PK BH 1988/451
PK BH 1988/451
1988.12.01.
Magyar bíróság előtt személyesen eljáró külföldi felperes utazási és egyéb költségeinek megtérítése [Pp 75., 81.].
A felperes 1984. július 2-án Miskolcon elszenvedett közúti balesettel kapcsolatosan a személygépkocsijának károsodása, majd teljes meghibásodása miatt igényelt az alperestől felelősségbiztosítás alapján kártérítést. Kereseti kérelme először 75 700 svéd korona és ennek 1984. július 20-tól számított 20 %-os kamata, valamint a perköltségek megfizetésére irányult. Az alperes a követelés jogalapját elismerte, és az 1985. augusztus 6-án megtartott első tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy 17 500 svéd koronát hajlandó megfizetni, amelyből le kell vonni az eddig teljesített 50 000 forintot.
A felperes később keresetét 113 170 svéd koronára emelte fel.
Az elsőfokú eljárásban a felperes személyesen járt el: a már említett első tárgyaláson és az 1985. november 10-én megtartott második tárgyaláson is személyesen megjelent.
A felperes mindkét tárgyaláson való megjelenésivel kapcsolatos utazási és egyéb költségeinek megtérítésére is kérte kötelezni az alperest. Az alperes az első tárgyalással összefüggő költségeket 5160 svéd korona erejéig elismerte, azt azonban vitatta, hogy a felperesnek a további tárgyaláson való jelenléte indokolt volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 22 500 svéd koronát, ennek 1984. július 2-től járó kamatát, valamint 18 000 forintot, és annak 1984. július 7-től járó kamatát, továbbá 5160 svéd korona perköltséget.
Az elsőfokú bíróság az első tárgyaláson való megjelenés költségét az alperes elismerésére tekintettel ítélte meg. A második tárgyalással kapcsolatosan a felperes részéről 10 530 svéd koronában érvényesített költségigényt illetően kifejtette: „az első tárgyaláson tájékoztatta a felperest arról, hogy lehetősége van jogi képviseletét meghatalmazottal ellátni, így a rendkívül költséges, minden tárgyalásra való Magyarországra utazás elkerülhető. A felperes ennek ellenére magyarországi képviselőt nem hatalmazott meg, a következő tárgyaláson is személyesen jelent meg. A bíróság az ezzel kapcsolatos költségeket nem tekintette szükségszerűen indokoltan felmerült költségnek, ezért ezt a kereseti kérelmet elutasította”.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes a kereseti kérelmének megfelelő marasztalás, az alperes pedig az 5160 svéd korona perköltség tekintetében a felperes követelésének elutasítása iránt fellebbezett.
Az alperes fellebbezésében arra utalt, hogy a nagy összegű utazási költség a Pp 75. §-ának (1) bekezdése értelmében nem tekinthető a célszerű és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban felmerültnek, egyébként pedig a Pp 81. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint sem jár a túlnyomórészt pervesztes felperesnek perköltség. Perköltség megítélése esetén legfeljebb 1000 svéd korona illetheti meg a felperest.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 30 000 svéd koronára és kamatára, a perköltséget 10 320 svéd koronára felemelte.
A másodfokú bíróság a perköltséggel kapcsolatos döntését az alábbiakkal indokolta: „A Polgári Perrendtartás szabályai szerint az ügyfél a perrendszerű védekezés módját maga választja meg, nem lehetett tehát a felperest elzárni az első tárgyaláson való személyes megjelenéstől.
Ennek költsége tekintetében a felperes különböző nyilatkozatokat tett, a peradatokat a Pp 206. §-ának (1) bekezdése alapján mérlegelve a másodfokú bíróság a felperes által korábban megjelölt és részletesen indokolt 5160 svéd koronát, mint tényleges, indokolt költséget elfogadta.
Az első tárgyalás jegyzőkönyve a következő tárgyaláson való megjelenéssel kapcsolatos kioktatás tényét nem tartalmazza, de a tájékoztatástól függetlenül sem kötelezhető a felperes magyarországi jogi képviselő meghatalmazására. Kétségtelen, hogy a második tárgyaláson jelentős percselekményre került sor, s az alperes peren kívüli álláspontja igen távol állt a felperesi igénytől.
A fentiekre figyelemmel a felperes a Pp 75. §-ának (3) bekezdése alapján a második tárgyaláson való megjelenésével kapcsolatos, szükségképpen felmerült költségeire igényt tarthat, melynek összegszerűségét a másodfokú bíróság szintén 5160 svéd koronában állapította meg.
Az alperesi védekezésre figyelemmel arra utal a másodfokú bíróság, hogy a fenti, összesen 10 320 svéd koronára a felperes a pervesztesség-pernyertesség arányának figyelembevételével is igényt tarthat, mert az szükségszerű és jóhiszemű pervitel körében felmerült költség.”
A jogerős ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A törvényességi óvás a jogerős ítéletet csupán a perköltségre vonatkozó részében érinti, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a törvényességi óvás keretei között vizsgálta felül [Pp 274. § (2) bekezdése].
A Pp 75. §-a a perköltség fogalmáról, rendelkezik. A (3) bekezdés szerint, ha a fél meghatalmazottja nem ügyvéd, vagy ha a fél személyesen jár el, a meghatalmazott, illetőleg a fél részére munkadíj nem állapítható meg, de igényt tarthat az útiköltség, valamint a bíróság előtt való megjelenéssel szükségképpen felmerült keresetkiesés megtérítésére.
Azt, hogy a felmerült perköltséget kinek, milyen arányban kell viselni, a Pp 78-83. §-aiban foglalt rendelkezések szabják meg.
A másodfokú bíróság – ítéletének indokolásából kitűnően – félreértette a Pp 75. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezést, amikor annak olyan értelmet tulajdonított, hogy a tárgyaláson való megjelenéssel szükségképpen felmerült költségeire a felperes „a pervesztesség-pernyertesség arányának figyelembevételével is igényt tarthat, mert az szükségszerű és jóhiszemű pervitel körében felmerült költség.”
A Pp a költségnek a perköltséggé válása feltételéül szabja azt, hogy az a célszerű (és nem szükségszerű) és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban merüljön fel. Az ilyen körben a fél személyes megjelenésével kapcsolatos útiköltség stb. tehát perköltség, amelynek viseléséről a Pp idézett rendelkezései alapján kell a bíróságnak határoznia. Nincs olyan rendelkezés azonban, amely szerint ezek a költségek a felet a pernyertesség vagy pervesztesség arányától függetlenül megilletnék.
Tekintettel arra, hogy a felperes részben pernyertesnek bizonyult, a perköltség viselésére a Pp 81. §-ában foglalt szabályok az irányadók.
A Pp 81. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a részleges pernyertesség esetében a bíróság a perköltség felől a pernyertesség arányának, valamint az egyes felek által előlegezett költségek összegének figyelembevételével határoz.
A 81. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerű megállapítása bírói mérlegeléstől függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítélt ugyan meg, de a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan eltúlzottnak.
A felperes módosított kereseti kérelme 113 170 svéd korona kártérítés megfizetésére irányult, a bíróság a jogerős ítéletben 30 000 svéd korona megfizetésére kötelezte az alperest. A felperes pervesztességének aránya tehát jelentős, a követelt összeg azonban mégsem minősíthető nyilvánvalóan túlzottnak, figyelemmel arra is, hogy a felperes olyan gépkocsi károsodásával kapcsolatban érvényesített igényt, amely magyarországi forgalomban nem kapható, tehát értékének megállapítása nehézségekbe ütközik. Mérlegelni kellett azt is, hogy a felperes a gépkocsit külföldön bontásra adta el, tehát azt a per során már nem lehetett megvizsgálni és megtekinteni.
Mindebből pedig az következik, hogy a felperest csak az alperes terhére megállapított marasztalási összeg arányában illeti meg perköltség a Pp 81. §-ának (2) bekezdése értelmében, amelyet a Legfelsőbb Báróság 1000 svéd koronában határozott meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezését a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte; az elsőfokú bíróság ítéletének ugyanezt a rendelkezését részben megváltoztatta és az alperes által fizetendő elsőfokú perköltséget 5160 svéd koronáról 1000 svéd koronára szállította le. (P. törv. III. 21. 163/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás