PK BH 1988/447
PK BH 1988/447
1988.12.01.
Jogellenes államigazgatási intézkedés következtémen megszüntetett szolgálati beosztásból fakadó előnyök elvesztése miatt érvényesített kárigény [Ptk. 349. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás lényege a következő.
A felperes helyi termelőszövetkezetnél dolgozott mezőőri munkakörben. Beosztásánál fogva sörétes vadászlőfegyver viselésére volt feljogosítva. N. Gy. rendőr főtörzsőrmester, körzeti megbízott jelentése alapján a felperes ellen szabálysértési eljárás indult azért, mert a felperes 1983. szeptember 20-án délelőtt 10 órakor a körzeti megbízott hivatalos helyiségében úgy jelent meg, hogy a nála levő lőfegyver be volt töltve és csukott állapotban volt. Ugyanaznap délután pedig úgy indult szolgálatba, hogy a fegyvert lakott területen betöltött és csukott állapotban viselte.
A körzeti megbízott jelentésében javasolta a fegyverviselési engedély visszavonását is részben a fenti esetre, részben pedig arra hivatkozással, hogy a felperes korábban is többször megszegte a fegyver használatára és viselésére vonatkozó előírásokat.
Az elsőfokú rendőrhatóság egyrészt a felperest „visszaélés lőfegyverrel” szabálysértés miatt 2000 forint pénzbírságra büntette, másrészt a fegyverviselési engedélyét külön határozattal visszavonta, és kötelezte a lőfegyver leadására. E határozatok ellen a felperes fellebbezett; a másodfokú rendőrhatóság azonban mindkét határozatot helybenhagyta, majd pedig a másodfokú jogerős határozatokat az alperes is helybenhagyta.
A jogerős szabálysértési határozatot helybenhagyó alperesi határozat ellen ügyészi óvást emeltek. Az óvás elbírálása során megállapítást nyert, hogy a felperes 1983. szeptember 20-án nem követhette el a terhére rótt szabálysértést, mert ugyanebben az időpontban egy másik rendőri szerv előtt tett más ügyben tanúvallomást. Erre tekintettel az alperes a szabálysértési eljárást megszüntette, és rendelkezett a 2000 forint pénzbírság visszautalásáról.
A felperest a fegyverviselési engedélynek visszavonása következményeként munkáltatója a mezőőri beosztásból leváltotta, és más munkakörbe helyezte változatlan fizetés mellett. A mezőőri munkakörrel együtt járó természetbeni és pénzbeni juttatásokat azonban nem folyósították részére. A felperes 1986. február 8-án nyugállományba vonult.
A felperes keresetében 99 099 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest, államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése jogcímén. Arra hivatkozott, hogy az alperes alkalmazottjának, N. Gy.-nek jogellenes magatartása folytán az 1983. szeptember 29-e és 1986. február 8-a közötti időben ilyen összegű jövedelemcsökkenése következett be. Ebben az időszakban ugyanis más munkakörbe helyezése folytán nem részesült a mezőőröket megillető természetbeni juttatásokban (mezőőri ruha, motorkerékpár használat), továbbá ezen időszak alatt mezőőrként jelentősen emelkedett volna a fizetése. A felperes keresetében összegszerűen meg nem jelölt ruhakopási díj, valamint a követelt teljes összeg után kamat megfizetését is kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása után meghozott ítéletében az alperest 22 248 forint megfizetésére kötelezte kártérítés jogcímén. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a bíróság megállapította, hogy a felperest a mezőőri beosztásából azért váltották le, mert az alperes alkalmazottja szolgálati tevékenysége ellátása során olyan tartalmú feljelentést tett a lőfegyvernek felperes által történő szabálytalan viselését illetően, ami nem bizonyult valónak. A felperesnél a más munkakörbe történt beosztása következtében jövedelem-kiesés keletkezett, aminek megtérítésére az alperes a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján köteles. A felperest ért kár összegét illetően a bíróság a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő szakvéleményét elfogadva állapította meg, hogy a felperes mind a pénzbeni, mind pedig a természetbeni juttatásokat figyelembe véve havi 776 forint olyan jövedelemtől esett el, ami okozati összefüggésben áll a mezőőri munkából történt leváltásával.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében a bíróság által megítélt 22 248 forintot a bércsökkenés összegeként elfogadta, egyéb kereseti igényeit (mezőőri ruha, motorhasználati díj, ruhakopási díj, kamat) azonban fenntartotta, és kérte az ítélet ennek megfelelő megváltoztatását.
Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés részben alapos.
Elöljáróban megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú ítéletet csak a fellebbezés keretei között vizsgálhatta, így nem érintette sem a jogalap kérdését, sem pedig a keresetveszteségnek az elsőfokú bíróság által megállapított mértékét.
A felperes fellebbezési kérelmei közül alapos a ruhakopási díj iránti igény. Amennyiben a felperes továbbra is kapta volna a mezőőri ruhát, úgy saját ruhájának kímélésével megtakarítást érhetett volna el. A saját ruhakopása által a felperest ért kár összegét a Legfelsőbb Bíróság – az általános élettapasztalatra is figyelemmel – mérlegelés alapján, mintegy 28 hónapra 5000 forintban állapította meg, felemelve ezzel az elsőfokú bíróság által megállapított kártérítés összegét.
A felperes egyéb fellebbezési kérelmei alaptalanok. A felperes összes többi igénye ugyanis olyan juttatások elmaradásával kapcsolatos, amelyek csak a mezőőri munkakörben járnak. Mivel a felperes ténylegesen nem mezőőri feladatokat látott el, ezek a mezőőri munkakörhöz kapcsolódó természetbeni és pénzbeni juttatások őt már nem illették meg. Így nem jár a felperes részére azoknak a ruháknak az ellenértéke, amelyeket ennélfogva nem kapott meg. A lehordási idő előtt nála maradt ruhák arányos értékével pedig – mivel azok már nem illették meg – gazdagodott volna, így erre nézve helyesen alkalmazott vele szemben levonást a munkáltató. Ugyanezen okból indokolt volt a motor árával való megterhelése is. E körben tehát a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezéseit.
Alaposnak találta viszont a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a kamat iránti igényét. Az elsőfokú bíróság a kamatról elmulasztott rendelkezni, holott erre nézve kifejezett kereseti kérelme volt a felperesnek. A felperest a megítélt kártérítési összeg után a törvényes mértékű késedelmi kamat megilleti, ezért ennek megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság kötelezte az alperest. A kamatfizetési kötelezettség kezdetéül középarányos időpontot jelölt meg a Legfelsőbb Bíróság.
A felperes fellebbezése részben eredményre vezetett, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp 81. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes javára fellebbezési eljárási részköltség megfizetésére is. (Legf. Bír. Pf. III. 21 128/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás