PK BH 1988/400
PK BH 1988/400
1988.11.01.
Szerződéses üzemeltetésre kiírt pályázaton az üzemeltetésbe adó a jogszabályban meghatározottnál szigorúbb képesítési feltételeket is előírhat. E feltételeket nem lehet leszűkíteni a bizonyítvánnyal igazolható szakirányú képzettségre, ezért feltételként kiköthető az adott üzemeltetési formában korábban már megszerzett jártasság is [38/1980. (IX. 30.) MT sz. r. 2. § (2) bek. b) pont; 14/1980. (IX. 30.) BkM sz. r. 3. § (2) és (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. alperes 1987. február hónapban szerződéses üzemeltetésre hirdette meg egy vendéglátó egységét, amely egy II. osztályú éttermet és III. osztályú büfét foglalt magában. Az I. r. alperes a pályázati feltételek között üzletvezetői szakképzettséget és öt év szerződéses üzletvezetői gyakorlatot írt elő.
A hirdetésre két pályázat érkezett: a felperesé és a II. r. alperesé. A felperes közel három évtizedes szakmai gyakorlatot, ezen belül több év melegkonyhás üzletvezetői gyakorlatot igazolt. Három év szerződéses üzletvezetői gyakorlattal rendelkezett, és két évig magánvendéglősi tevékenységet folytatott.
A II. r. alperes melegkonyhás üzletvezetői szakképzettséggel, továbbá öt év felszolgálói, és öt év vezetői, öt év szerződéses üzletvezetői szakmai gyakorlattal rendelkezett.
Az 1987. március 9. napjára meghirdetett versenytárgyalás megkezdése előtt az I. r. alperes képviselője szóban közölte a felperessel, hogy pályázatát nem fogadják el, mert nincs meg az öt év szerződéses üzletvezetői szakmai gyakorlata. Ennek következtében az egyetlen pályázó, a II. r. alperes verseny nélkül vált jogosulttá, hogy az I. r. alperessel az üzemeltetési szerződést megkösse.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között létrejött szerződés érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását akként kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. r. alperest a felperes és a II. r. alperes közötti versenytárgyalás lefolytatására. A felperes arra hivatkozott, hogy a versenytárgyalásból való kizárás jogszerűtlen volt, mert a három év szerződéses üzletvezetői szakmai gyakorlata mellett két év magánvendéglősi gyakorlattal is rendelkezett, amely az előbbivel legalább azonosnak minősíthető, tehát az öt éves vezetői gyakorlata megvolt.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az állam javára a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére, továbbá az alperesek részére perköltség fizetésére is.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a perbeli jogvita elbírálásánál a többször módosított 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet, valamint a végrehajtása tárgyában kiadott, ugyancsak többször módosított 14/1980. (IX. 30.) BkM számú rendelet szabályait kell alapul venni. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy szerződéses üzemeltetésre vonatkozó szerződés csak azzal köthető, aki egyéb feltételek fennállása mellett megfelelő szakmai képzettséggel rendelkezik [38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R) 2. § (2) bekezdésének b) pontja]. Álláspontja szerint továbbá a 14/1980. (IX. 30.) BkM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 3. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendelet melléklete határozza meg, hogy az egyes üzlettípusok vezetéséhez milyen szakképesítés vagy szakmába vágó gyakorlat szükséges. A Vhr. 3. §-ának (3) bekezdése pedig lehetőséget nyújt a gazdálkodó szervezet számára ahhoz, hogy a (2) bekezdésben meghatározottnál szigorúbb képesítési feltételeket is előírjon.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogszabály a képesítési feltétel alsó határát írja elő kötelezően, ami annyit jelent, hogy ennek hiányában nem hirdethet meg, és nem fogadhat el szerződéses üzletvezetésre pályázatot a vállalat. Ugyanakkor lehetőséget ad a gazdálkodó szervezetnek a kötelezően előírt minimális képesítés helyett szigorúbb feltételek előírására.
Ezzel azonos iránymutatást tartalmaz a 7003/1985. (KÉ. 18.) BkM számú Irányelv 3. pontja is.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. alperes nem volt elzárva attól, hogy a jogszabály által megengedett szigorúbb feltétel előírásai között olyan rendelkezést tegyen, mely szerint az üzletvezetői szakképesítésen túl öt évi, kifejezetten szerződéses üzletvezetői szakmai gyakorlatot is megkövetelt. Mindezekből az következik, hogy I. r. alperes a pályázati feltételeket a jogszabályokban írtaknak megfelelően adta ki, a felperes viszont e feltételeknek nem felelt meg, mert öt éves szerződéses üzletvezetői gyakorlattal nem rendelkezett. A felperes kizárása tehát jogszerű volt, így a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset alaptalan.
A bíróság a Pp 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperesek javára perköltség fizetésére, és kötelezte az illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illeték megfizetésére is.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Fellebbezésében az elsőfokú eljárás során már kifejtett álláspontját ismételte meg és összegezte.
Az alperesek az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és abból helyes jogi következtetésre jutott. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául, és álláspontja szerint helytálló az elsőfokú bíróságnak az az okfejtése, hogy a felek közötti jogvitát a Vhr. 3. §-a (3) bekezdésének helyes értelmezésével kellett eldönteni. Ehhez képest abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adott esetben meddig terjedhet a vállalatnak az a joga, hogy a jogszabályban „meghatározottnál szigorúbb képesítési feltételeket is előírhat”.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a „képesítési feltételeket nem lehet leszűkíteni a bizonyítvánnyal igazolható szakirányú végzettség fogalmára, a vállalat előírhat olyan egyéb feltételeket is, amelyek mellett inkább biztosítva látja az üzlet célirányos, jövedelmező működtetését. Nem lehet elvitatni a gazdálkodó szervezetnek azt a jogát, hogy olyan személyekre szűkítse le a pályázaton résztvevők körét, akik egyéni adottságaik és a szakmában való jártasságuk alapján képességeiket már bizonyították.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a fejtegetésével is, amely szerint „az üzemeltetési formák között hierarchikus rendszert felállítani nem lehet”, ugyanakkor azonban arra az álláspontra helyezkedik, hogy az üzemeltetési formák különbözőek, amelyek az üzemeltetési forma belső szerkezetének az ismeretét igénylik. Nem ütközik tehát jogszabályi rendelkezésbe – az adott körülmények között – a pályázatnak olyan kiírása, amely a szakmai képesítésen túl üzemeltetési szerződés keretében eltöltött időt és az ezzel megszerezhető szakirányú képzettséget kíván meg, és ezt előnyben részesíti a más üzemeltetési formában szerzett gyakorlattal szemben.
Az előadottakból következik, hogy az I. r. alperes a pályázat kiírásánál, a feltételek meghatározásánál jogszerűen járt el, és indokoltan zárta ki a felperest a versenytárgyalásból. Az I. r. alperesnek ez a magatartása tehát nem eredményezi az alperesek között létrejött szerződés semmisségét, s ezért az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító érdemi döntése helyes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. III. 20 013/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás