BK BH 1988/394
BK BH 1988/394
1988.11.01.
A büntetés kiszabásánál a terhelt javára jelentős súlyú enyhítő körülményként kell értékelni, hogy a vagyon elleni bűncselekmény elkövetése után a jogellenes magatartás hátrányos következményeinek az elhárítására irányuló, megbánást kifejező tevékenységet fejt ki [Btk. 318. § (5) bek. a) pont, 83. §, 89. § (1) bek.].
A városi bíróság az I. r. terheltet jelentős kárt okozó csalás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül 1 évi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és 8000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A bűnjelként lefoglalt bélyegző és két kartondoboz elkobzását rendelte el.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt egy társasági beszélgetés során hamis bélyegző felhasználásával történt vásárlásról szerzett tudomást. Ezt követően elhatározta, hogy ezt ő is megpróbálja. Vásárolt egy játék-nyomdát, abból elkészített egy hamis bélyegzőt, és munkatársa személyigazolványából annak személyi számát megtanulta, mert nem a saját nevén kívánt a hamis bélyegző lenyomattal vásárolni.
Ezt követően elment az áruház műszaki osztályára, és közölte, hogy a vállalat üdülője részére különböző műszaki cikkeket kíván bélyegzővel vásárolni, majd két db Siemens televízió készüléket, 2 db Panasonic típusú magnót, 2 db videokazettát és egy ipari porszívót választott ki, melyek együttes értéke 219 382 forint volt.
Az eladó kiállította a szállítólevelet, amelyet a terhelt a hamis bélyegzővel lebélyegzett, és a munkatársa nevét, valamint személyi számát írta alá.
A terhelt ezt követően a műszaki cikkeket a gépkocsijával az édesanyja lakására szállította, majd munkahelyére utazott, és egész délután dolgozott. Ez idő alatt rájött, hogy milyen súlyos bűncselekményt követett el, belátta felelőtlenségét, és elhatározta, hogy a lehetőségekhez képest a felelősségét csökkenti, a cselekményét jóváteszi. Ezért édesanyja lakására ment, és a műszaki cikkeket gépkocsijába rakta, azzal a vállalat üdülője elé ment, ott a műszaki cikkeket lerakta és eltávozott.
Az üdülő portása a műszaki cikkeket megtalálva azokat az üdülőben biztonságba helyezte.
A vállalat kifogást jelentett be az áruháznál, amely a műszaki cikkeket hiánytalanul és sértetlenül visszavette, így a kár megtérült.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését, valamint a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzte, és a terheltet mellékbüntetésül a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezése ellen az I. r. terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A társadalomnak jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy a bűncselekmények elkövetésére, a megkezdett bűncselekmények befejezésére ne kerüljön sor, vagy a befejezett bűncselekmény esetén a társadalomra káros következmények súlya a legcsekélyebb legyen. Ennek a célnak az érvényesülése érdekében a büntetőjogi rendelkezések az elkövető részére – meghatározott feltételek teljesítésének bekövetkezése esetén – akár büntetlenséget is eredményező lehetőséget biztosítanak. Az önkéntes elállás, az önkéntes eredmény-elhárítás [Btk. 17. § (3) bek., 18. § (2) bek.], a tevékeny megbánás (Btk. 332. §) és egyéb jogintézmények mellett – azt a célt szolgálják, hogy az elkövető a cselekménye társadalomra káros következményeit – büntetőjogi kedvezmény kilátásba helyezésével előmozdítva – elhárítsa, vagy a lehetőség szerint a legkisebbre csökkentse, illetőleg az ilyen eredménnyel járó elkövetői magatartást a társadalom, de az elkövető érdekében is megfelelően értékelje. A társadalomra káros következmények elhárítása, illetve csökkentésére irányuló elkövetői magatartás ugyanis egyrészt a társadalmi védelmi célok érvényesülésének hatékonyságát biztosítja, másrészt pedig az elkövető személyi társadalomra veszélyességének alacsonyabb fokára ad következtetési alapot.
Az eljárt bíróságok tévedtek, amikor az enyhítő körülmények körében a cselekménnyel összefüggésben csupán a kár megtérülését vették figyelembe. A terheltnek ugyanis az a magatartása, hogy a csalással megszerzett dolgokat még az elkövetés napján a pontos címmel ellátott szállító-levéllel együtt a vállalat üdülője előtt kirakta, csaknem maradéktalanul megvalósította azokat a feltételeket, amelyek a tevékeny megbánás megállapítását lehetővé teszik. Még a cselekmény felfedezése előtt teremtett olyan helyzetet, amelyből egyértelműen kiderült a jogellenes cselekmény, emellett a kár is megtérült. Kizárólag az elkövető kiléte maradt tisztázatlan, de az is csak rövid ideig, mivel a terheltet már a nyomozás elrendelésének napján gyanúsítottként, hallgatták ki. Annak a körülménynek, hogy a terhelt az ingóságokat nem az áruháznak juttatta vissza, nincs különösebb jelentősége, mert lehetett abban a téves feltevésben, hogy a cselekményének sértettje a munkáltatója. Tehát az elsőfokú bíróság ismerte fel helyesen, hogy a terhelt esetében – ha nem is a tevékeny megbánás keretében, mivel annak feltételei maradéktalanul nem valósultak meg – olyan büntetőjogi kedvezmény alkalmazása indokolt, amely méltányolja, hogy a terheltben a bűncselekmény elkövetésével szemben ható indítékok is érvényesültek. Erre pedig a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történt felfüggesztése – a pénzmellékbüntetés alkalmazása mellett – megfelelő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést, megállapította, a megtámadott ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és az I. r. terheltet, a városi bíróság ítéletével azonos fő- és mellék-büntetésre ítélte, a főbüntetés végrehajtását pedig 2 évi próbaidőre felfüggesztette. (B. törv. I. 682/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás