PK BH 1988/445
PK BH 1988/445
1988.12.01.
A nagyobbik gyermek javára túlfizetett összeg a még tartásra szoruló másik gyermek részére járó folyamatos tartásdíjba nem számítható be [Ptk. 296. § (1) bek., 297. § (1) bek., 362. §; PK 207. sz.].
A peres felek házasságából 1969. augusztus 3-án Klára, 1971. december 25-én Ákos nevű gyermekek születtek. A házasságot a bíróság felbontotta, mindkét gyermeket az anyánál helyezte el, és a jelen per felperesét arra kötelezte, hogy gyermekenként a mindenkori jövedelmének 20 %-át, legalább azonban havi 750 forint tartásdíjat fizessen meg.
A felperes az 1987. január 20-án előterjesztett keresetében a Klára nevű gyermekkel szemben fennálló tartási kötelezettségének a megszüntetését kérte. Előadta, hogy jelenlegi házasságából 1983. május 15-én gyermeke született, tudomására jutott továbbá, hogy Klára 1985. júniusában a tanulmányait abbahagyta, ilyen körülmények között pedig munkavégzésre képes, önálló kereset megszerzésére alkalmas, tehát a tartásdíjra már nem szorul rá.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozott arra, hogy bár leánya a szakközépiskolából elégtelen tanulmányi eredménye miatt kimaradt, az 1986/1987. tanévben a Dolgozók Esti Iskolájának levelező tagozatára járt, majd mikor onnan is kibukott, gépíró tanfolyamra jelentkezett. 1987. szeptemberétől beiratkozott az Ipari Szakmunkásképző Intézetbe, ahol fodrászipari tanuló. Pályamódosítása miatt nem létesített munkaviszonyt.
A városi bíróság által beszerzett iratok nem bizonyították, hogy a gyermek tanulmányait folyamatosan végezné, ezért a bíróság ítéletével a felperesnek az 1969-ben született Klára nevű gyermekkel szemben fennálló tartási kötelezettségét 1986. július 1. napjától megszüntette. Az 1971-ben született Ákossal szembeni tartási kötelezettségét nem érintette. Felhívta a felperes munkáltatóját, hogy a korábbi ítélet alapján Klára tartására levonást ne eszközöljenek, egyben úgy rendelkezett, hogy „az 1986. július 1. napjától a Klára utónevű gyermek után levont gyermektartásdíj összegét a folyó tartásdíjakba havi 200 forintos részletekben rendeli beszámítani”. A beszámítás tehát értelemszerűen az Ákos után fizetendő tartásdíj összegét csökkenti.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a 16. életévét betöltött gyermektől már a Dolgozók Esti Gimnáziumának levelező tagozatán, illetve a gépíró tanfolyamon végzett tanulmányai idején is elvárható lett volna, hogy munkát vállaljon, és tartását legalább részben biztosítsa, a 18 életévének betöltését követően megkezdett tanulmányokkal járó terhek és kiadások pedig a felperesre nem háríthatók át.
A jogerős ítéletnek a túlfizetett tartásdíj beszámítással történő visszatérítésére kötelező rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki másnak a rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. A 362. § azonban kimondja, hogy az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik, vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg.
Az adott esetben nem volt vitás, hogy a kérdéses időszakban, a gyermek munkaviszonyban nem állott, önálló keresettel nem rendelkezett, így nem kétséges, hogy a felperes által fizetett tartásdíjat az alperes a gyermek létfenntartására fordította. Ezért a tartás jogcímén juttatott és tartás céljára felhasznált vagyoni előny visszafizettetésére lehetőség nincs.
A visszakövetelési jog önálló érvényesítésének a tilalma viszont nem zárja ki a jogalap nélkülivé vált fizetésnek beszámítás útján való érvényesíthetőségét, feltéve, hogy a beszámítás törvényi feltételei fennállnak. A Ptk. 297. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis túlfizetés esetén a tartási követeléssel szemben is lehetőség van a beszámításra, ami a bírói gyakorlat szerint azt jelenti, hogy a túlfizetett összeget a kötelezett a tartásdíj később esedékes részleteibe számíthatja be (PK 207. számú állásfoglalás).
A jelen esetben azonban beszámításnak azért nincs helye, mert a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése a kötelezettet a jogosulttal szemben fennálló követelésének beszámítására jogosítja fel. A felperes tartási kötelezettsége pedig a két gyermekkel szemben külön-külön áll fenn, annak ellenére, hogy az utánuk megállapított tartásdíjat egységesen az őket gondozó szülő részére kell megfizetni. A nagyobbik gyermek javára túlfizetett összeg tehát a még tartásra szoruló másik gyermek részére járó folyamatos tartásdíjba nem számítható be, mert különböző jogosultakról van szó, és emellett az a tartásdíj létfenntartást szolgáló rendeltetését is sértené.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a törvényességi óvással támadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és a túlfizetett tartásdíj beszámítását mellőzte. (P. törv. II. 20 522/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás