általa elkövetett bűncselekmény miatti felelősségre-vonás elkerülése céljából valósította meg a cselekményét. E körülményekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a személyi szabadság megsértésének bűntette a Btk. 175. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint, aljas indokból elkövetettnek minősül.
Ugyancsak az irányadó tényállás szerint a vádlott a sértett nyugdíját több alkalommal úgy vette el, hogy a sértettel szemben erőszakot alkalmazott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vádlott a cselekményével a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző folytatólagosan elkövetett rablás bűntettét is elkövette.
Az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel és értékelte az enyhítő, valamint súlyosító körülményeket. A kiszabott büntetés azonban – figyelemmel az említett változtatásokra is – enyhesége miatt nem alkalmas a büntetés céljának az elérésére, ezért a Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztés mértékét 5 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 4 évre súlyosította. (Legf. Bír. Bf. I. 882/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás