GK BH 1988/413
GK BH 1988/413
1988.11.01.
Pénzbírság csak a jogszabályban meghatározott esetekben szabható ki. Ha a fél (képviselője) a bíróság felhívására kellő időben bejelenti, hogy iratcsatolási kőtelezettségének nem tud eleget tenni, a terhére e „mulasztása” miatt pénzbírság nem szabható ki. Ilyen esetekben az ügyet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján érdemben kell elbírálni [Pp 5. § (3) bek., 385. §].
A felperes az alpereseket egyetemlegesen 51 115 Ft megfizetésére kérte kötelezni, mert az I. r. alperessel kötött szerződésére közvetlenül a II. r. alperes az 1985. és az 1986. évben hullámpalákat szállított a részére, mely szállítások közül nyolc esetben a hullámpalák töröttek voltak. A felperes az I. r. alperest további 8962 Ft megfizetésére is kérte kötelezni, mert a részére síküveget nem megfelelő minőségben szállított.
Az elsőfokú bíróság 1987. április 28-án végzésben kötelezte a II. r. alperest, hogy a felperes keresetlevelében az 5. tétel alatt megjelölt hullámpala-töréssel kapcsolatos iratokat – pénzbírság terhével – haladéktalanul a bírósághoz nyújtsa be.
A II. r. alperes 1987. május 6-án az elsőfokú bírósághoz benyújtotta a felperes felszólító leveleit, és egyben bejelentette, hogy a MÁV fuvarokmányokat, illetőleg kárjegyzőkönyveket a pénzbírság kilátásba helyezése ellenére sem tudja becsatolni, mert azok nem állnak a rendelkezésére.
Az elsőfokú bíróság ezt követően hozott végzésben a II. r. alperesi vállalat igazgatóját a Pp 5. §-ának (3) bekezdése alapján, figyelemmel a Pp 120. §-ára, 3000 Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte. A végzés indokolása szerint a II. r. alperes ismételt felhívás és pénzbírság kilátásba helyezése esetén sem csatolta a felperes keresetlevelének 5. tétele alatti 29 321 Ft vonatkozásában a fuvar- és károkmányokat.
A végzés ellen a bírságolt élt fellebbezéssel. Kérte az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és a pénzbírság megfizetése alóli mentesítését, mert a perbeli ügyben úgy járt el, ahogy ez egyáltalán tőle elvárható. Előadta, hogy az igazgatói állást a vállalati tanács választása alapján 1987. január 1-jétől tölti be. Egyetlen főállású jogtanácsosuk van, aki a perbeli időszakban súlyos betegként betegállományban volt. A felperes által megindított ügyben a helyettesítést ellátó jogtanácsosok a rendelkezésre álló okiratokat az elsőfokú bírósághoz benyújtották, majd az elsőfokú bíróság ismételt, pénzbírság kiszabását kilátásba helyező felhívására, a megadott határidőn belül további – még rendelkezésükre álló – okmányokat becsatolták, közölve, hogy egyéb fuvar- és károkmányok nem állnak a rendelkezésükre. Álláspontja szerint a bírósági felhívásnak határidőben eleget tett, a rendelkezésükre álló összes okmányokat a bíróság rendelkezésére bocsátotta, mulasztás tehát nem terheli, ezért a pénzbírság megfizetésére okot nem szolgáltatott.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Pp 5. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy: a bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet (képviselőt), aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg, és ezáltal a per befejezését késlelteti. A jogszabály tehát csak nyilatkozat adásának késedelmét vagy mulasztását szankcionálja pénzbírsággal, az okirat becsatolási kötelezettség ennél többet, cselekvést jelent.
A rendelkezésre álló adatok alapján azt kellett megállapítani, hogy a II. r. alperest a fent ismertetett jogszabályi rendelkezésben meghatározott egyik mulasztás sem terheli.
A II. r. alperes az elsőfokú bíróság felhívására nyilatkozatát határidőben előterjesztette, indokolatlan késedelem nem terheli. Nyilatkozatához 10 db okiratot mellékelt, és közölte, hogy mely okiratokat nem képes még pénzbírság megfizetésének kilátásba helyezése esetén sem becsatolni. A II. r. alperesnek ez utóbbi nyilatkozata egyértelmű, azt önmagában a per befejezését késleltető magatartásként értékelni nem lehet.
A Pp 385. §-a a felek képviselőire és vezetőire az eljárási fegyelmet sértő, vagy az ügyintézést késleltető „bármilyen magatartás” miatt kiszabhatóvá teszi ugyan a pénzbírságot, de ez a rendelkezés sem értelmezhető úgy, hogy valamely, a fél által nem teljesíthető cselekmény (pl. elveszett irat csatolása) elmulasztása miatt pénzbírság lenne kiszabható.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését, figyelemmel a Pp 259. §-ára, a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a II. r. alperesi vállalat igazgatóját mentesítette a pénzbírság megfizetése alól.
Az elsőfokú bíróságnak a II. r. alperes fentiekben ismertetett nyilatkozata alapján, amely szerint a kért iratok nem állnak rendelkezésére, a bizonyítási eljárást tovább kell folytatnia, és a rendelkezésre álló okiratok alapján kell döntést hoznia a felperes kereseti követelése tárgyában. Amennyiben a II. r. alperes terhére esik a felperesi keresetlevél 5. tételében foglalt töréskár bizonyíthatóságának a hiánya, azt a jogszabályok előírásai alapján megfelelően értékelni kell. (Legf. Bír. Gf. II. 31 260/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás