BK BH 1988/438
BK BH 1988/438
1988.12.01.
Kisgyermek megölése esetén a különös kegyetlenséggel elkövetés megállapítása [Btk. 166. § (2) bek. d) pont].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 8 évi börtönbüntetésre, és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A vádlott házasságából 2 gyermek született, közöttük a sértett kislány. E gyermeket még abban az évben állami gondozásba vették, 3 évesen került vissza szüleihez, érzelmileg nyugodt, kiegyensúlyozott gyermekként. A családi környezetbe azonban nem tudott zökkenőmentesen beilleszkedni, és a vádlottat – a gyermek anyját – a felmerülő problémák a gyermek ellen fordították. Mind gyakrabban megverte, egy ízben pedig olyan durván megcsavarta jobb lábát, hogy az eltörött.
A vádbeli napon a vádlott ideges állapotban kétszer nagy erővel arcul ütötte a kislányt, aki ettől a kb. fél méterre levő ágy sarkába ütötte a fejét. A vádlott ezután nyomban felkapta, és nagy erővel a mellette levő heverőre vágta úgy, hogy a gyermek a falba ütötte a tarkóját. Ezután ledobta őt a földre, majd cipőjével többször fejbe, illetőleg gyomron rúgta. A rugdosás következtében a gyermek a szemközti ágyig került. Amikor észrevette, hogy a férje hazaérkezett, ágyba tette a gyermeket és betakarta. A vádlott férje fedezte fel, hogy a gyermek nem ad életjelt, és orvosért ment.
A vádlott bántalmazásai következtében a sértett meghalt.
A megyei bíróság a tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény jogi minősítését illetően, amikor azt a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alapesetnek tekintette.
A vádlott a tényállásban részletezett, a 3 éves, magatehetetlen, neki teljesen kiszolgáltatott gyermekével szemben a cselekményét az átlagosat lényegesen meghaladó rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, féktelen indulattal hajtotta végre. Kisgyermekét durva módon ütlegelte, rugdosta, bántalmazta.
A Legfelsőbb Bíróság a 15. számú Irányelvében rámutatott az emberölés különös kegyetlenséggel elkövetése megállapításának szempontjaira, hangsúlyozva, hogy ilyenkor elsődlegesen az emberiességi és erkölcsi szempontoknak van meghatározó szerepe. Az emberi élet kioltása önmagában is kegyetlen cselekmény, a különös – tehát ezt meghaladó – kegyetlenség azokra az esetekre utal, amikor az elkövető a bűncselekményt a tárgyi oldalról nézve rendkívül embertelenséggel vagy az alanyi oldalról tekintve az átlagot lényegesen meghaladó testi és lelki gyötrelmet okozva valósítja meg.
Ezek a tárgyi és alanyi körülmények az adott esetben kivétel nélkül fennállottak. A vádlottól nem én-idegen cselekmény elkövetése és az azt követő magatartása arra utal, hogy tudata a véghezvitel időpontjában átfogta az elkövetés különös kegyetlenségét.
Ezekre a körülményekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a cselekmény jogi minősítését megváltoztatva a vádlott cselekményét a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősítette.
A büntetés mértékét érintő fellebbezések közül a Legfelsőbb Bíróság a súlyosításra irányuló fellebbezést is alaposnak találta.
Tekintettel a vádlott fiatalabb korára, neveltetési körülményeire, diszharmonikus személyiségszerkezetére és további egy gyermekes családos állapotára, valamint beismerésére, a Legfelsőbb Bíróság a vagylagosan meghatározott büntetési nemek közül a határozott tartamú szabadságvesztés alsó határában (10 évi fegyház) állapította meg a szabadságvesztés tartamát, amelyet a Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében, fegyházban kell végrehajtani. (Legf. Bír. Bf. II. 1222/1987. szám).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás