GK BH 1988/417
GK BH 1988/417
1988.11.01.
A fellebbezési határidő elmulasztása a gazdálkodó szervezet főkönyvelőjének betegségével és hivatalos kiküldetésével nem igazolható [Pp 388. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság 1987. november 18. napján hozott ítéletében az alperest 1 073 363 Ft és ennek késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét, továbbá az alperes beszámítási kifogását elutasította.
Az alperes az elsőfokú bíróságnál 1987. december 11. napján személyesen fellebbezést nyújtott be, és egyben igazolási kérelmet terjesztett elő. Az utóbbi szerint a fellebbezését amiatt nem tudta az erre nyitva álló határidőben előterjeszteni, mert a fellebbezés elkészítéséhez szükséges okirati bizonyítékok főkönyvelőjének birtokában voltak, és a kár összegének tételes kimunkálásához is szükség volt közreműködésére, aki azonban az ítélet kézbesítésének időpontjában és ezt követően 1987. december 4. napjáig betegállományban volt, majd hivatalos kiküldetéssel december 5-10-ig vidéken tartózkodott. Ehhez képest fellebbezését csak 1987. december 11-én tudta elkészíteni.
Az igazolási kérelem alaptalan.
Az ítélet rendelkező része a Pp 220. §-a (3) bekezdésének megfelelően mind a fellebbezési lehetőségre, mind pedig a fellebbezés előterjesztésének határidejére nézve szabályszerű figyelmeztetést tartalmazott.
A megtámadott ítélet kézbesítése 1987. november 20. napján megtörtént. Ettől számítottan a fellebbezési határidő 1987. december 5. napján járt le. A fellebbezés előterjesztésére ezzel szemben csak a fellebbezési határidő eltelte után, 1987. december 11. napján került sor.
A fellebbezési határidő elmulasztását az igazolási kérelemben előadottak nem indokolják. Az alperes megfelelő jogi képviselettel rendelkezik. A jogi képviseletre is tekintettel az alperestől elvárható volt, hogy az eredményes pervitel érdekében a szükséges kárszámításokat még az elsőfokú eljárás során elvégezze, és a bizonyítékokat is összegyűjtse. Amennyiben az alperes ennek megfelelően jár el, a fellebbezés határidőben való benyújtásának nem lett volna akadálya. Ettől eltekintve a fél egyes dolgozóinak távolléte az eljárási határidő elmulasztását általában nem indokolja. A helyes eljárás szerint a tartósan távollévő dolgozók helyettesítéséről gondoskodni kell. Megfelelő helyettesítés esetén a szükséges számítások elvégezhetők és a bizonyítékok beszerezhetők lettek volna, még ha ezt az alperes az elsőfokú eljárás során nem is tette meg. Az alperes szerint is főkönyvelőjének táppénzes állománya még a fellebbezési határidőben megszűnt, és ezt követően már vállalati rendelkezés folytán volt távol. Amennyiben a főkönyvelő személye a fellebbezés elkészítéséhez valóban nélkülözhetetlen volt, az alperesnek módjában lett volna főkönyvelője részére olyan utasítást adni, amely utasítás mellett a fellebbezés határidőben való elkészítése és előterjesztése biztosítható.
A Pp 388. §-ának (1) bekezdése értelmében a fellebbezési határidő vétlen elmulasztása esetében van helye igazolásnak. A mulasztás vétlenségét azonban az alperes még csak nem is valószínűsítette.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp 240. §-ának (1) bekezdése alapján az igazolási kérelmet és az elkésett fellebbezést elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 32 150/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás