PK BH 1988/401
PK BH 1988/401
1988.11.01.
Hitelezői igény érvényesítés öröklési szerződés esetén [Ptk. 655. § (1) bek., 203. §].
Özv. K. G.-né 1985. március 9-én oly értelmű öröklési szerződést kötött az alperesekkel, amely szerint az alperesek vállalták, hogy őt megfelelően eltartják, gondozzák, betegsége esetén ápolják, részére lakást biztosítanak, és tisztességgel eltemettetik. Ennek fejében özv. K. G.-né az alpereseket ingó és ingatlan vagyona örököseivé tette. A szerződést az illetékes államigazgatási szerv jóváhagyta.
Az alperesek a szerződésben vállalt kötelezettségüknek eleget tettek. Hat hónappal később, 1985. szeptember 12-én özv. K. G.-né meghalt, törvényes öröklésre jogosult leszármazója nem maradt. Hagyatékát a közjegyző az öröklési szerződés alapján az alpereseknek adta át.
A felperes, aki az örökhagyó keresztfia volt, pert indított az alperesek ellen, akiket 308 000 forint és annak törvényes kamata megfizetésére kért kötelezni, mert az örökhagyót 1969-től kezdődően a szükséghez igazodó mértékben ellátta és gondozta, ingatlanán pedig 1972-1983 között értéknövelő beruházásokat végzett.
Az alperesek a hagyatéki eljárás során is elismert 30 000 forintot meghaladó részében a kereset elutasítását kérték.
A perben fellépett ügyész indítványozta, hogy a bíróság a felperes keresetének 87 000 forint erejéig adjon helyt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alpereseket egyetemlegesen arra kötelezte, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 137 000 forintot és annak 1986. március 7-től a kifizetésig járó évi 8 %-os kamatát. Ítéletének indokolása szerint a felperes az örökhagyót 1979-1984. között alkalmanként gondozta és ápolta, ami átlagosan napi egy órai munkát jelentett, és ez az említett időszakra összesen 50 000 forintnak felel meg. A felperes által az örökhagyó házas-ingatlanán végzett beruházások értékemelő hatása a szakértői vélemény alapján 87 000 forint. Az alperesek ennek az összesen 137 000 forintnak a megfizetésére kötelesek.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hitelezőkkel szemben általában a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival, illetőleg öröksége erejéig egyéb vagyontárgyaival, felelősséggel tartozik.
A Ptk. idézett rendelkezésének az az elvi alapja, hogy az örökös a hagyaték tárgyait visszteher nélkül szerzi meg, indokolt tehát, hogy az örökös az örökhagyó hitelezőjével szemben – ha korlátozott mértékben is, de – helytálljon. Az örökös e kötelezettségének megállapításánál közömbös az, hogy a jogutódlás törvényes vagy végrendeleti öröklés útján következett be.
A Legfelsőbb Bíróság több határozatában rámutatott, hogy a szerződéses örökös jogi helyzete az említettektől eltérően alakul (BH 1974/6/261. és 1981/10/407. számú eseti határozat). Az öröklési szerződéssel ugyanis az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi [Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése]. Az öröklési szerződés tehát csupán a formáját tekintve végrendelet, a tartalma szerint tartási vagy életjáradéki, azaz visszterhes szerződés. Jogi hatásait illetően csak annyiban tér el a tartási vagy életjáradéki szerződéstől, hogy a tartás (életjáradék) teljesítésére kötelezett fél a tartás ellenében átruházott vagyontárgy tulajdonjogát nem a szerződés megkötésekor, hanem a tartásra jogosult halála időpontjában szerzi meg.
A szerződésen alapuló tartási viszonyok rendezésével kapcsolatban a Ptk. tételes rendelkezést nem tartalmaz arra, hogy a tartásra kötelezett az örökhagyó hitelezőjével szemben milyen feltételek mellett kötelezhető helyreállításra. A Ptk. 586-591. §-aihoz fűzött indokolás azonban kifejti, hogy a tartási kikötménnyel kapcsolatos ingatlan-átruházás esetén a hitelező, illetőleg a kötelesrészre jogosult igényének elbírálásánál azt kell figyelembe venni, hogy az átruházás ingyenes vagy visszterhes. A visszterhes szerződéssel átruházott vagyontárgyra tulajdonjogot szerző személy ugyanis az örökhagyó hitelezőjével szemben anyagi helytállásra nem kötelezhető.
Az adott esetben az alperesek a hagyatékot öröklési szerződéssel, tehát visszterhes jogügylettel szerezték meg, és a szerződésben vállalt kötelezettségüknek eleget tettek. A visszterhesség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a viszonylag rövid ideig nyújtott tartás, gondozás, ápolás értéke a megszerzett hagyaték értékét eléri-e vagy sem. Az öröklési szerződés szerencse-jellegéből következik ugyanis az, hogy a ténylegesen nyújtott tartási jellegű szolgáltatások értéke a megszerzett ellenértéknél kevesebb és több is lehet. Ez azonban a szerződés visszterhességén nem változtat, azt a megszerzett, de tartással nem fedezett ellenérték vonatkozásában sem teszi ingyenessé.
Más kérdés az, amikor az öröklési szerződés a hitelező kielégítési alapjának elvonását célozza, és a szerződő felek rosszhiszeműsége is megállapítható. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy a perbeli esetben a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a szerződés hatálytalanságának jogkövetkezményét eredményező feltételek fennálltak, a feltárt peradatok szerint ugyanis az örökhagyó és a felperes kapcsolata az öröklési szerződés megkötését megelőzően egy évvel megromlott, és azóta, az örökhagyót már az alperesek tartották, gondozták.
A kifejtettek értelmében az alperesek, mint szerződéses örökösök a felperessel szemben – az általuk elismert 30 000 forinton túlmenően az örökhagyó tartozásaiért nem felelnek. Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor az alpereseket a hagyatéki hitelezőként fellépő felperes javára 137 000 forintban marasztalták.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet pedig részben megváltoztatva, a marasztalási összeget 30 000 forintra leszállította.
A túlnyomórészt pervesztes felperes perköltségben marasztalása a Pp 81. §-ának (1) bekezdésén, a le nem rótt illetéknek a pervesztesség arányában való megfizetésére vonatkozó rendelkezés pedig a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 15. §-ának (1) bekezdésén alapszik. (P. törv. II. 20 415/1988. szám.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás