GK BH 1988/409
GK BH 1988/409
1988.11.01.
I. A bíróság gazdasági bírság kiszabására irányuló eljárásban is hozhat részítéletet, ha az indítvány nem egy cselekménnyel megvalósuló, hanem elkülöníthető, részeiben önállóan is elbírálható magatartás-sorozatot kifogásol [32/1984. (X. 31.) MT sz. r. 7. § (1) bek.; Pp 213. § (2) bek.].
II. Gazdasági bírság ügyekben az eljárás költségeit a bíróság előlegezi. Lényeges eljárási szabályt sért tehát a bíróság, ha az eljárás során felmerült perköltség (pl. szakértői költség vagy eljárási illeték) előlegezésére (előzetes lerovására) az eljárás alá vontat kötelezi [32/1984. (X. 31.) MT sz. r. 7. § (2)-(3) bek.; Pp 254. § (4) bek.; 6/1986. (VI. 26.) IM sz. r. 15. § (6) bek.].
A megyei tanács vb titkára 1 269 923 Ft bírságalap figyelembevételével gazdasági bírság kiszabását indítványozta az eljárás alá vont mgtsz ellen az építkezés tereprendezési és földmunkáinál, továbbá a cipőgyár beruházási munkáinál az 1984. évben eszközölt túlszámlázások miatt.
Szakértői vélemény alapján hozott ítéletében az elsőfokú bíróság 41 221 Ft gazdasági bírsággal sújtotta az eljárás alá vontat. Az ítélet indokolása szerint az eljárás alá vont 239 742 Ft összegű jogtalan árbevételre tett szert. Ezt az összeget a szakvéleményben kimunkált jövedelem elvonásokkal csökkentve, az elsőfokú bíróság 139 080 Ft bírságalapot állapított meg, és annak 30 %-át szabta ki gazdasági bírságként.
Az ítélet ellen az indítványozó, az eljárás alá vont és a megyei főügyészség fellebbezett. Az indítványozó az ítélet megváltoztatásával 1 805 607 Ft bírságalap figyelembevételével gazdasági bírság kiszabását, az eljárás alá vont pedig a marasztalás mellőzését kérte. Az ügyész a fellebbezési tárgyaláson módosított indítványában az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének marasztaló részét helybenhagyta, egyebekben azt – az eljárási illetékre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a per újabb tárgyalását, és újabb határozat hozatalát rendelte el. Kötelezte az eljárás alá vontat, hogy 460 Ft szakértői díjat előlegezésképpen a szakértőnek, 1251 Ft, fellebbezési illetéket pedig az elsőfokú ítéletben megjelölt határidőben az illetékszámla javára fizessen meg. Megállapította még, hogy a további fellebbezési eljárási illeték összege 73 692 Ft.
A részítéletnek az elsőfokú ítéletet helybenhagyó marasztaló része ellen – az illetékre, és a szakértői költség előlegezésére vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően, jogszabálysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a részítélet indokolásában azt állapította meg, hogy „téves az elsőfokú bíróság álláspontja a jogtalanul szerzett anyagi előnyt terhelő közterhek számításba-vétele vonatkozásában... A jogtalan nyereséget terhelő adókat és egyéb terheket, az anyagi előny mértékének megállapításánál nem lehet csökkentő tényezőként figyelembe venni”. Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az elsőfokú bíróság gazdasági bírságot kiszabó rendelkezése nem felel meg a jogszabályoknak, mert a gazdasági bírság összegét úgy kell megállapítani, hogy az legalább 30 %-kal meghaladja a jogosulatlanul szerzett előny összegét, ezzel szemben az elsőfokú bíróság az általa megállapított bírságalapot nem megemelte, hanem csökkentette, amikor annak 30 %-át kitevő gazdasági bírsággal sújtotta az eljárás alá vontat. „Ennek semmiféle jogszabályi alapja nincsen, mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet gazdasági bírságot kiszabó részét helybenhagyta”.
A Legfelsőbb Bíróság részítéletének az elsőfokú bíróság ítélete gazdasági bírságot kiszabó rendelkezését helybenhagyó része – önmagának is ellentmondóan – jogszabálysértő, mert a 41 221 Ft összegű bírság a 239 742 Ft bírságalap folytán nem felel meg a 32/1984. (X. 31.) Mt számú rendelet 5. §-ának (1) bekezdésében írt követelménynek.
Gazdasági bírságügyekben a bíróság eljárására a Pp rendelkezései az irányadóak [32/1984. (X. 31.) MT sz. r. 7. § (1) bek.]. A Legfelsőbb Bíróság részítélete azonban nem felel meg a Pp 213. §-ának (2) bekezdésében írt követelményeknek sem, amelyek szerint a bíróság a kereseti kérelmek önállóan elbírálható egyes részei felől külön ítélettel (részítélet) is határozhat, ha ebben a vonatkozásban további tárgyalásra nincs szükség, és ha a többi kereseti kérelem vagy beszámítási kifogás eldöntése végett a tárgyalást el kell halasztani. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa rámutat arra, hogy a gazdasági bírság kiszabására irányuló indítvány esetében egy magatartássorozat elkülöníthető, önállóan elbírálható egyes részei felől lehet részítélettel is határozni, egy magatartáson, egy cselekményen belül azonban – a fentebb hivatkozott jogszabály szerint – erre nincs törvényes lehetőség.
Helytállóan mutat rá az óvás arra, hogy a 32/1984. (X. 31.) MT számú rendelet 7. §-ának (2) bekezdése szerint az eljárás költségét a bíróság előlegezi. Téves tehát a Legfelsőbb Bíróság azon rendelkezése, amellyel az eljárás alá vontat arra kötelezte, hogy előlegezésképpen 8 napon belül fizessen meg a szakértőnek 460 Ft szakértői díjat.
A részítélet indokolása szerint a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárási illetéket csupán megállapította, ugyanakkor úgy rendelkezett, hogy 1251 Ft fellebbezési illetéket az eljárás alá vont köteles megfizetni.
A 32/1984. (X. 31.) MT számú rendelet 7. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság határozatában intézkedik aziránt, hogy a bírságot, illetőleg az eljárási költséget a Pénzügyminisztérium megfelelő számlájára fizessék be. A 6/1986. (V. 26.) IM sz. r. 15. §-ának (6) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy gazdasági bírságügyben az illeték mértékéről és viseléséről a bíróság az eljárást befejező határozatában dönt. Végül a Pp 252. §-ának (4) bekezdése szerint az ítélet hatályon kívül helyezése esetén a bíróság megállapítja a perköltség összegét, és az elsőfokú bíróság határoz a költség viselésének kérdésében. Ily módon tehát az illetékfizetésre kötelező rendelkezés sem felel meg a jogszabályoknak.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp 274. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróságnak az óvással érintett részítéleti rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította, a szakértői díj előlegezésére vonatkozó rendelkezést pedig megváltoztatta. (Eln. Tan. G. törv. 30 240/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás