MK BH 1988/419
MK BH 1988/419
1988.11.01.
A munkáltató a dolgozó munkaviszonyát jogellenes kilépés címére csak abban az esetben tekintheti megszűntnek, ha a dolgozó a reá irányadó munkarend szerinti három egymást követő munkanapon át, igazolatlanul nem jelent meg a munkahelyén [17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 22. §].
A felperes 1971. február 18-től volt az alperes alkalmazottja portás munkakörben. 1986-tól 24/48 órás váltásban dolgozott. Ez azt jelentette, hogy 24 óra szolgálata után 48 óra volt a pihenőideje. 1987. szeptember 3-án, szeptember 9-ére és 12-ére, amely napok munkanapjai voltak, fizetés nélküli szabadságot kért, ezt az igényét azonban az alperes nem teljesítette. Miután ezeken a napokon nem jelent meg a munkahelyén, csak szeptember 15-én, a következő munkanapján jelentkezett szolgálatra, az alperes a munkaviszonyát 1987. szeptember 8. napjával megszűntnek tekintette.
A felperesnek a munkaviszony helyreállítása iránt előterjesztett kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította. Annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetet. Döntését a munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló 6/1986. (X. 18.) ME számú rendelettel módosított – 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 22. §-ában foglaltakra alapította, amely szerint, ha a dolgozó a munkahelyén egymást követő három munkanapon át, igazolatlanul nem jelenik meg, a munkaviszonyát a munkáltató jogellenes kilépés címén az utolsó munkában töltött nappal megszűntnek tekintheti. A mulasztás utólagos kimentése esetén, a dolgozó kérelmére, a munkaviszonyt helyre kell állítani.
A felperes igazolatlanul mulasztott, az, hogy szülei gondozása miatt ismételten fizetés nélküli szabadságot kívánt igénybe venni, nem kimentési ok, mert a fizetés nélküli szabadságot az alperes nem engedélyezte. A három munkanapot meghaladó igazolatlan távoléttel a felperes saját maga szüntette meg azonnali hatállyal a munkaviszonyát.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvásalapos.
A munkaügyi bíróság tévesen értelmezte a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 22. §-ában foglaltakat. A jogszabály szövege szerint annak a dolgozónak lehet a munkaviszonyát jogellenes kilépés címén megszűntnek tekinteni, aki a munkahelyén egymást követő három munkanapon át nem jelenik meg igazolatlanul. A rendelet munkanapot jelöl meg abból a megfontolásból, hogy egy adott munkaterületen az egyes dolgozók munkavégzési kötelezettségei különböző naptári napokra eshetnek. A dolgozók ugyanis gyakran nem azonos időbeosztásban dolgoznak az eltérő munkarend, a több műszakos beosztás vagy a váltószolgálat miatt. Ez utóbbi munkarendben végezte a munkáját a felperes. Tény, hogy a jogszabály által a munkaviszony jogellenes megszüntetése feltételeként megkövetelt három munkanap helyett csak két munkanapot volt igazolatlanul távol. Erre figyelemmel az alperes a munkaviszonyt nem tekinthette volna megszűntnek. (M. törv. II. 10 037/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás