KK BH 1988/424
KK BH 1988/424
1988.11.01.
Súlyos szabadságvesztés töltése alatt megvalósított, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés esetén a büntetés mellőzése [Btk. 28. §, 71. § (1) bek., 225. §; Be 213. § (1) bek. a) pont].
A katonai bíróság a jogerős szabadságvesztés büntetését töltő II. r. terhelt folytatólagosan, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt – mint visszaesőt – 6 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, és megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a II. r. terhelt a bíróság jogerős ítéletével a reá kiszabott 12 évi fegyházbüntetését töltötte, amikor megismerkedett a büntetés-végrehajtási törzsőrmester I. r. terhelttel. A II. r. terhelt kérésére az I. r. terhelt – hivatali kötelességének megszegésével – 5 db levelet és 5 db képes levelezőlapot vitt ki a büntetés-végrehajtási intézetből, s azokat postára adta, illetőleg a II. r. terhelt által megjelölt címre eljuttatta. Ezen felül két alkalommal összesen 3 db – szalámit, csokoládét, kávét, gyógyszert, illetőleg vitamin tablettákat tartalmazó – csomagot vitt be az intézetbe, és azokat a II. r. terheltnek átadta.
A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezések folytán a katonai bíróság ítéletét felülbírálva azt helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke által a katonai bíróság ítélete és a Legfelsőbb Bíróság végzése ellen a II. r. terhelt javára, a bűnösség kimondása és a büntetés kiszabása miatt emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa alaposnak találta.
A II. r. terheltnek a felbujtói tevékenysége csupán szívesség kérése folytán valósult meg, kérését pedig a főfelügyelői szolgálatot ellátó I. r. terhelt a helyzeténél fogva minden indok nélkül is megtagadhatta volna. Az igen súlyos tartamú szabadságvesztés büntetésre ítélt II. r. terhelt néhány levél és képeslap postára adásának, illetőleg a címzettekhez történő eljuttatásának kérése mellett, csomagban olyan kis mennyiségű élelmiszer, csokoládé és kávé bevitelét kérte a főfelügyelőtől, amelynek megvásárlására később már a büntetés-végrehajtási intézetben is lehetősége nyílt. Mindezeken túl pedig az egészségi állapotának megőrzése céljából vitetett be vitamintablettákat. Emellett tevékenysége a büntetési célok megvalósítását nem veszélyeztette. Ezért összességében a felbujtói minőségben megvalósított bűncselekménye már az elkövetés idején is oly csekély fokban jelentett veszélyt a társadalomra, hogy erre tekintettel a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen vele szemben. Az eljárt bíróságok viszont ezeket figyelmen kívül hagyva, a terheltet törvénysértően mondották ki bűnösnek, s alkalmaztak vele szemben büntetést.
Miután pedig az újabb szabadságvesztés folytán a korábbi jelentős tartamú szabadságvesztésből sem bocsátható feltételes szabadságra – ami így több évi szabadságvesztést jelentene –, ez a terhelttel szemben a büntetés célján túlmenő hátrányként jelentkezik.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a kifejtettekre tekintettel a törvényességi óvást alaposnak találva megállapította, hogy a katonai bíróság ítélete, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság végzése a II. r. terhelt tekintetében a bűnösség kimondása, és a büntetés kiszabása miatt törvénysértő, ezért e részükben azokat a Be 290. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, s az ellene indított eljárást a Btk. 28. §-ára figyelemmel, a Be 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megszüntette, és a Btk. 71. §-ának (1) bekezdésében írt kötelező törvényi rendelkezés folytán megrovásban részesítette. (Eln. Tan. Kat. Törv. 90/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás