GK BH 1988/44
GK BH 1988/44
1988.02.01.
A vasúti fuvarozó a nemzetközi vasúti fuvarozási szabályzattól eltérő szerződés megszegéséért a polgári jog általános szabályai szerint felelős [Ptk. 318. § (1) bek.; 114 058/1966. I/8. E (KK. 25.) hirdetménnyel közzétett megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SzMGSz) 3. cikk 2. § 2. pont].
A felperes keresetében 210 726 Ft és annak 1985. április 14. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20 %-os kamata megfizetésére kérte kötelezni a vasúti fuvarozó alperest fuvardíj visszafizetése címén. Előadta, hogy nemzetközi szerződés alapján 1984. évben folyamatosan érkezett papírfa-küldemény egy mezőgazdasági termelőszövetkezet részére. Az alperes záhonyi üzemigazgatósága, a felperes és a termelőszövetkezet között 1983. április 22-én létrejött megállapodás szerint a vasút vállalta, hogy a küldeményeket a széles nyomtávú vasúti kocsikban továbbítja a tornyospálcai átrakóba. E megállapodás ellenére azonban az alperes az áru egy részét normál nyomtávú vasúti kocsikba rakta át, majd elszámolta az ezzel kapcsolatos költségeket, és leemelte azokat a felperes számlájáról.
A felperes álláspontja szerint az alperes megszegte a felek közötti megállapodást, ezért a fuvardíj-különbözet és a járulékos költség címén leemelt összeget köteles visszafizetni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal védekezve, hogy az SzMGSz 3. cikk 2. §-ának 2. pontja alapján jogszerűen számította fel és emelte le a perbeli összegeket, ezért annak a visszafizetésére irányuló igény megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte, lényegében megismételve a védekezésében foglaltakat.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a per anyaga és a fellebbezési tárgyalás alapján megállapította, hogy a széles-nyomtávú vasúti pálya a tornyospálcai állomásig vezet, ezért nincs akadálya annak, hogy Záhonyból átrakás vagy kerékcsere nélkül továbbítsák a széles-nyomtávú vasúti kocsikat a tornyospálcai állomásra. Az 1983. április 22-i megállapodás is ennek megfelelően jött létre, és azt célozta, hogy részben a vasút átrakási tevékenységét, részben a fuvarozási költségeket csökkentse. A megállapodást a termelőszövetkezet és a vasút záhonyi üzemigazgatósága írta alá, de ennek alapján a felperes záhonyi kirendeltsége az SzMGSz fuvarleveleken minden esetben fel is tüntette, hogy az árut a tornyospálcai átrakóba széles-nyomtávú vasúti kocsiban továbbítsák.
Az alperes megszegte a megállapodást akkor, amikor a keresetlevélhez mellékelt SzMGSz fuvarlevéllel érkezett küldeményeknél normál nyomtávú vasúti kocsikba történő átrakást rendelt el, ezért az ezzel felmerülő többletkülönbségeket nem háríthatja át sem a felperesre, sem a termelőszövetkezetre. A vasútnak, mint fuvarozónak jogában áll az SzMGSz 3. cikk 2. §-ának 2. pontjában foglaltaktól szerződéssel eltérni, mint ahogy a perbeli ügyben is történt, és amennyiben szerződésszegést követ el, úgy azért a Ptk. 318. § (1) bekezdése szerint kártérítési felelősség terheli.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtetteknek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás részbeni kiegészítésével a Pp 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 764/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás