BK BH 1988/439
BK BH 1988/439
1988.12.01.
A hamis tanúzásra felhívás vétsége nem valósulhat meg az alapcselekmény elkövetőjéhez irányzott felhívással [Btk. 242. §].
Az első fokon eljárt megyei bíróság az I. r. és a II. r. vádlottakat – egyéb bűncselekményeken felül – 1-1 rb. büntető ügyben hamis tanúzásra felhívás vétségében is bűnösnek mondotta ki.
Az ezzel összefüggésben megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott, a mgtsz szakcsoportjának elnöke valótlanul azt igazolta, hogy a II. r. vádlott, a vállalat vezetője anyagokat adott el a szakcsoportnak. Ilyen módon – minthogy a kifizetés is megtörtént – 132 582 forint kárt okoztak. Az ezzel összefüggésben megindult vizsgálat kapcsán arra kérték a VII. r. vádlottat – aki ugyancsak részese volt az ezzel kapcsolatos cselekménynek –, hogy az esetleges rendőrségi meghallgatásuk esetén valótlan tartalmú nyilatkozatot tegyen. A VII. r. vádlott ezt megtagadta, és a nyomozó hatóság előtt a valóságnak megfelelő vallomást tett.
Az elsőfokú bíróság a VII. r. vádlottnak hamis tanúvallomás megtételére való felkérését tévesen rótta büntető ügyben hamis tanúzásra felhívás vétségeként az I. r. és a II. r. vádlottak terhére.
A bírói gyakorlatban töretlenül érvényesülő elv, hogy az utóbb említett bűncselekményt nem lehet megvalósítani az anyagi jog (Btk. 19. §) szerinti elkövető-társ felé irányozott tevékenységgel. Ebből következően az alapcselekmény egyik elkövetőjének a másik elkövetőhöz a vizsgálat megindulásakor intézett rábírási tevékenysége sem valósítja meg a hamis tanúzásra felhívást, és azt, hogy az adott ügyszakban elkövetett rábírás bűncselekmény-e, semmiképpen sem lehet a később bekövetkezett perjogi helyzettől, nevezetesen attól függővé tenni, hogy utóbb a címzett ellen az ügyész vádat emel-e, vagy esetleg külön eljárásban emel vádat.
A Btk. 242. §-ában meghatározott vétség az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények körébe tartozik, és jellegénél fogva nem az alapcselekmény elkövetőjének, hanem a kívülálló személynek a hamis vallomása ellen kívánja az igazságszolgáltatás érdekeit védeni (BJD 740. sz.). Minthogy egyébként a vétség megvalósulásának nem feltétele, hogy már folyamatban legyen az eljárás, amelyben a célba vett személynek tanúskodnia kellene, tehát akkor is megállapítható, ha az elkövetése idején az ügy még nem indult meg (BJD 3593 sz.), így az adott elkövetés körülményeihez képest az I. és II. r. vádlottnak a VII. r. vádlotthoz – mint elkövető-társhoz – intézett felhívása, az irányába történt ráhatása nem vonható a Btk. 242. §-a körébe.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az említett vádlottakat a hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt ellenük emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. (Legf. Bír. Bf. II. 860/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás