PK BH 1988/448
PK BH 1988/448
1988.12.01.
Szabadságvesztés büntetés végrehajtása során az elítéltet ért kár megtérítésének szabályai [1979. évi 11. sz. tvr.. 35. § (1) és (2) bek].
A felperest, aki szabadságvesztés büntetését töltötte, a Büntetésvégrehajtási Intézet asztalos műhelyében munkavégzés közben baleset érte. A baleset során bal szeme megsérült.
A felperes kártérítési igényével a büntetés-végrehajtási intézethez fordult. A Budapesti Fegyház és Börtön parancsnoka határozatával a kárigényt elutasította. A határozatot, a felperest képviselő ügyvédi munkaközösség részére 1986. augusztus 7-én kézbesítették. A felperes az elutasító határozat ellen 1986. szeptember 3-án nyújtott be fellebbezést. Igazolási kérelem benyújtására szólították fel, majd az igazolási kérelmet elutasították. Az elutasító határozatot az IM büntetés-végrehajtás országos parancsnoka helybenhagyta.
A felperes ezután nyújtott be keresetet, amelyben a balesettel kapcsolatos kárai megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint sérült szemével azóta sem lát. Nem vagyoni kártérítés, illetve általános kártérítés címén 500 000 forintot igényelt, és havi 5500 forint járadékot követelt.
Alperesként az Igazságügyi Minisztérium által képviselt Büntetésvégrehajtási Intézet Országos Parancsnokságát jelölte meg.
Az alperes a keresetlevélnek idézés kibocsátása nélküli elutasítását kérte a Pp 130. §-ának j) pontjára hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A végzés indokolása szerint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. tv. 72. §-ának (2) bekezdése alapján csak akkor lehet keresetet előterjeszteni, ha a felperes az államigazgatási eljárásban fellebbezési jogát kimerítette. A felperes kárigényének kérdésében az 1979. évi 11. számú tvr. 35. §-ának (1) bekezdése alapján másodfokú határozat nem született, csak az igazolási kérelem kérdésében döntöttek, mely kérdésben nincs bírósági út. Ezért az elsőfokú bíróság a Pp 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint határozott.
A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a keresettel csak a másodfokú érdemi államigazgatási határozatot lehet megtámadni. Az igazolási kérelmet pedig indokoltan utasították el.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1979. évi 11. számú tvr. (a továbbiakban: BV tvr.) 35. §-ának (1) és (2) bekezdése szabályozza az elítéltet a szabadságvesztés büntetés végrehajtása során ért kárért fennálló felelősséget.
A (2) bekezdés a kártérítési igény érvényesítésére sajátos eljárást rendel, amelynek során a büntetés-végrehajtási intézet határozatot hoz a kártérítési igény elismeréséről vagy elutasításáról. E határozat ellen a BV tvr. a károsult részére fellebbezési jogot biztosít. A BV tvr. szövegéből azonban nem következik, hogy itt államigazgatási eljárásról van szó, ennélfogva az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok alkalmazására sem kerülhet sor. Tévesen hivatkoztak tehát az eljárt bíróságok az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. tv. 72. §-ának (2) bekezdésére.
Mindebből pedig az következik: nem eredményez jogvesztést az, hogy az elkésetten benyújtott fellebbezést a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága elutasította. Ilyen jogvesztésre a BV tvr. ugyanis nem utal. Egyébként pedig helyesen állapítja meg a törvényességi óvás, hogy az igazolási kérelmet elutasító határozat lényegében a fellebbezés elutasításával azonos hatályú.
Tekintettel arra, hogy a jogszabály jogvesztést nem állapít meg, és a jogszabály nem állapítja meg azt sem, hogy csupán érdemi elutasító másodfokú határozat esetében lehet a bírósághoz fordulni, lehetőség van a perindításra akkor is, ha elkésettség miatt utasították el a fellebbezést.
A kifejtettekre tekintettel tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasították.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Bv tvr. 35. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadságvesztés végrehajtása során az elítéltet ért kárért az Igazságügyi Minisztérium a felelős. Sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem észlelte, hogy a felperes tévesen vonta perbe alperesként a Büntetésvégrehajtási Intézet Országos Parancsnokságát. A bíróságoknak ezt észlelniük kellett volna és lehetőséget biztosítani a felperesnek arra; hogy a kereset megfelelő módosításával azt az Igazságügyi Minisztériummal szemben terjessze elő és tartsa fenn.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 359/1988. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás