GK BH 1988/453
GK BH 1988/453
1988.12.01.
Bár a felelős őrző a jogosult költségére és veszélyére köteles a dolgot őrizni, az elállási jogát gyakorló gazdálkodó szervezet kártérítési felelősségét meg kell állapítani, ha felelős őrzésének ideje alatt a nála maradt berendezés megfelelő tárolásáról, állagának megóvásáról nem gondoskodik [Ptk. 196. § (1) bek., 300. § (1) bek., 319. § (3) bek., 320. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy 350 000 Ft-ot és ennek 1986. március 1-jétől évi 20 % kamatát fizesse meg a felperesnek, a felperest pedig a II. r. alperes javára 254 000 Ft-ban és ennek 1986. január 1-jétől évi 20 % kamatában marasztalta. A teljes perköltség viselésére az I. r. alperest kötelezte. Ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperes az I. r. alperessel kötött szerződésben 350 000 Ft vállalkozói díj ellenében 1 db négybélyeges alagút-beömléses automata üzemű szerszám tervezésére, gyártására vállalkozott. A felperes a szerszám tervét elkészítette, azt konstrukciós szempontból az I. r. alperes megfelelőnek találta. A terv alapján a szerszámot 280 000 Ft vállalkozói díj ellenében a II. r. alperes gyártotta le. Az 1985. december 13-án megtartott próbán a szerszám kifogástalanul működött. A szerszám hibái az I. r. alperesnél történt szakszerűtlen használat és tárolás miatt következtek be. A vállalkozási szerződést tehát mind a felperes, mind a II. r. alperes megfelelően teljesítette, ezért a vállalkozói díjra jogszerűen tartottak igényt.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és az arra alapított döntés helyességét. Előadta, hogy többszöri sikertelen szerszámpróba után tagadta meg a szerszám átvételét, és hívta fel a felperest annak elszállítására, majd végül elállt a szerződéstől. A szerszám nem felelt meg a szerződéses kikötésnek, a próba eredménytelenségét az 1986. május 6-i jegyzőkönyv bizonyítja. Az ítéleti döntés alapjául szolgáló, 1985. december 13-i szerszámpróbán nem vett részt. Ott a szerszámot a felperes minősítette és találta megfelelőnek. A szakértő a sikertelen próba után egy évvel vizsgálta meg a berendezést, kipróbálás hiányában véleményét csak feltételezésekre alapíthatta. A szerszámot 1986. májusában a felperes rendelkezésére bocsátotta, így a felperest terheli a felelősség amiatt, hogy megfelelő kezelés hiányában a szerszám működésképtelen. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes pervesztessége ellenére őt kötelezte a II. r. alperes költségei viselésére.
A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Állította, hogy szerződésszerűen teljesített, ezért a vállalkozói díj megilleti, a szerszám időközbeni megrongálódásáért pedig az I. r. alperes felelős.
A fellebbezés túlnyomórészt alapos.
Az elsőfokú bíróság széles körű tanú- és szakértői bizonyítást folytatott le, okiratokat szerzett be, a tényállást azonban hiányosan állapította meg, és ezért jogi következtetése a felperes keresetének alaposságát illetően nem volt helytálló. Az I. r. alperes fellebbezése a felperes és a II. r. alperes jogviszonyát elbíráló ítéleti rendelkezést nem érintette, ennek ellenére a Pp 389. §-ának (2) bekezdésére tekintettel ebben a körben is felül kellett bírálni az elsőfokú ítéletet.
Az elsőfokú eljárásban beszerzett bizonyítékok mérlegelésével és a bizonyítás anyagának a fellebbezési eljárásban történt kiegészítésével a Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául a következőkkel kiegészített és helyesbített tényállást fogadta el.
A felperes és a II. r. alperes közreműködésével 1985. december 13-án lefolytatott, sikeresnek minősített szerszámpróba után az I. r. alperesnél megtartott próbák nem voltak eredményesek. Emiatt két ízben szállította vissza a felperes javításra a szerszámot. A vállalkozói díj fizetését a felek a sikeres próbához kötötték. Mindezeket bizonyítják az I. r. alperes által becsatolt szállítólevelek, valamint az I. r. alperes 1986. április 17-i levele, melyben a teljesítésre május 9-i póthatáridőt tűzött, közölve, hogy május 30-a után érdekmúlás miatt a szerszámot nem veszi át.
A fentieket megerősíti a felperesnek a fellebbezési eljárásban csatolt, a II. r. alpereshez intézett, 1986. április 17-i keltezésű levele. A kitűzött póthatáridőn belül került sor az 1986. május 6-i újabb szerszámpróbára, melyet a szakmai szokásoknak megfelelően a felperes dolgozói folytattak le. Ezt bizonyítja C. F. és F. J. tanúvallomása is. A próbát az I. r. alperes eredménytelennek minősítette, és több minőségi kifogást jelentett be, amelyek a szakértői vélemény és I. D. ezzel összhangban álló tanúvallomása szerint – a szerszám és a fröccsgép rádiusza eltérésének kivételével – fröccsöntési- gépbeállítási, technológiai hibákból is adódhattak. A rádiusz eltérést a felperes képviseletében a próbán jelenlévő B. G. sem vitatta, ettől eltekintve azonban a szerszámból kieső munkadarabokat megfelelőnek minősítette. A sikertelen szerszámpróba miatt az I. r. alperes a szerszám átvételét megtagadta. I. D. és B. G. tanúk ezzel szemben azt állították, hogy a szerszámot az I. r. alperes átvette, és annak visszaszállítását nem kérte. Ennek azonban ellentmondott a felperes osztályvezetőjének, I. D.-nak a II. r. alpereshez 1986. július 25-én intézett levele, amelyben azt közölte, hogy az I. r. alperes a szerszámot minőségi kifogások miatt nem veszi át. A felperes az említett szerszámpróba után annak eredményéről a II. r. alperest – B. G. tanúvallomása szerint – nem értesítette, az I. r. alperestől a szerszámot nem szállította el, de nem is javította. Az I. r. alperes írásban, a per megindulása után 1986. november 10-i keltezésű elállásnak minősülő levelében kérte annak elvitelét. Az 1987. áprilisában megtartott szakértői szemlén az igazságügyi műszaki szakértő megállapította, hogy a szerszám kidobói a korrózió miatt gyakorlatilag használhatatlanok, a szerszámra a műanyag ráégett és felületi sérülések is láthatók. Mindez a gondatlan használatra, illetve tárolásra vezethető vissza. A javítás költsége a gyártási költség 30-35 %-át tenné ki.
Az irányadó tényállás szerint a vállalkozási szerződés teljesítése a Ptk. 396. §-ának megfelelően próbával történt. A szerszám – a szakértői véleményből kitűnően – a II. r. alperes teljesítésekor megtartott próbán kifogástalanul működött, ezt a felperes a felvett jegyzőkönyvben maga is elismerte. A II. r. alperes tehát a felperes részére szerződésszerűen teljesített, őt a kikötött vállalkozói díj a Ptk. 389. §-a alapján megillette.
Az I. r. alperesnél a felperes eltérő típusú gépen próbálta ki a szerszámot, melynek beömlő rádiusza nem egyezett meg a fröccsgép rádiuszával. Az ekkor készült próbadarabok, melyeken a készítés dátumát F. J. alperesi művezető megjelölte, a szakértői vélemény szerint rosszabb minőségűek voltak a decemberi próbadaraboknál. A próbáról felvett jegyzőkönyvből, a tanúvallomásokból és a szakértői véleményből tehát az következik, hogy az I. r. alperesnél tartott próbák – ma már pontosan meg nem állapítható okokból – nem voltak sikeresek, tehát a felperes részéről a teljesítés nem történt meg, továbbra is késedelemben volt. Ezt követően azonban a felperes újabb próbát nem tűzött, a teljesítésre póthatáridőt nem vállalt, de még a gép és a szerszám rádiuszát sem hozta összhangba, annak ellenére, hogy ez csekély ráfordítással megoldható lett volna. Teljesítés hiányában az I. r. alperes tehát jogosan tagadta meg a felperesnek még 1986. februárjában kiállított számlája kiegyenlítését. Az I. r. alperes, aki a szerszámmal horgászzsinór-dobokra kívánt leszorító gyűrűket gyártani, megfelelő szerszám hiányában gumigyűrűkkel hozta forgalomba a zsinór-dobokat. Ilyen körülmények között, figyelemmel az érdekmúlást közlő korábbi levelére, és a teljesítés nélkül eltelt hosszú időre, a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen állt el a szerződéstől.
Az elállás a szerződést felbontotta, ezért az I. r. alperesnek a szerszámot a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése alapján vissza kellett adnia. A szakértői vélemény szerint azonban a szerszám gondatlan kezelés miatt jelenlegi állapotában működésképtelen, azon olyan mértékű korróziós berágódások mutatkoznak, amelyek miatt a szerszám-kidobók gyakorlatilag használhatatlanná váltak, de korróziós foltok láthatók a szerszám egyéb részein is. Ilyen mértékű károsodás légnedvesség hatására csak kb. 10 év alatt léphetett volna fel, a rongálás oka tehát a szerszám helytelen tárolására vezethető vissza. Az I. r. alperes a szerszámot ugyan nem vette át, de hosszú hónapokig az ő birtokában volt, a Ptk. 196. §-ának (1) bekezdése értelmében megfelelő őrzéséről, épségben tartásáról neki kellett volna gondoskodnia. Ennek elmulasztásából eredő károsodásért felelősséggel tartozik. A bekövetkezett kár összegét a Legfelsőbb Bíróság a Pp 206. §-ának (3) bekezdésében biztosított mérlegelési jogkörében állapította meg, figyelemmel volt arra is, hogy a szerszámon olyan egyéb hibák is mutatkoztak, amelyek keletkezési helye és ideje, de oka sem bizonyított. A kártérítési összeg alapjaként a II. r. alperes által kikötött vállalkozói díjból számított gyártási költségből indult ki, és a szakértői véleményben meghatározott százalékos arányt vette figyelembe.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az I. r. alperes marasztalását az okozott kár mértékére leszállította, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A kártérítés után az I. r. alperes a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján késedelmi kamatot köteles fizetni, mely a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése értelmében a károsodástói esedékes. Ennek időpontját pontosan megállapítani nem lehetett, ezért figyelemmel a szakvélemény keletkezésének időpontjára, valamint a rozsdásodás mértékére, a kárt a Legfelsőbb Bíróság 1987. január 1. napjával bekövetkezettnek tekintette.
A pernyertesség-pervesztesség arányának változása miatt az I. r. alperest terhelő perköltséget pervesztességével arányban mérsékelte. (Legf. Bír. Gf. 1. 30 109/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás