GK BH 1988/410
GK BH 1988/410
1988.11.01.
I. Az építtetőnek a tervező vállalat ellen a hibás teljesítés miatt felmerülő, épületjavítási költség megtérítésére irányuló igénye kártérítési igény, és az a kijavítással válik esedékessé. Az igény elévülése ettől számítandó [Ptk. 310. § és 360. § (1) bek.].
II. Ha a kijavítás még nem törtéit meg, az építtető kérheti a tervező vállalat kártérítési felelősségének a megállapítását [Pp 123. §].
A felperes keresetet indított az I. r. alperes kivitelező ellen egy általános iskola épületének bővítése során készült tetőszigetelés hibáinak kijavítása iránt. Előadta keresetében, hogy az 1981-ben átadott épület rövid időn belül meghibásodott, 1983-ban az I. r. alperest a kijavításra felhívták és történt is kisebb javítás. 1986-ban az ismételten jelentkező hibák miatt a felperes szakvéleményt szerzett be, majd újabb javításokra került sor, de ezek sem jártak megfelelő eredménnyel.
Az I. r. alperes előkészítő iratában bejelentette, hogy a kézhez vett szakértői véleményt is figyelembe véve a kijavítást vállalta, bár a szakvéleményben foglaltaktól eltérő módszerrel kívánja azt elvégezni. Hivatkozott arra, hogy a szakvélemény tervezési hibákat is megállapít, erre tekintettel bejelentette, hogy a kijavítási költségek viselése tekintetében legfeljebb 50 %-os felelősségét ismeri el.
Az elsőfokú eljárás során megtartott tárgyaláson a felperes bejelentette, hogy keresetét felemeli, és a szakértői költségek, illetőleg a kijavítással összefüggő tervezői költségek együttes összege, vagyis 188 000 Ft megfizetésére is kéri az I. r. alperes kötelezését.
A felperes keresetet indított a II. r. alperes tervező vállalat ellen a per tárgyát képező létesítmény tervezési hibáira tekintettel, és kérte kötelezését 184 700 Ft költség megfizetésére.
A II. r. alperes előkészítő iratában kérte az ellene indított kereset elutasítását. Elsősorban elévülésre hivatkozott, mivel a felperes 1981. évtől az ellene indított kereset benyújtásáig nem volt akadályoztatva az igénye érvényesítésében, vele szemben szavatossági igényt mégsem jelentett be.
A folytatólagos tárgyaláson a bíróság meghallgatta az ügyben keletkezett szakvéleményt készítő szakértőket, akik kijelentették, hogy szakvéleményüket fenntartják.
A II. r. alperes újabb beadványában elévülési kifogásának fenntartása mellett közölte, hogy az ellene indított keresetet érdemben is vitatja. Kifejtette, hogy a peren kívül készített szakvélemény szerinte nem szolgáltat kellő alapot a tervezői mulasztás megállapítására.
Az elsőfokú bíróság kiegészítő szakvélemény készítését rendelte el. A kiegészítő szakvéleményben kifejtettek alapján a szakértők összegzésképpen a korábbi szakvéleményüket tartották fenn. A folytatólagos tárgyaláson a szakértők kijelentették, hogy a hiba kialakulásában, eltérő mértékben tervezői és kivitelezői mulasztások hatottak közre.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a per tárgyát képező iskola 8 tantermes bővítménye és tornaterme tetőszigetelésének meghibásodásáért az I. r. és a II. r. alperes szavatossági felelősséggel tartozik. Megállapította továbbá, hogy a kijavítás költségeit 75 %-ban az I. r. alperes, 25 %-ban pedig a II. r. alperes köteles viselni. A hibás teljesítés okainak feltárásával kapcsolatban a perindítást megelőzően felmerült szakértői költségekből az I. r. alperes 173 500 Ft-ot, a II. r. alperes 14 500 Ft-ot köteles a felperes részére megtéríteni. A fentieket meghaladóan a bíróság elutasította a felperes keresetét. A II. r. alperes, kérelmére a bíróság ítéletét kiegészítve kötelezte az I. r. alperest, hogy a. II. r. alperesnek fizessen meg 6277 Ft perköltséget.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság a szakértő bevonásával lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy az épület tetőszigetelésének hiányosságai az I. r. és a II. alperes hibás teljesítésére vezethetők vissza. A II. r. alperes részéről felmerült tervezői hiba, hogy a rétegfelépítéshez újszerű hő- és vízszigetelő anyagokat választott, amelyek hazai tervezési kivitelezési gyakorlata még nem elég kidolgozott. A II. r. alperestől elvárható lett volna, hogy egyedi teljes- és részlettervet készítsen. Mivel azonban ezt elmulasztotta, szerződéses kötelezettségét megszegte. A hiba egyéb okai kivitelezési eredetűek; az I. r. alperes az összetett felépítésű hő- és vízszigetelési rétegrendszert szakszerűtlenül készítette el. Megállapítást nyert, hogy az I. r. alperes a térelhatároló külső szerkezeti rendszer szigetelési csatlakozásához szükséges szakipari segédszerkezeteket hibásan kivitelezte, továbbá elmulasztotta a tervezési hibák észrevételezését. A bizonyítékok mérlegelése alapján a bíróság a II. r. alperes felelősségét 25 %-os, az I. r. alperes felelősségét pedig 75 %-os arányban állapította meg. Mindezek alapján az időközben elvégzett kijavítás 738 800 Ft összegű költségeit a fenti arányban kötelesek az alperesek viselni. A létesítmény hibáinak megállapítására vonatkozó szakvélemény 58 000 Ft-os ellenértékét az alperesek ugyancsak a fenti arányban kötelesek viselni. A kijavítás módjával kapcsolatban készült szakvélemény 130 000 Ft-os költségeinek megtérítésére a bíróság az I. r. alperest kötelezte, mert az I. r. alperes vitatta a szakvéleményben megjelölt kijavítási megoldást. A bíróság nem tartotta elfogadhatónak a II. r. alperes elévülési kifogását, mert a per adatai szerint a felperes csak az 1987. július 8-án kézhez vett szakvéleményből szerzett tudomást a tervezési hibákról és ezt, tehát az akadály megszűnését követő három hónapon belül a II. r. alperes ellen keresetet indított [Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése].
Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. és a II. r. alperes fellebbezést nyújtott be.
Az I. r. alperes a fellebbezésében kérte az ítélet részbeni megváltoztatásával a vállalatukat marasztaló összeg 43 500 Ft-ra való csökkentését. Vitatta a kijavítás módjával kapcsolatban beszerzett szakvélemény költségeinek viselésére irányuló marasztalását, mert az eredeti szakvélemény kézhezvételét követően a kijavítást vállalta. Véleménye szerint a kijavítás módjával kapcsolatos szakvélemény költségei indokolt költségnek nem tekinthetők. Megjegyezte, hogy általában a bíróság sem határozza meg a kijavítás módját.
A II. r. alperes a fellebbezésében kérte az ítélet részbeni megváltoztatásával az ellene indított kereset elutasítását. Elsősorban az elévülésre hivatkozott. Utalt arra, hogy a jogszabály értelmében a tetőszerkezet kötelező alkalmassági ideje 5 év, amely jogvesztő határidő és a jelen esetben a teljesítéstől számított 5 éven belül vele szemben a felperes szavatossági igényt nem jelentett be. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a marasztalásra irányuló kereseti kérelem ellenére megállapítást tett ítéletében, ugyanakkor véleménye szerint a megállapításra irányuló határozat meghozatalának feltételei nem állnak fenn. Hivatkozott arra is, hogy az 1981. évtől jelentkező beázások következtében a per tárgyát képező létesítmény károsodása jelentős mértékben fokozódott, ugyanakkor a bíróság nem értékelte a késedelmes igényérvényesítés következtében keletkezett kárt.
Az I. r. alperes fellebbezése alaptalan, a II. r. alperes fellebbezése az alábbi értelemben alapos.
Az I. r. alperes megalapozatlanul kifogásolta a kijavítás módjára vonatkozó tervek készítésével felmerült költségek viselésére vonatkozó kötelezését, mert a fellebbezési eljárás során megállapítást nyert, hogy a kijavítás megkezdése előtt a felperest felhívta a kijavítással kapcsolatos tervek szolgáltatására. A felperes részére 1987. július 29-én küldött az I. r. alperes erre vonatkozó levelet.
A felperesnek a II. r. alperes ellen indított keresete nem kijavításra, hanem a kijavítási költségek megtérítésére irányult, a II. r. alperessel szembeni követelés jogcíme tehát a Ptk. 310. §-ára alapítható kártérítés. Erre tekintettel a II. r. alperes elévülési kifogása nem volt megalapozott, mivel a felperesnek a II. r. alperesre is áthárítani kívánt kára ténylegesen a kijavítás teljesítésével merült fel és a Ptk. 360-ának (1) bekezdése értelmében a megtérítési igény ekkor válik esedékessé. Éppen erre tekintettel helyén való lett volna az elsőfokú bíróságnak a megállapításra vonatkozó határozata, mert annak a Pp 123. §-ában meghatározott feltételei a jelen ügyben fennállnak. Az ár-kérdés a II. r. alperes felelősségének a megállapítása.
A peren kívül készített, majd az elsőfokú eljárás keretében megerősített, illetőleg megindokolt szakértői véleményben a szakértők mulasztásként értékelték a II. r. alperes részéről, hogy a tárgyi létesítmény egyedi részletmegoldásait a tervdokumentációban nem tüntette fel. Ez a megállapítás nem fogadható el, mert nincs olyan tételes rendelkezés, amely szerint részlettervet kellett volna készíteni. A szakértők egyébként a fellebbezési tárgyaláson kijelentették, hogy a II. r. alperes részéről konkrét tervezési hiba nem merült fel. Mindezek alapján megállapítható, hogy a II. r. alperes a per tárgyát képező létesítmény tervezése során nem teljesített hibásan. Amennyiben pedig a tervdokumentáció alapján megvalósított létesítmény kivitelezése során az I. r. alperesnek szüksége lett volna egyes részmegoldásokra, ezt igényelnie kellett volna. Az I. r. alperes részletterveket nem igényelt, hanem a kivitelezést ezek hiányában saját felelősségére elvégezte. A II. r. alperes a hibás teljesítésének hiányában tehát nem kötelezhető a kijavítás költségeinek részbeni viselésére sem, ezért az I. r. alperes köteles a kijavítás teljes költségét viselni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának (2) bekezdéséhen foglaltak alapján részben megváltoztatta, megállapította, hogy a kijavítás összes költségei az I. r. alperest terhelik, és őt kötelezte az összes perköltség megfizetésére. (Legf. Bír. Gf. V. 30 371/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás