BK BH 1988/441
BK BH 1988/441
1988.12.01.
Rendbírság alkalmazása a mulasztó tanúval szemben mérlegelési jogkörbe tartozó döntés [Be 113. § (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság büntető ügyben B. Z.-t tanúként idézte. Az idézést a bíróság a tanúnak az ideiglenes lakására, munkásszállóra rendelte kézbesíteni.
Az idézést a postai kézbesítő először 1988. február 12. napján kísérelte meg kézbesíteni. Tekintettel arra, hogy a tanút nem találta otthon, az „1” jelű értesítést hagyta ott. Az értesítést a tanú átvette, majd a postahivatalban érdeklődött a küldemény iránt. Érdeklődésére azt a felvilágosítást kapta, hogy a kézbesítést ismételten megkísérlik. Ezt követően a postai kézbesítő az idézést 1988. február 15. napján ismételten megkísérelte kézbesíteni. A tanút azonban újból nem találta ideiglenes lakásán.
Ezért az idézés a hivatalos küldemények kézbesítésére vonatkozó szemtanú azt az elkövetkező öt munkanap alatt nem vette át, a posta az idézést „Nem kereste” jelzéssel a bírósághoz visszaküldte.
Ezt követően a tanú a tárgyaláson nem jelent meg. Ezért a bíróság a tanát 1000 forint rendbírsággal sújtotta.
A végzés ellen a tanú nyújtott be fellebbezést, kérve a rendbírság elengedését. Fellebbezésében előadta, hogy a postai értesítésre a postahivatalban érdeklődött a küldemény iránt, azt azonban részére nem tudták átadni, és azt közölték, hogy az ismételt kézbesítést megkísérlik. Ezt követően azonban a küldeményt hiába várta, az nem érkezett meg. Így a tárgyalásra szóló idézésről nem tudott, és önhibáján kívül nem jelent meg a tárgyaláson.
A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a rendbírság mellőzését indítványozta.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Kétségtelen, hogy a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint a bírósághoz „Nem kereste” jelzéssel visszaérkezett idézést szabályszerűen kézbesítettnek kell tekinteni.
Hasonlóképpen tény, hogy a Be 113. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent tanú rendbírsággal sújtható. E jogszabályi rendelkezésben biztosított lehetőség a büntetőeljárásban előírt kötelezettség teljesítése kikényszerítésének eszköze, de egyben az állampolgári fegyelemre nevelés eszköze is.
Az idézéssel szembeni mulasztás esetére biztosított rendbírság kiszabási lehetőség azonban csupán lehetőség, nem kötelező rendelkezés. Alkalmazása mérlegelési jogkörbe tartozik, és a mulasztás súlyosságának, körülményeinek vizsgálatától függ.
Az adott esetben megállapítható, hogy a tanú lépéseket tett az idézés átvétele érdekében. Csupán félreértés folytán nem került részére kézbesítésre az idézés. Így nem jutott tudomására a tárgyalás időpontja, és ezért nem jelent meg azon.
A rendbírság kiszabásánál továbbmenően nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a tárgyalás a tanú jelenléte nélkül is megtartható és az ügy érdemben befejezhető volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a tanúval szemben rendbírság kiszabása nem indokolt, nem szükséges az adott körülmények között.
Ezért az elsőfokú bíróság végzését a Be 260. §-a alapján, figyelemmel a Be 269. §-ának (4) bekezdésében írtakra, megváltoztatta, és a tanúval szemben a rendbírság kiszabását mellőzte. (Legf. Bír. B. IV. 364/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás