PK BH 1988/450
PK BH 1988/450
1988.12.01.
A vállalati gazdasági munkaközösségtől járó rendszeres jövedelem figyelembevételének szempontjai a gyermektartásdíj összegének megállapításánál [Csjt 69/C. §; 4/1987. (VI. 14.) IM sz. r. 10. és 45. §-a].
A peres felek házastársak voltak; házasságukból 1976-ban Péter, 1977-ben Gábor nevű gyermekeik születtek. A bíróság a felek házasságát felbontotta, azt az egyezségüket pedig, amely szerint az alperes a felperes elhelyezésébe került gyermekek tartására 1987. január 1-jétől kezdve a bérköltség, valamint az érdekeltségi rendelkezési alap terhére kifizetésre kerülő jövedelméből gyermekenként havi 20 %-os, 1300 forint alapösszegű tartásdíj fizetését vállalta, jóváhagyta.
A felperes 1987. június 8-án benyújtott keresete arra irányult, hogy a bíróság az alperest a vállalati gazdasági munkaközösségben kifejtett tevékenysége után kétszer részesült díjazásban, és abból a gyermek
Az alperes az írásbeli védekezésében arra hivatkozott, hogy a házasság felbontása óta a munkaközösségtől az annak keretében kifejtett tevékenysége kétszer részesült díjazásban, és abból a gyermek tartásához pénzzel és természetben is hozzájárult. Az 1987. július 10-re kitűzött tárgyaláson való részvételét külföldi munkavégzésre hivatkozással, azzal mentette ki, hogy – perben védekezni, illetőleg a felperessel egyezkedni kíván. Kérte ezért, hogy a bíróság a tárgyalást november 1. utáni időre halassza el, figyelemmel arra is, hogy az említett időpontig a vállalati gazdasági munkaközösségtől egyébként sem lesz jövedelme.
Az elsőfokú bíróság az alperes távollétében megtartott tárgyalás alapján hozott ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségtől járó jövedelméből 1987. július 1-jétől kezdődően a jövedelem kifizetésekor esedékes, gyermekenként havi 1900 forint tartásdíjat fizessen meg a felperes kezéhez, és felhívta a munkaközösség képviselőjét, hogy a megállapított gyermektartásdíjat az említett módon közvetlenül hajtsa végre. Ítéletének indokolása szerint a gyermekeket a háztartásában tartó felperesi anya jövedelme csekély, egyébként pedig a gyermekek a szülők együttélése esetén az alperesnek a munkaközösségtől járó jövedelméből az alperes által felajánlott összeget meghaladó mértékben részesülnek.
Az alperes elkésetten benyújtott fellebbezésének elutasítása folytán első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a bíróság, amikor a perbeli jogvita elbírálása során irányadó Csjt 69/C. §-ára és a 4/1987. (VI. 14.) IM számú rendelet 45. §-ára történt helytálló hivatkozása ellenére ezeket a rendelkezéseket mégsem alkalmazta. A bíróságnak ugyanis az a kötelessége, hogy a gyermektartásdíj mértékét egyéniesített módon, vagyis a tartásra köteles hozzátartozók (szülők) vagyoni, jövedelmi és személyi körülményeinek, továbbá a gyermekek tényleges szükségleteinek megfelelően állapítsa meg.
Az adott esetben a bíróság a döntése meghozatalánál kizárólag az alperesnek a vállalati gazdasági munkaközösségből származó jövedelméről beszerzett adatokat vette alapul, és jogszabálysértéssel mellőzte a 4/1987. (VI. 14.) IM számú rendelet 10. §-a (2) bekezdésének alkalmazását. A hivatkozott jogszabályhely értelmében a tartásdíj alapja elsősorban a tartásra kötelezett személy főállásban elért, a bérköltség terhére kifizetett összes munkabére, valamint az érdekeltségi, rendelkezési vagy más hasonló alap terhére kifizetett egyéb juttatása. A bíróság akkor járt volna el megfelelően, ha tisztázza, hogy a gyermekek a házassági bontóperben kötött egyezség alapján az alperes főállásból származó jövedelméből ténylegesen milyen összegű gyermektartásdíjban részesülnek, és ez a tartásdíj a gyermekeket gondozó felperes jövedelmi viszonyait is figyelembe véve fedezi-e a gyermekek szükségletét, vagyis alkalmas és elegendő-e a 12 és 11 éves fiúk indokolt szükségleteinek megfelelő kielégítésére. Vizsgálnia kellett volna – az alperes védekezésére figyelemmel – azt is, hogy az alperes a felperes által sem vitatottan milyen összeggel, illetőleg milyen természetbeni juttatásokkal járult hozzá önként az egyezségben vállalt kötelezettségén túlmenően a gyermekek tartásához. Az alperesnek a vállalati gazdasági munkaközösségtől járó rendszeres jövedelmét a hivatkozott igazságügyi miniszteri rendelet 10. §-ának (3) bekezdése értelmében csak akkor kell a gyermektartásdíj megállapításának alapjául venni, ha a (2) bekezdés szerint megállapítható összeg – a gyermekeket gondozó felperes jövedelmi viszonyait is figyelembe véve – a gyermekek szükségletét nem fedezi.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a kerületi bíróságnak a törvényességi óvással támadott ítéletét a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 275/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás